Irigyelt mintaországok fognak elbukni, Magyarország nem

Fűrész Gábort, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatóját a koronavírus-járvány gazdasági következményeiről és a kormány akciótervéről kérdezte a hirado.hu. Elemzésében elmondta, hogy a magyar gazdaság és politika válságkezelő reflexei paradigmaváltáson mentek keresztül, a munkaalapú gazdaságon pedig hiába próbálta, „de nem lépett túl a történelem”. Továbbá kifejtette, hogy az orbáni „New Dealnek” a legerősebb vonása éppen az, hogy az ország feladata nem a globalizáció szolgálata, hanem a szavazópolgárok és közösségeik védelme az új válságkorszakban.

Pavia, 2020. március 26. Orvosok mûtenek egy koronavírussal fertõzött pácienst a San Matteo kórház intenzív osztályán az észak-olaszországi Paviában 2020. március 26-án. Ebben a kórházban kezelték az egyes számú beteget, miután kimutatták nála a koronavírus-fertõzést. Olaszországban néhány napja folyamatosan csökken - ha nem is sokkal - az új fertõzöttek száma. MTI/AP/LaPresse/Claudio Furlan Fotó: Claudio Furlan

– Kialakulhat az 1930-as évekhez hasonló világgazdasági helyzet?

– Igen, ha a kormányok, jegybankok hagyják csődbe menni a gazdasági szereplőket. Most azonban nem ez történik. Tanulva 2008-ból, aki tud, azonnal beavatkozik. Magyarország is időben lépett. És ha sokak számára nem is tűnik a legfontosabbnak, de a hitelmoratórium azonnali bevezetése az egyik legjobb döntés, amit meg lehetett hozni. A gazdaság „szívrohamszerű” összeomlása ugyanis éppen a privátszféra adóssághelyzetétől függ. Ha az árbevétel és a jövedelem elapad, nincs miből fizetni a tartozásokat, törlesztőrészleteket, tömeges csődhullám indulhat el, amit a bankok bedőlése követ. Mindez akkor áll fenn, ha nincs kormányzati segítség. Most a „szívroham” elkerülhető. Ez nem jelenti azt, hogy könnyű lesz. De Magyarország le fogja győzni a koronavírus okozta válságot. A cél az, hogy a vírus okozta leállás során minél több cég, vállalkozás talpon tudjon maradni, és minél több munkahelyet lehessen megőrizni. Nyilván ez maradéktalanul nem kivitelezhető, lesznek érdemi veszteségek a következő hónapokban. Munkát kell kínálni azoknak, akik azt elveszítették. A vírus elleni küzdelemben, ami akár évekig tarthat, szükség lesz rá. Új munkahelyek lehetnek az állami és lehetnek a privát szférában, új termelési és szolgáltatási területeken. A küzdelem harmadik szakasza a munkahelyteremtésből és a keresletélénkítéséből állhat majd. Ez utóbbi azokban az ágazatokban, amelyek a legnagyobb veszteséget szenvedték el. Ilyen a vendéglátás vagy a turizmus. Tudnunk kell azonban, hogy a turizmus lassan fog regenerálódni.

– Volt már valaha hasonló léptékű, azonnali gazdaságmentő program a mindenkori magyar kormányok részéről? Van mihez viszonyítani?

– Hazai viszonyítási pont nincs igazán. A rendszerváltást követő két nagy gazdasági krízis, az 1995-ös strukturális válság és a 2008-as gazdasági világválság kezelése a régi, neoliberális receptek szerint zajlott. Ezekben az időkben híresült el a magyar közvéleményben a „csomag” kifejezés és a megszorítás. Egyszerű eleganciával a válságok költségeit az adófizetőkre hárították,vagy privatizációból fedezték. Fontos azonban hozzátenni ehhez, hogy a hübrisz itt is az adósság volt: a magyar állam, illetve 2008-ra a privátszféra rendkívüli adósságállománya, méghozzá nagyobb részt devizában. Ez a külső kiszolgáltatottság 2010 és 2020 között megszűnt. Ha nem így lenne, a forint ellen jelenleg is zajló spekulációs támadásoknak súlyos következményei lennének a hitelek kamataira nézve. Ma paradigmaváltást élünk meg a válságkezelésben. A monetáris és fiskális (költségvetési) eszközökben is sokszínű, proaktív tendencia figyelhető meg. Az állam nagyobb részt és nagyobb felelősséget vállal, áldozatot hoz a munkahelyekért és a gazdaság működőképességéért. Tehát nem önmagában a pénznyomtatás vagy éppen annak egyik formája a „helikopterpénz” a lényeg. Ezek csak lehetséges eszközök. A cél megfelelő kijelölése a fontos. Hosszú távon sokkal többet ér a megvédett munkahely, mint a megemelt segély. Bár mindkettő az aktív állami részvétel eredménye.

– Megtartható az önálló „magyar út”, a gazdaságunk nem szorul rá a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelkonstruktőreinek szolgálataira?

– Magyarország nem szorul a IMF segítségére, és ennek így is kell maradnia. Mindannyian tudjuk, hogy az ilyen „segítség” nem jön ingyen. Vele az ország elveszíti önrendelkezését. Az adósság ilyen értelemben a politikai kontroll egy formája. Csak úgy hívják „strukturális reform”. Aki tartozik, úgy táncol, ahogy a hitelezői fütyülnek. Ezt a magyarok pontosan értik és nem kérnek belőle. Miért nem szorul rá? Mert az elmúlt tíz évben az ország legyűrte a devizaadósság-csapdát. A magyar államadósság szerkezete megváltozott, az ország külső finanszírozástól való függése jelentősen csökkent.

– Az IMF legújabb prognózisában kiemelte Magyarországot, miszerint: a koronavírus-válság után a növekedésüket korán visszaszerző, jól teljesítő országok közé tartozhatunk. Milyen tények erősítik meg ennek az előrejelzésnek a hitelességét?

– Nehéz időket él meg az ország. A jóslatok és előrejelzések ma kevesebbet érnek, mint a pontos helyzetfelismerés és a gyors cselekvés. Magyarország azért indul jó eséllyel, mert a koronavírus megjelenése előtt gazdasági önrendelkezését már visszaszerezte, szigorú, fegyelmezett költségvetési politikát folytatott, államadósságát mérsékelte – így van mozgástere a beavatkozásra. Ez azonban csak az egyenlet egyik fele. Önmagában nem elegendő. Roosevelt első beiktatási beszédében hangzott el a híres mondat, mely szerint „egy dologtól kell félnünk, és az a félelem maga”. Ez az állítás írja le a legpontosabban, mi kell ahhoz, hogy gyorsan és sikeresen győzze le Magyarország a vírus okozta helyzetet. A gazdaság talpra állítható, ha nem uralkodik el a pánik, és az nem vezet (a jövővel kapcsolatos várakozások összeomlása révén) még nagyobb kereslet- és fogyasztáscsökkenéshez, illetve a vállalatok esetében, leépítésekhez. A sokak által irigyelt, nyugati mintaországok fognak elbukni a következő egy évben, mert továbbra is rendkívül magas a privát–, és államadósságszintjük, erre rakódik rá a jelen „háborús” gazdasági helyzet, ami további költekezést vonna maga után. Ki gondolta volna, hogy a vírus elleni küzdelemben Franciaország vagy Olaszország egészségügyi rendszere ilyen gyorsan térdre rogy? Ugyanez várhat a gazdaságukra is. A francia privát szektor (cégek és háztartások) GDP-arányos adóssága 266 százalék, a francia állam adóssága 98 százalék. Olaszország esetében ez a két adat 166 és 135 százalék.

– A magyarok 2008-ban is átéltek már egy válságot. Az akkor regnáló politikai elit a privatizáción és az adóemeléseken keresztül látta meg a fényt az alagút végén. A teher pedig az emberek nyakába szakadt.

– A 2008-as válságkezelés elhibázott logikán alapult, de ezt az elhibázottságot erősítette a devizaadósság-csapda, amiben az ország akkor már vergődött. A politikának nem volt mozgástere. Azt tették, amit az IMF és a hitelezők kértek. Persze egyet is értettek vele, hiszen Bokros Lajos volt pénzügyminiszter neoliberális krédóján nőttek fel, vagy éppen annak kortársai voltak. A devizacsapdába a baloldali politikai establishment vezette bele az országot. Jó ötletnek tűnt számukra a devizahitel a korabeli világpiaci forrásbőség kontextusában. Nem volt az. Az embereket pedig a hitelkereskedők brutálisan kisemmizték.

– A kormány akcióterve a magyarok New Dealje?

– Gazdaságpolitikai szemlélete tekintetében valóban rokonságban áll Roosevelt amerikai elnök és kormányzata politikája megközelítésével. Látnunk kell azonban, hogy ma az államoknak és a jegybankoknak sokkal több eszközük van, mint a 30-as években. Ezt kell jól kihasználni. Tudnunk kell haladni, együtt mozogni az eseményekkel. A válság legyőzése hasonló a vírus legyőzéséhez. Rooseveltnek sem sikerült egy hét alatt, egyetlen bejelentés révén. Lehetnek modelljeink a lehetséges lefutási görbékről, de többféle forgatókönyv van, így az eszközöket is rugalmasan, nyitottan kell kezelni. Ha új beavatkozásra van szükség, azt habozás nélkül meg kell tenni. A pénzt nem szórni kell, hanem pontosan célozni a támogatást oda, ahol szükség van rá.

A teljes cikket a Hirado.hu-n érhetik el!