Megoldást jelentenének a rettentő szigorú szupermax börtönök

Az 1960-ban alapított Országos Kriminológiai Intézet a Legfőbb Ügyészség tudományos, kutató és képzési szerve. Megalakításakor az Országos Kriminalisztikai Intézet nevet viselte, mivel az akkor uralkodó ideológia burzsoá áltudománynak tekintette a kriminológiát. A kutatóhely 1971-től Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet néven működött, 1999 óta pedig Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) az elnevezése. A kerek évforduló kapcsán Vókó Györggyel, az intézet igazgatójával beszélgettünk.

20200302 Budapest Vókó György Országos Kriminológiai Intézet igazgatója, jogtörténész, egyetemi tanár fotó:Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet Fotó: Teknős Miklós

– Úgy tudom, hogy igazgatói feladatai, valamint egyetemi tanári munkája mellett ön is végez kutatásokat. Milyen témában vizsgálódik manapság?

– Jelenleg a visszaeső bűnelkövetőkkel foglalkozom. Elmondható, hogy általánosságban mérséklődik a visszaesések száma, ám a többszörös visszaesőknél nem csökken a bűnismétlések aránya. Erre lehet egyfajta megoldás az amerikai példa: a bűnözők keménymagjának az Egyesült Államokban úgynevezett szupermax börtönöket hoztak létre, amelyek rettentő szigorú intézmények. Az innen szabadulók között alig van visszaeső.

– Az elmúlt években hazánkban jelentősen csökkent a regisztrált bűncselekmények száma. Mi állhat az örvendetes tendencia hátterében?

– A bűnözés csökkenésének okait egy épp most zajló kutatásban vizsgáljuk, az eredményeket ismertető tanulmány várhatóan még az év első felében elkészül. Az Európa-szerte javuló tendencia egyik oka a büntetések szigorodása, azonban azt is látjuk, hogy hiába súlyosbodnak az ítéletek, ha végrehajtásuknál enyhülés tapasztalható. Belgiumban például a legfeljebb 3 éves büntetések esetén felajánlják az elektronikus felügyeletet a szabadságvesztés letöltése helyett. Ez esetben az elítélt, bizonyos korlátozások mellett tovább élheti mindennapi életét, viszont egy digitális készüléken keresztül minden percével el kell számolnia. Ez jóval olcsóbb megoldás, mint a bebörtönzés, és csökkenthető vele a fegyintézetek zsúfoltsága, ami Belgiumban sokkal jelentősebb, mint hazánkban. Magyarországon a börtönök telítettsége jelenleg 112 százalékos, amellyel az európai középmezőnyben vagyunk, viszont tudtommal emiatt máshol nem indítanak tízezrével pereket az állammal szemben. Az elektronikus felügyelet azonban kételyeket is felvet: nem alkalmazható mindenki, például hajléktalanok esetében, az elítéltnek pedig nincs meg az az emberi kapcsolata, amely korábban, a pártfogó felügyelővel megvolt. Továbbá visszatartó hatása is kétséges.

– Mennyire befolyásolja a bűnözőket az a hazai gyakorlat, hogy akár – az életellenes tettek elkövetői is – büntetésük kétharmadának letöltése után szabadulhatnak?

– Vannak országok, ahol az életelleni, erőszakos elkövetőket kizárják a feltételes szabadon bocsájtás lehetőségéből, ám ilyen esetben valami más eszközzel kell őket arra ösztönözni, hogy a büntetésvégrehajtási-intézeten belül együttműködő magatartást tanúsítsanak. Korábban Magyarországon az elítélt fegyház fokozatban a büntetés letöltésének négyötöde, börtönben háromnegyede, fogházban kétharmada után szabadulhatott. A jelenlegi honi szabályozás, hogy minden, határozott tartamú szabadságvesztésre ítéltnek – kivéve a visszaesők – jó magatartás esetén jár a büntetés egyharmadának elengedése, európai mércével is kifejezetten enyhe megoldás. Ez véleményem szerint – gyakori alkalmazása miatt – veszélyezteti az igazságszolgáltatás tekintélyét, és csökken a büntetés visszatartó hatása is. Ráadásul nálunk a feltételesen szabadon bocsájtottaknak csak kis része áll pártfogói felügyelet alatt, pedig ez esetben is szabadságvesztés hatálya alatt állnak. Lényegében a kiszabott szabadságvesztésüket töltik, csak szabadlábon.