Kövér László: A szuverenitás biztosítása és a családok erősítése az állam legfőbb célja

Saját nemzeti önérdekeink szolgálatán kívül ezzel tudjuk leginkább szolgálni az európai béke, az önrendelkezés és a demokrácia ügyét is – mondta az Országgyűlés elnöke.

Budapest, 2019. november 14. Kövér László, az Országgyûlés elnöke zárszót mond A történelem, ami nem ért véget - Európa 30 évvel a kommunizmus bukása után címmel megrendezett, a XXI. Század Intézet nemzetközi konferenciáján a Terror Háza Múzeumban 2019. november 14-én. MTI/Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

Harminc évvel ezelőtt az európai cselekvőképesség erősebb volt, mint korábban bármikor, mert az európai államok szuverenitása biztosítottabb volt, mint korábban bármikor a második világháború után. A kétpólusú világrend megszűnésével Európa keleti részének országai visszanyerték a függetlenségüket, a nyugati államok szuverenitását pedig még nem fenyegette semmilyen szupranacionális törekvés – mondta Kövér László, aki szerint ma az a veszély fenyegeti az unió tagállamait, hogy a szupranacionális gazdasági és politikai érdekkörök a legváltozatosabb eszközökkel és módon lépésről-lépésre korlátozzák, majd felszámolják szuverenitásukat.

Azt mondta, hogy az európai egyesült államok, mint az európai integráció úgynevezett mélyítésének végcélja nem más, mint az európai történelemben visszatérően jelentkező birodalmi törekvések legújabb formája.

A napjainkban több európai országban is tapasztalható állami cselekvésképtelenség – például a brexit, vagy a illegális migrációs kezelésének ügye – a szuverenitás „ártalmas eróziójának a jele, amely egyben az Európai Unió politikai cselekvőképtelenségének is az egyik előidézője” – fogalmazott a házelnök rámutatva arra, hogy az európai önrendelkezési képesség nem lehet jobb, vagy több, hatékonyabb mint az egyes európai államok önrendelkezési képessége.

Elmondta, harminc évvel ezelőtt a nyugat-európai országok társadalmi középosztálya a szociális piacgazdaság legfőbb gazdasági haszonélvezője volt, a kelet-európai társadalmak számára pedig ezen középosztálybeli lét biztonsága volt az elérendő cél. Ez jelentette „a megpróbáltatásokkal terhelt” rendszerváltozás értelmét – tette hozzá.

Kövér László szerint ez a belső oka annak, hogy a második világháború után az európai demokrácia harminc évvel ezelőtt volt a legerősebb, leghatékonyabb. Ma az a veszély fenyegeti az európai demokráciát, hogy forrása, a középosztály egyre vékonyodik – mutatott rá.

A házelnök kitért arra is, hogy a nyugat-európai középosztályra hatása van annak is, hogy az illegális migráció és az erőltetett multikulturalizmus következményeként foszladozni kezd az a társadalmi és kulturális homogenitás és kohézió, amely kiszámíthatóságot és biztonságérzetet nyújtott számára.

Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója előadásában arról beszélt, hogy az 1989-es rendszerváltástól kezdve a gyarmatosító logika az uniós bővítési hullámokban mindig érvényesült. „Európa középső fele a Nyugatnak az új Keletje a hidegháború után” – fogalmazott, kifejtetve: azok az orientalista sztereotípiák, amelyek a Nyugatról Keletre nézve mindig előfordultak, a despotizmus, az elmaradottság, az önállótlanság, Közép-Európával szemben fogalmazódnának meg, csak most demokráciadeficitnek, jogharmonizációnak vagy uniós alapelveknek nevezik.

Békés Márton szerint az úgynevezett öngyarmatosító szemléletnek is a rabjai vagyunk. Ennek Magyarországon a legtöbbet idézett filozófusa volt Bibó István – mondta hozzátéve: a szemlélet kolonizálta a gondolkodásunkat, és arra tanított minket, hogy nyugat-európai szemmel nézzünk magunkra, márpedig önmagunk erényeit és hibáit érdemesebb a saját szemünkkel nézni.

Kitért arra is, míg Kelet-Európa népei rabságban voltak, addig elszivárgott a szabadság értelmezése Nyugaton: a liberális hegemónia ellankasztotta a vitális ösztönöket, a szekularizáció, a racionalizmus, ami a történelem terhétől való megszabadulást ígérte az az élet biológiai alapjai ellen fordult.