Tizedik éve tart a Magyarország elleni támadássorozat

Ez a fegyverek nélkül vívott háború már nemcsak rólunk szól, hanem mindazon népekről és nemzetekről, akik szintén saját szuverenitásukért küzdenek a globális hatalmakkal szemben.

Fotó: Arpad Kurucz

A magyar miniszterelnök évértékelőjében visszatekintett az elmúlt tíz évre, ami egyben a Magyarország elleni nemzetközi támadássorozat tizedik éve is, hiszen már a második Orbán-kormány első évében, 2010-ben megkezdődtek a beavatkozási kísérletek. De mi is volt ennek az alapvető oka?

Tíz év távlatából visszatérve ma már jól látszik, hogy a hazánkkal szembeni támadások azért kezdődtek el már 2010-ben, mert Magyarország szuverén kívánt maradni, meg akarta őrizni a saját mozgásterét és döntési jogosultságait saját sorsa felett. Az első időszakban a gazdasági szuverenitásunk állt a középpontban: az Orbán-kormány úgy döntött, hogy elvágja a Nemzetközi Valutaalaphoz, a Világbankhoz és az unió bizottságához minket kötő köldökzsinórt, és önálló útra lép, nem vesz fel több hitelt a nemzetközi szervezetektől. A Matolcsy György nevével fémjelezhető, unortodox gazdaságpolitika kivívta a globális pénzügyi körök haragját, s támadásba kezdtek az ország ellen, amelyet csak nagy-nagy ügyességek és némi szerencse árán tudtunk visszaverni (Wiedermann Helga Sakk és póker című könyve jól leírja ezt a küzdelmet).

A gazdasági szuverenitásunk elnyerése után politikai, alkotmányos függetlenségünket alapoztuk meg az új Alaptörvénnyel 2012-ben, amelynek következtében újabb támadások kezdődtek a kormány ellen, s ezek a mai napig tartanak. Az utóbbi években mentünk tovább a magunk útján, és a gazdasági és politikai szuverenitásunk megvédése után nemet mondtunk a migrációra is, valamint saját életformánk, illetve a kereszténység védelmére is keltünk, ha tetszik tehát, felléptünk és fellépünk a kulturális szuverenitásunk védelmében is.

Mindez a globális liberális elitnek, illetve a Soros-hálózatoknak már önmagában is olaj volt a tűzre. Ám ami a legfélelmetesebb nekik, az az, hogy Magyarország egy sajátos, a liberális világképpel szembeni alternatív modellt hozott létre a politikában, a gazdaságban, a társadalomban és a kultúrában egyaránt, s amely modellre kezdenek felfigyelni már nemcsak, itt Közép-Európában (ezen már rég túl vagyunk, vannak szövetségeseink is), hanem világszerte, többek között az Egyesült Államokban.

Innentől kezdve pedig már veszélyt jelentünk a liberális-globalista elitnek, ezért is erősödnek fel, s válnak szélsőségessé a velünk szembeni támadások, amelyekben az ellenzéki pártok egyfajta az Orbán-kormánnyal szembeni nemzetközi ellenzék előretolt bástyáivá váltak. Az a furcsa, hogy ami velünk, magyarokkal történik napjainkban, a támadássorozat tizedik évfordulóján, annak nemcsak számunkra van életbevágó jelentősége, hanem a nemzetközi közvélemény, a világ számára is.

Ezért jó tisztában lennünk azzal, hogy amit és ahogyan lépünk ebben a – ma már túlzás nélkül mondhatjuk – fegyverek nélkül vívott háborúban, az már nemcsak rólunk szól, hanem mindazon népekről és nemzetekről, akik szintén saját szuverenitásukért küzdenek a globális hatalmakkal szemben.