Felhévizy Félix féltő aggodalommal figyelte a hét legfontosabb eseményét, az érettségi vizsgákat. A koronavírus-járvány okozta egészségügyre nehezedő, embert próbáló feladatok mellett, a héten esedékessé vált maturálások kerültek a társadalom érdeklődésének homlokterébe, így a hírlapíró gondolatait is beindították.
Visszaemlékezett a saját gimnáziumi éveire. Eszébe jutott Fleinerné csontkeretes szemüvege és vérzivataros matek órái, ahol az elülső szomszéd hatalmas vállai mögé bújva, ökölbe szorított kézzel reménykedett abban, hogy a fránya osztálynaplóból ne az ő nevére essen a választás az aznapi felelő kiválasztásakor. De eszébe jutott az az izzószemű lófarkas lány is, akivel egymás kezét fogva, boldogan választott egykor csillagot – nem ritkán fizika óra helyett – a Margitsziget árnyas fái alatt.
Felhévizy fejében a régi diákévek édes emléke vegyült most a félelemmel átitatott aggodalommal. Hiszen a vírus megnehezítette a mostani maturálók helyzetét, amit az ellenzéki politikusok és médiájuk csak tovább mérgesített. De hála Istennek nem váltak be a károgó, gonosz jóslatok, a héten biztonságban, zökkenőmentesen lezajlottak az érettségi vizsgák a fő tantárgyakból. Így a hírlapíró is megnyugodott, hátradőlt kedvenc foteljében és arra gondolt, vajon mi lehet most azzal az izzószemű, lófarkas gimnazista lánnyal.
