Bár Szűts Ildikó, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-nek (BGYH) a Karácsony Gergely-féle fővárosi vezetés év elején kinevezett vezérigazgatója lapunknak egy korábbi interjúban tagadta, hogy tömeges leépítésre készülne a vállalat, ezt most saját maga ismerte el. A Hvg.hu a napokban számolt be arról, hogy kilencven embert küldenek el a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő fürdővállalattól, a koronavírus-járvány miatt drasztikusan visszaesett forgalomra hivatkozva. Szűts, illetve a baloldali városvezetés – akit Kiss Ambrus, Karácsony Gergely főpolgármester helyettese képviselt a háttérbeszélgetésen – előremenekülhetett a közléssel, hiszen a Magyar Nemzet már nyár elején beszámolt az akkor már bújtatott formában zajló nagyarányú leépítésről, hiszen volt, hogy egy nap alatt nyolc embert küldtek el, s havi szinten is közel harminc dolgozót rúgtak ki, arra azért ügyelve, hogy hivatalosan ne csoportos létszámleépítésnek számítsanak az elbocsátások. Bár Kiss azt hangoztatta, hogy a leépítésnél szociális szempontokat is figyelembe vesznek, odafigyelnek a családokra és a gyermeküket egyedül nevelő szülőkre, a lapunk által megkérdezett dolgozók beszámolójából inkább az olvasható ki, hogy – korábbi értesüléseinkkel összhangban – gyakorlatilag tisztogatás zajlik, a Karácsonyékhoz lojális vállalatvezetés a saját kádereivel töltené fel még a kékgalléros pozíciókat is.
Az elbocsátottak egyhangúan állították, hogy még a takarítói szintig is számít a dolgozók politikai orientációja, amit belső besúgórendszer működtetésével mérnek fel. Úgy tudjuk, több dolgozó elbocsátásánál a szakmaiság értékelése helyett mindössze az alapján döntöttek, hogy az adott felettes megbízható kádernek gondolta-e a munkatársat.
A Portfólió.hu azt is idézte Szűts Ildikótól, hogy az elbocsátottaknak a városvezetéssel együttműködve segítenek új munkahelyet találni, ám ezt több elküldött dolgozó is cáfolta. Sőt állításaik szerint jellemzően az utolsó pillanatokig titkolózott a cégvezetés a kirúgásokról, és csak egy nappal a felmondás előtt közölték velük, hogy menniük kell. Volt, akit a szabadnapjáról hívtak be, hogy a három vezetőből és egy HR-esből álló munkaügyi „kivégzőosztag” előtt aláírja az elbocsátásáról szóló visszadátumozott dokumentumokat. Bár Szűtsék arról beszéltek, hogy az érintettek novemberben kapják meg a kilépési papírjaikat, a dolgozókat jellemzően felmentették harminc napra a munkavégzés alól, s ez alatt csak távolléti díjat kapnak, ami jóval kevesebb, mint a fizetésük volt.
Több dolgozót azért is ért hideg zuhanyként az elbocsátás híre, mert a nyarat végighajtatta velük a cégvezetés – azt hangoztatva, hogy szükség van a munkájukra, és a jövőben is számolnak velük –, s nemegyszer úgy kellett napi 11 órát dolgozniuk, hogy a munkaközi szünetet sem tudták kivenni.