Hóman Bálint és népbírósági pere címmel mutattak be kötetet Székesfehérváron

Bemutatták a Hóman Bálint és népbírósági pere című kötetet hétfőn, Székesfehérváron.

Ujvári Gábor a kötet szerkesztője, a Kodolányi János Egyetem tanára kiemelte: Hómant első fokon több mindennel vádolták, másodfokon viszont egyetlen vádpontba sűrítették a vádakat. Vezető pozíciójánál fogva háborús bűnösnek mondták ki, mert részt vett az 1941-es minisztertanácsi ülésen, amelyen határoztak a hadiállapotba lépésről a Szovjetunióval szemben. A 2015-ös ítélet Hóman Bálintot nem politikai döntéseiért viselt felelőssége alól mentette fel, hanem a háborús bűnösség alól – tette hozzá.

Megemlítette, a szoborállítással kapcsolatban Hómant azzal vádolták, hogy antiszemita volt és kulcsszerepe volt a zsidótörvények megalkotásában. Megerősítette, hogy az egykori akadémikus 1938-tól kezdve antiszemita politikusként jellemezhető, de „gyökeresen másképpen”, mint a magyar értelmiség döntő többsége, amely a mai besorolás szerint antiszemitává vált. Ujvári Gábor szerint Hóman azért hangoztatta, hogy zsidókérdés van Magyarországon, mert a zsidóság kulturális és gazdasági felülreprezentáltságát szerette volna visszaszorítani. Ez volt antiszemitizmusának alapja, mindez politikai számításból fakadt, ami súlyosbítja megítélését. Ugyanakkor 1944-ben ő volt az, aki a német megszállás után számos zsidó művészt, közéleti embert mentesített a deportálás alól.

Hóman Bálint történész, akadémikus, politikus 1885-ben született Budapesten. 1925-től tanított, az 1920-as évek elején az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum élén állt. 1929-től az MTA rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója.

Az 1930-40-es években több kormányban is vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Ezt a pozícióját a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta, majd a szovjet hadsereg elől Németország felé menekült és amerikai fogságba került. 1946-ban a Népbíróság háborús bűnösként életfogytiglanra ítélte, azzal az indokkal, hogy minisztersége idején a fasizmus egyre erősebb teret nyert a közoktatásban. A rabtartók kegyetlenkedései következtében 1951-ben a váci fegyházban halt meg, és a rabtemetőben jeltelen sírba helyezték.

Az 1990-es években vita folyt akadémiai tagságának rehabilitációjáról. 2000-ben megkezdődött a váci temető feltárása, és az ő földi maradványainak azonosítása is. 2001. október 13-án a tassi református temetőben újratemették. Külföldön élő fia akarata szerint az egykori miniszter, Darányi Kálmán családi kriptájában helyezték el. 2015-ben felmentették a háborús bűntett vádja alól.

2016-ban a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében elutasította a Hóman Bálint akadémiai tagságának visszaállítása érdekében benyújtott keresetet. 2016-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása szerint Hóman Bálint felelős volt Magyarországnak „az önkényuralmi berendezkedést megtestesítő nemzetiszocialista Németországgal való kapcsolata megalapozásában és végzetes felerősítésében”.