Felhévizy Félixet nagy öröm érte. Az történt, hogy hosszú idő után lemerészkedett a közeli boltba feltölteni a kiürülőfélben lévő éléskamráját. Maszkot tett fel, gumikesztyűt húzott, betartva minden előírást.
Amikor odaért a kedvenc sarki közértjéhez, meglepetten látta, hogy két kissé kapatos úriember az utcán állva hőbörög, amiért nem engedik be őket vásárolni, mert a kisboltban, mérete miatt, egyszerre csak két ember tartózkodhat. A férfiak sem kesztyűt, sem védőmaszkot nem viseltek, és próbálták fennhangon agitálni, hergelni a példás rendben kint várakozókat. A hírlapírót mélységesen felháborította az eset, és már ott tartott, hogy rászól a renitenskedőkre, amikor olyasvalami történt, amire nem számított.
A bolt előtti sorban várakozó 5-6 vásárló egy emberként ugrott neki a hőzöngőknek:
– Nem szégyellik magukat, az egész ország, a kormánytól az ápolókig, küzd a fránya vírus ellen, a bolti eladók például az egészségüket kockáztatva kiszolgálják még az ilyen pimasz vevőket is, mint maguk. És még önöknek áll feljebb?! Ezt a kórt csak összefogással lehet legyőzni, nem pedig üvöltözéssel és engedetlenkedéssel – mondta megemelve a hangját egy fiatal nő, learatva a többi várakozó egyetértő helyeslését.
Felhévizyt boldogsággal töltötte el, hogy ez a járvány igenis összehozta a jóérzésű magyar embereket. Úgy látszik a bajban ismerszik meg, ki milyen ember is valójában, gondolta és szó nélkül beállt a sor végére.
