Az alapjövedelem a német jóléti államból ered, ahol a ’70-es évek óta folyik vita arról, hogy kell-e minden állampolgárnak biztosítani valamilyen alapvető jövedelmet a megélhetéshez. A járvány újra felszínre hozta ezt az ötletet, mivel a nehéz gazdasági helyzetbe került államok közül többen is azt gondolják, hogy ez lehet a megoldás az állást vesztett emberek számára.
Az alapjövedelmet több ország is kipróbálta már, azonban sehol sem vezették be tartósan. Finnországban kétéves kísérleti projekt után megszüntették. Svájcban népszavazás útján próbálták bevezetni, azonban a társadalom több mint háromnegyede ezt elutasította. Nem mondható népszerű ötletnek a nyugati országokban, azonban Kovács István szerint elképzelhető, hogy Indiában, az afrikai országokban vagy Dél-Amerikában működőképes is lehet. Ez az intézkedés azokban az államokban lehet sikeres, ahol nincs a nyugatiakhoz hasonló szociális védőháló.
Az olyan intézkedések, amelyek nem munkára ösztönzik az embereket, az Alapjogokért stratégiai igazgatója szerint összeegyeztethetetlenek a nyugati társadalom értékeivel. Nem véletlen ugyanis az, hogy a nyugati civilizáció a világon a leggazdagabb, ez ugyanis elválaszthatatlan az euroatlanti munkakultúrától – érvelt Kovács István.
Törcsi Péter szerint a nyugati eszme alapja a magántulajdon szentsége, az alapjövedelem bevezetése pedig ennek a lábbal tiprása lenne. Azok, akik ezt propagálják, elfelejtik, hogy az alapjövedelem rendkívül költséges intézkedés. Ezért arról már keveset lehet hallani, hogy honnan kellene elvenni az erre való pénzt. Az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója szerint a javak egyenlő elosztása mindig szegénységhez vezet.
Olyan a nyugati társadalmakban még nem történt, hogy aktív, munkaképes emberek időkorlát nélkül azért kapjanak pénzt, mert nekik az alanyi jogon jár és ezért semmilyen ellenszolgáltatást ne kelljen nyújtaniuk. Ez rövidtávon az adók növekedéséhez vezetne, ami pedig adóelkerülést és adóoptimalizálást, a fekete gazdaság növekedését eredményezné. Végső soron pedig a gazdaság egyensúlyának teljes megbomlását. A baloldali kormányok pont így kormányoztak 2002 és 2010 között, amikor előbb osztogatással felélték az Orbán-kormány tartalékait, majd az államcsőd elkerülése érdekében megszorításokat vezettek be, melyek a középosztályt sújtották a leginkább.