Az izomagyú és a rasszista

A gyurcsányista hőseposz előhúzza a cigány kártyát. Ráadásul úgy, mintha tanácsadója biztatására a kormányfő lenne rasszista, nem pedig ők – írja cikkében Gajdics Ottó a 888.hu-n.

Tudomásul kell venni, hogy a magyar oktatás bemeneti oldalán súlyos lemaradással küzd egy igen széles társadalmi réteg. Ez a lemaradás teljesen alkalmatlanná teszi őket az integrált oktatásra a többiekkel. Téveszme, hogy majd a jobbak felhúzzák őket is a magasabb tudásszintre. Erre elvétve akad csak példa. Arra viszont annál inkább, hogy a jobbak fejlődése is lelassul az ellehetetlenült körülmények között. Mert nem arról beszélünk, hogy az egyik tanuló jobb matekból, és majd segít a másiknak, hogy ő is jó legyen, hanem megszűnik a pedagógiai folyamat minden előfeltétele ott, ahol valaki, miközben kivonja magát a közös munkából, mert frusztrálja felkészületlensége, rendszeresen lekurvázza, sőt leköpi, megtépi a tanárnőt, szexuálisan zaklatja társait, vagy fekáliával keni be a mellékhelyiség falát. Kapaszkodjanak meg a széplelkű jogvédők, ezeket a rémségeket a gyönygyöspataihoz hasonló iskolák tanáraitól hallottam. Ezekből az intézményekből előbb-utóbb menekülnek a gyerekeiknek jobb sorsot szánó szülők, majd a legkitartóbb pedagógusok is. Ezzel pedig kialakul az igazi, az úgynevezett spontán szegregáció, amely során egész iskolák maradnak hátra kizárólag hátrányos helyzetű, végzetesen lemaradó gyerekekből álló osztályokkal, és megkeseredett, kilátástalansággal küzdő tanári karral. Ezért hazug a szegregáció elleni harc, mert épp azt éri el, ami ellen látszólag küzd.

Azonnal kezdjenek tehát a szakemberek tudományos vitát a felzárkóztatás legmodernebb, leghatékonyabb eszközeiről, módszereiről. Az sem baj, ha ez a vita társadalmi méreteket ölt. Bújjon elő mindenki, aki félve a politikailag korrekt elmebaj bosszújától eddig magában hordta csak ötleteit a probléma megoldására. Találjuk ki közösen, milyen képességekkel kell bírnia egy első osztályba lépő gyereknek, és hogyan lehet ezen képességek birtokába juttatni azokat, akiknek bármilyen okból ez nem sikerült. Súlyos adósságot törlesztenénk ezzel saját magunknak.

Ha nem jogi kérdésként, hanem a fent leírt módon közelítjük a gyöngyöspatai kártérítési pénzekről tett miniszterelnöki kijelentést, akkor világos, hogy a megítélt pénzből oktatást, képzést kell biztosítani azoknak, akik a Gyurcsány-kormány idején hátrányt szenvedtek. Ha pedig nem szenvedtek hátrányt, akkor az egész vircsaftot fel kell számolni, és a már felvázolt lényegi kérdésekkel kell foglalkozni.

A cikk teljes tartalma IDE KATTINTVA érhető el.