Családra lelnek a szakkollégiumban

Százötvennyolc hallgató. Nem nagy szám a kétszázezer fős országos létszámhoz viszonyítva, mondhatni csepp a tengerben. Ennyi cigány származású diák szerzett diplomát 2010 és 2018 között a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatnak köszönhetően. Jelenlétük a felsőoktatásban mégis óriási siker, ez a kezdetben maroknyi, majd évről évre bővülő diákközösség hatalmas folyamatok elindítója lehet. Fatime azt mondja, csak az érettségi idején gondolkodott el az egyetemi felvételin, József és Bence már évek óta tudatosan készültek a felsőoktatásba. Mindhárman családjuk első diplomás tagjai lesznek. Roma egyetemistákkal és szakkollégiumi vezetőkkel beszélgettünk.

Első generációs diplomások, illetve értelmiségiek lesznek a családjukban (képünk a Budapesti Református Cigány Szakkollégiumban készült) Fotó: Bach Máté

2010 óta megduplázódott a roma származású hallgatók létszáma a felsőoktatásban – hangzott el a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat országos tanévnyitó konferenciáján.

Az adatok szerint ma országosan 11 roma szakkollégium működik, 327 diákkal. Úgy tudjuk, a 2017/18-as tanév végéig 158 cigány hallgató végezte el sikeresen az egyetemet vagy főiskolát, ők együttesen 231 diplomát szereztek alap- és/vagy mesterképzésen. Ennél biztosan több roma tanul a felsőoktatásban, hisz az intézmények nem vezetnek listát a hallgatóik származásáról, de ha azt vesszük, hogy az elmúlt tanévben kétszázezer hallgató tanult nappali képzésben a felsőoktatásban, akkor a néhány százas létszám egyáltalán nem tűnik soknak.

Első generációs diplomások, illetve értelmiségiek lesznek a családjukban (képünk a Budapesti Református Cigány Szakkollégiumban készült)
Fotó: Bach Máté

Ha viszont azt nézzük, hogy a cigány diákok szinte mindegyike elsőként tud diplomát szerezni a családjában, sőt felmenőik között nemhogy diplomások, de gyakran még általános iskolát elvégzettek sincsenek, akkor egyetlen roma hallgató diplomája is óriási eredmény.

– Az egyik rokonomtól hallottam a Miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégiumról. Ő történetesen 2016-ban kezdte tanulmányait, és úgy tudom, két éven keresztül szakkollégista volt. Érettségi időszakban szólt, így már én is az egyetemi éveim kezdete óta büszke miskolci szakkollégista vagyok – kezd mesélni lapunknak Horváth Fatime.

A Borsod megyei Szendrőládról származó lány azt mondja, ő az első a családjában, aki a felsőoktatásban tanulhat, de reméli, hogy két öccse is követni fogja a példáját. – Mindenképpen egyetemre akartam jelentkezni, viszont bizton állíthatom, hogy a szakkollégium nélkül nem sikerülne ennyire eredményesen végeznem a tanulmányaimat, és nem lennének ilyen jó kapcsolataim sem. A diplomaszerzést sem tudom a kollégium nélkül elképzelni – mondja, hozzátéve: a szakmai fejlődés mellett rengeteg barátot is köszönhet a szakkollégiumnak, családra lelt az intézményben.

Fatime lakótársa, a szintén a Miskolci Egyetemen tanuló Lapos Bence a középiskolai osztályfőnökétől hallott a szakkollégiumról. Mint mondja, egy közösségi program alkalmával már akkoriban ellátogatott oda.

– A szüleim nem szereztek diplomát, a legmagasabb végzettség a családban az érettségi, illetve a szakma volt. Én leszek az első, aki a felsőoktatásban tanul – büszkélkedik, majd hozzáteszi: a kollégiumi ösztöndíj is szerepet játszott a döntésében, a legfontosabbnak mégis a mentori támogatást tartja, ami nemcsak a tanulmányaiban és az ügyintézésben segíti, hanem lelki feltöltést is ad, és az önfejlesztéséhez is hozzájárul. Bence azt mondja, eltökélt volt, hogy mindenképpen diplomát szerezzen, így valószínűleg a szakkollégium nélkül is jelentkezett volna, de utólag semmiképpen nem mondana le az intézmény nyújtotta támogatásról és az itt szerzett barátairól.

Mindkét fiatal sokat köszönhet a kollégium igazgatójának is, Makkai Lászlónak. Laci atya, ahogy ők nevezik, arról beszél lapunknak, hogy a hallgatóik szinte mindannyian első generációs diplomások, jellemző ugyanakkor, hogy a saját kis mikrokörnyezetükben meg tudják szólítani a rokonságot, barátokat, és így ők is bátrabban jelentkeznek a felsőoktatásba.

– Több pozitív példát is ki tudok emelni, akár településeket is. Ilyen például Arnót vagy Forró, ahonnan már több diplomás roma fiatal tudott elhelyezkedni, illetve jelenleg is tanulnak az egyetemen. Az intézményünk az év elején elindította az úgynevezett FeFe programot is (Felsőoktatási felkészítő program), ami elsősorban 11.-es és 12.-es diákoknak nyújt lehetőséget intenzív nyelvtanfolyam elvégzéséhez, illetőleg pályaorientációs tanácsadást és kortárs mentorálást is biztosítunk részükre – fogalmazott az atya.

Eddig 92 hallgató részesült a szakkollégium által nyújtott lehetőségből. A diákok közel fele diplomát szerzett, sőt öten még a doktori képzésig is eljutottak. – Tapasztalataink szerint a volt kollégistáinknak biztos állása van, el tudnak helyezkedni a világban. Sajnos az északi régióban kevés hallgatónk maradt, a legtöbben Budapesten és a Dunántúlon vállaltak munkát. Jó érzés megtapasztalni azt is, hogy jó néhány hallgató élete párját is itt ismerte meg.

Nekem papként még nagyobb öröm, amikor azt látom, hogy a házasságok templomban köttetnek, és a gyerekek a keresztelés szentségében részesültek. Még felemelőbb érzés, amikor engem kérnek fel az esküvő celebrálására, mint ahogy történt az elmúlt hónapokban több alkalommal is – számolt be lapunknak Makkai László.

Nagyot mert álmodni Hegedűs József is, aki a Szegedi Tudományegyetemen tanul pedagógiát, és egyben a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium (Szokeresz) lakója. – Az egyetemi jelentkezésem előtt egyáltalán nem ismertem roma egyetemistákat, egy szórólapon olvastam a szakkollégiumról. Örültem, mert szerettem volna keresztény közösségben élni, az pedig felfoghatatlan volt, hogy létezik olyan egyetemi intézmény, amelyik a cigányság köré épül – meséli a Békés megyei faluból, Szabadkígyósról származó fiú.

Az ő szülei sem juthattak el a felsőoktatásig, de mint mondja, mindvégig biztatták, segítették őt. – A szüleimet nagyon okos, kedves embereknek tartom, kisgyermek korunktól erősen támogattak, motiváltak minket, hogy tanuljunk, szerezzünk diplomát – mondta József, aki Bencéhez hasonlóan a mentorprogramot emeli ki mint legfőbb segítséget. – Kéthetente egy-egy órát töltök a mentorommal, aki lelkileg és a tanulmányaimban is rengeteget segít, meghallgat, támogat, tanácsot ad. Ezenkívül a szakkollégium ingyenes angol oktatást biztosít, és roma identitással kapcsolatos képzéseken is részt veszünk – teszi hozzá.

Mészáros Ferenc, a Szokeresz igazgatója azzal folytatja, hogy a roma szakkollégiumok többségében cigány származású fiatalokat fognak össze, de fontos szempont, hogy legyenek köztük nem cigányok is. Így ezek az intézmények együttélési modellként is működnek, mintát adva a társadalmi párbeszédre. – Hallgatóink közösen élik hétköznapjaikat. Közösek a problémáik, de közösek az örömeik is, együtt dolgoznak, segítik, biztatják egymást.

Romák és nem romák. Ez nagyon lényeges dolog. Ugyanakkor a tanulmányi programnak is van romaspecifikus része. Megismerkednek a cigányság történetével, hagyományaival, az egyes roma közösségek sajátosságaival. Rendszeresen megfordulnak nálunk cigány művészek, közéleti szereplők is. Fontos, hogy erős identitású fiatalok kerüljenek ki tőlünk – hangsúlyozta az intézményvezető.

Mészáros Ferenc szerint lényeges, hogy az öregdiákokkal is tartsák a kapcsolatot. – Már elkészült egy kutatás a diplomás hallgatóinkról, a folytatást most tervezzük, így kiépülőben van egy pályakövető rendszer. Van, aki doktori iskolában folytatja tanulmányait, van, aki épp kismama. Büszkén mondhatom, hogy van, aki munkatársunk lett a szakkollégiumban, és olyan is, aki ma már az államigazgatásban dolgozik, és persze olyan is akad köztük, aki külföldön vállalt munkát. Meglehetősen sokszínű a kép – mutatott rá.

A legtöbb cigány hallgató a Debreceni Egyetemen van, amely köré három roma szakkollégium is épült. Mózes Áron, az idén ősszel 34 új hallgatóval működő Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) igazgatója szerint a tehetséggondozásnak és a hátránykompenzálásnak egyszerre kell megjelennie az intézmények szakmai programjában.

– Hallgatóink túlnyomó többségének a szülei nem rendelkeznek érettségivel sem, sőt néhányan általános iskolai végzettséggel sem. Ez a tényező különösen alátámasztja a hátrányok kompenzálásának indokoltságát.

Hogy jól működik a rendszerünk, azt mutatja a sok nyelvvizsgával is biztosított diploma. A kiemelkedő tehetségek kibontakozását pedig a jelenleg doktori képzésben lévő öt hallgatónk jelzi – számol be sikereikről az igazgató, hozzátéve: az intézmény „specialitása”, hogy a hallgatók végzés után két hónapos gyakornoki programra pályázhatnak, amelynek idejére anyagi támogatást kapnak a WISZ-től.

A fogadó szervezetnél heti 30 órát dolgoznak a fiatalok, többek közt olyan különleges helyeken, mint az ítélőtábla, a közigazgatási hivatalok vagy a minisztériumok. Mózes Áron jelezte, a kollégiumi évek alatt a hallgatók teljesítményarányos – akár havi 60 ezer forint értékű – ösztöndíjat is kapnak.

Példamutatásuk segítség lehet az integrációban is

Bemutatkozott lapunknak a Jezsuita Roma Szakkollégium is, ahol eddig összesen 120 diák fordult meg. Hámori Orsolya intézményvezető arról beszélt: örömteli, hogy bár kevés kivételtől eltekintve diákjaiknak nincsenek diplomás felmenői, mégis általánosságban elmondható, hogy a szülők büszkén támogatják gyermekeiket a továbbtanulásban. – Nagy szívfájdalmuk, hogy néha már a beköltözés előtt megtorpan egy-egy fiatal, ugyanakkor ez egyre kevésbé jellemző, sőt a féléves-éves csúszások is redukálódni látszanak.

Természetesen ehhez szükséges az, hogy a diákok számára olyan anyagi hátteret tudjunk biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy szorgalmi időszakban ne vagy csak minimális óraszámban kényszerüljenek dolgozni – hangsúlyozta Hámori Orsolya, hozzátéve: az ösztöndíj mellett a rászorulókat a kollégiumi díjjal is tudják támogatni az adományozók jóvoltából.

Az igazgatónő szerint az anyagi és a tudásbeli támogatáson felül, az emberi segítség is legalább olyan fontos, ezért mentorokkal, pszichológussal és a jezsuita atyákkal vállvetve dolgoznak azon, hogy a hallgatók felfedezzék és bölcsen használják az értékeiket. A nyelvórák, készségfejlesztő tréningek, speciális workshopok mellett ezért rengeteg közösségi, szabadidős programot, például táborokat, vacsorákat, kulturális rendezvényeket is szerveznek.