Súlyos betegeknek ad esélyt a nyíregyházi sebész főorvos

A műtő előterében asztal. Rajta műanyag dobozok vagy, ahogyan itt nevezik őket, mintavételi edények az alábbi feliratokkal: petefészek, méh, lép, epehólyag, vastagbél, hashártya. Néhány órával ezelőtt operálta ki ezeket a szerveket, szervrészeket egy előrehaladott stádiumú petefészekrákos nőből Tóth Lajos Barna főorvos, a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház sebészeti osztályának osztályvezetője.

A műtét az ötödik órájában tart, a beteg hasüregét a szakemberek éppen egy speciális, nagy koncentráció­jú és magas hőmérsékletű kemoterápiás oldattal mossák át. A speciális műtét és a kezelés, amelyet kifejezetten a hashártyaáttétes daganatok kezelésére fejlesztettek ki, hazánkban újszerűnek nevezhető, mert bár külföldön már az 1990-es évek elejétől alkalmazzák, Magyarországon egyelőre kizárólag Tóth Lajos Barna végzi. A főorvossal van időnk beszélgetni abban a nagyjából egy órában, amíg a folyadékot egy gép a beteg hasüregében keringteti.

A doktor éppen arra készül, hogy befejezzen egy műtétet, reményt adva egy újabb páciensnek
Fotó: Teknős Miklós

Megtudom: 2011-ben Olaszországban sajátította el az úgynevezett citoreduktív sebészetet, amit azután Amerikában, a módszer kidolgozójánál tökéletesített. Az eljárás során, mint elmagyarázza, kioperálják az összes, nem létfontosságú daganatos szervet, és amennyire szükséges, csonkolják a gyomrot, a vékony-, a vastag- és a végbelet, hogy minden látható daganatot eltávolítsanak.

Ha ez sikerül, akkor jöhet a különleges kemoterápiás kezelés, amelyben a 42-43 fokos oldattal több daganatsejtet is el tudnak pusztítani, mélyebbre tudják juttatni a hatóanyagot úgy, hogy közben minimalizálják a kemoterápiás kezelés kedvezőtlen mellékhatásait.

A módszert egy vakbélből kiinduló daganatfajta kezelésére fejlesztették ki, de több előrehaladott stádiumú, már hashártyaáttéteket adó hasüregi tumornál is ez az úgynevezett gold standard, vagyis a legjobb eredményekkel kecsegtető beavatkozás a szakirodalom szerint. A főorvos ugyanakkor hangsúlyozza: sajnos ezzel az eljárással sem lehet mindenkin segíteni, ez sem csodamódszer, és csak egy jól körülhatárolható betegcsoportnak nyújthat esélyt. Ez sem csekély dolog azonban, hiszen ezek is olyan esetek, amelyeknél az orvosok – sok esetben még ma is – azt szokták mondani: nincs mit tenni, mert már az egész hasüregben szétszóródott a daganat.

Tóth Lajos Barna szerint viszont ma már – bár ilyenkor a hasüreg úgy néz ki, mintha rizst vagy grízt szórtak volna benne szét – az esetek egy részé­ben, ezen módszernek köszönhetően is, a beteg meggyógyítható, az élete meghosszabbítható. Persze csak akkor, ha felismerik a bajt, a páciensek részt vesznek a szűréseken és meg tudják őket operálni, megkapják a speciális kezeléseket a betegségüknek megfelelően, mégpedig időben.

– Ki merem jelenteni, hogy sok betegen tudnánk segíteni a speciális eljárással, ha a páciensek időben felismernék, hogy baj van, vagy éppen nem bolyonganának az egészségügy útvesztőiben. A betegek döntő része maga bukkan rám, főként az interneten keresgélve, de az elmúlt évek eredményei alapján egyre több kolléga irányítja hozzám a betegeit.

Az ország minden tájáról jönnek, érkeznek, hetente két-három ilyen műtétet végzek, már túl vagyok a kétszázadikon – mondja. Szavaiból kiderül, hogy míg itthon rajta kívül más nem vágott még bele ennek a bonyolult, fizikailag és lelkileg is megterhelő eljárásnak az elsajátításába, csak az USA-ban már száz helyen végzik ezeket a beavatkozásokat, és több országban megelőző céllal is megcsinálják olyan esetekben, amikor nagyon valószínű lehet a hashártyaáttét kialakulása.

Arra a kérdésemre, hogy vajon megéri-e ez az erőfeszítés a betegek és az ő részéről is, ha nem feltétlenül tudja őket meggyógyítani, azt válaszolja: – Aki egészséges, elképzelni sem tudja, mit élhet át egy rákbeteg, aki hónapok, évek óta küzd az életéért, több műtéten, kezelésen átesett.

Ők teljesen más lelki állapotban vannak, és én őszintén hiszem, hogy az is nagyon sokat jelenthet a számukra, ha akár csak egy-két évet kaphatnak az élettől. A pácien­sek kezelése mindig nagyon nehéz és összetett feladat, és nekünk, orvosoknak is sokszor megterhelő fizikailag és lelkileg is, viszont amikor érkezik egy üzenet az ember telefonjára december 25-én, amiben az áll, hogy köszönöm a második karácsonyomat, az mindent feledtet – meséli.

Köszönetet külföldön is kaphatna, ahol sokkal jobban meg is fizetnék – vetem fel, ám a főorvosnak erre is kedves, de határozott a válasza: – Tőlünk Nyugatra minimum egy nagyságrenddel többet kereshetnék, de a pénz nem minden. Sok tényező kell ahhoz, hogy egy orvos jól érezze magát, és számomra ehhez itt, Nyíregyházán, ahol mindenben támogatnak és ahol sikerült egy nagyon jó csapatot összehoznom, minden adott. Azért tanultam ennyit, hogy hazahozzam a tudást, és ez a kezelés a magyar betegek számára is elérhető legyen – ad egyértelmű magyarázatot.

Közben lassan letelik a kemoterápia ideje, Tóth Lajos Barnának ismét be kell mosakodnia, hogy befejezze a műtétet, és talán reményt adjon az asszonynak, akit a rettegett kórral a szervezetében fektettek fel órákkal ezelőtt a műtőasztalra. A páciens előtt még hosszú út áll a felépülésig, az esélyei sokban függenek az operáció és a kemoterápia sikerétől, de attól is, mit mutatnak majd a most még a kis edénykékbe összegyűjtött szövetek patológiai vizsgálati eredményei.

Egy biztos: a főorvos betegeinek többsége átlagosan 11 nappal a műtét után a saját lábán távozik a kórházból, és hat héttel az operáció után visszamehet dolgozni, ami egy ekkora beavatkozás után azért mégiscsak felér egy kisebb csodával.