– Az ellenzéki sajtóban gyakran egyféle „jobboldali janicsárképzőként”, Fidesz-egyetemként utalnak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (NKE). Ön hogyan látja ezt?
– Intézményünk 2012-ben kezdte meg működését, azóta az állam szolgálatára képez hivatásos tiszteket és közigazgatási szakembereket, így az államszervezettel, a mindenkori kormányzattal szoros kapcsolatban állva végzi tevékenységét. A magyar állam szolgálata nekünk nem politikai kérdés, hanem örök érvényű hivatás. Az egyetem pedig – megszabott feladatai rögzítése mellett – autonóm szervezet, ahol a minőséget értékeljük, és ahol a pártpolitikai jellegű megnyilvánulások, tevékenységek sem a hallgatók, sem az oktatók, sem a vezetők részéről nem megengedettek.
– Mi a hitvallásuk, és miért volt szükség egy integrált közszolgálati egyetem létrehozására?
– Egyetemünk egyedi a felsőoktatási intézmények sorában, és nem csupán azért, mert jellemzően olyan képzéseket kínálunk, amelyek kizárólag nálunk érhetők el, hanem azért is, mert közösségünkben és a mindennapjainkban egyszerre van jelen a katonai és rendészeti hivatásrendi, valamint a civil identitás, a hagyományok tisztelete és a modernitás, a közszolgálatra jellemző fegyelmezettség és a rugalmas, fiatalos attitűd. Mindez pedig egy gyönyörű belvárosi környezetben: a Ludovika Campuson. Feladataink és az ezzel járó felelősségünk is különleges, hiszen csak mi képzünk a közigazgatás, a rendvédelem, a honvédelem és a vízügyi igazgatás számára szakembereket. A hitvallásunk ennek köszönhetően áthatja mindennapjainkat, minden döntésünkben jelen van: elkötelezett, komoly, morálisan és erkölcsileg szilárd, felkészült fiatalokat akarunk képezni, olyan identitás és szellemiség átadása mellett, amely akár az embert próbáló időkben is képessé teszi őket feladataik ellátására.
– Itt együtt szocializálódnak az egyenruhás és a civil hallgatók. Milyen a viszony közöttük?
– A hallgatók, akárcsak az oktatók, kutatók, hatnak egymásra, tisztelik egymás értékeit, a tanulmányaik, mindennapjaik szerves részévé válik a szakmai együttműködés, aminek a közszolgálat világában kiemelkedő jelentősége van. Végzett diákjainkkal a magyar polgár jellemzően akkor találkozik, amikor „nehéz helyzet” áll elő: rendbontás, terrorizmus, baleset, árvíz, hatósági ügyek. De diplomásaink és szakembereink ugyanígy helytállnak a hazai és nemzetközi szervezeteknél, a kormányzati és önkormányzati igazgatásban, uniós intézményeknél, vagy a magánszféra legkülönbözőbb területein. Együttműködés és közös munka nélkül ezek a hivatások és életpályák sikertelenségre vannak ítélve.