Tehát: az élete, mely minden szálon összefüggött a szakmájával, nem minden szempontból állja ki az erkölcsi próbát. Ezért mondom még egyszer: szakmai díjak garmadáját kaphatja még sokáig Szabó István. De életműdíjat nem kaphat egy volt kommunista besúgó. Pontosítok: demokráciában nem kaphat életműdíjat, abban a demokráciában, amely már 1990-ben szakított a kommunista rendszerrel, a diktatúrával, emberek megfigyelésével, vegzálásával, megkínzásával.
Szóval azt is akarom mondani, hogy Szabó esetleges életműdíja szimbolikus üggyé vált. Igen vagy nem? – az a kérdés.
A rendszerváltásunk legnagyobb baja és bűne az volt – amelynek máig kisugárzó, romboló hatása van -, hogy nem volt semmilyen érdemi lusztráció, történelmi igazságtétel, elszámoltatás, ezért nem volt igazi cezúra a két rendszer között, nem volt katarzis és megváltás. Nem vált el egymástól a jó és a rossz. Hogy világos legyen: nem volt erkölcsi rendszerváltás Magyarországon. Jó lenne, ha ezt a fiatalok is tudnák és értenék, miért vannak a mai napig is erkölcsileg feloldatlan dilemmák személyek és múltbeli figurák körül – mert sajnos nem csak Szabó István van, vannak mások is, de őket most hagyjuk.
Tehát: ha most valakik életműdíjjal tüntetik ki Szabó Istvánt, akkor megint nem néznek szembe az elmúlt rendszerrel. Akkor megint képtelenné válnak arra, hogy erkölcsileg is megszabaduljanak a régi, diktatórikus rendszertől.
Ugyanis nem tehetjük meg a mai fiatal nemzedékekkel, hogy 2020-ban összeegyeztethetőnek tartsunk egy életműdíjat a kommunista besúgói, ügynöki tevékenységgel. Ehhez egyszerűen nincs jogunk!
Igen vagy nem? Odaadjuk a díjat, igen vagy nem?
Ha kell, százszor belekiáltom nappalba és éjszakába: nem, nem, nem és nem!
(Dixi, et salvavi animam meam.)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!