Együtt álmodnak, együtt szurkolnak, együtt terveznek Budafok-Tétényben

– Budafok labdarúgócsapata több évtized után újra az élvonalban szerepel. Büszkék rá?

– Fontos várospolitikai küldetésünk, hogy Budafok-Tétény két dologról legyen mindenképpen felismerhető: az egyik a pezsgő és a bor, a másik a kultúra. Testnevelő tanár vagyok, és megtanultam: a kultúrának szerves része a sport is. Magyarországon a labdarúgás a legnépszerűbb sport, így mi is eljutottunk egyfajta csúcspontra azzal, hogy újra NB I-es csapatunk van. Nagyon büszkék lehetünk a klub múltjára is, az 1945–46-os bajnokságon, amikor utoljára NB I-ben játszottunk, Sebes Gusztáv az Aranycsapat későbbi kapitánya volt a vezetőedző. Az Aranycsapat játékosai közül nálunk játszott Zakariás és Csordás, de később a Budafok játékosa volt Esterházy Márton és Noskó Ernő is. Edzőként Mészöly Kálmánt említeném. A magyar labdarúgás emblematikus alakjai fordultak meg nálunk, és most nagy örömmel tölt el, hogy újra első osztályú csapatunk van.

– Meccsekre jár ki?

– Eddig az összes első osztályú meccsen kint voltam. Igyekszünk az idegenbeli meccsekre szurkolói buszokat biztosítani. Legutóbb például Újpestre menet, államfőknek kijáró élményben volt részünk. Motoros rendőrök vezettek fel, és ezt szurkolóként, átlagemberként nagyon élveztük. Köszönjük nekik ezúton is. Amikor itthon, házigazdaként játszunk, a díszvendégeket köszöntöm a páholyukban, de a kezdő sípszó után rohanok a saját bérletes helyemre szurkoló csoportjaink, a Promontor Ultras és a Budafoki Műkedvelők közé. Sebes Gusztáv idejében Budafoki Műkedvelőknek hívták a csapatot, innen az érdekes elnevezés.

– Gondolom, hogy ilyenkor leveszi magáról a polgármesteri kabátot és teli torokból szurkol.

– A kiabálós szurkolás kicsit távolabb áll tőlem, inkább „szakértői elemzés” zajlik körülöttem, de azért van olyan fokú érzelmi töltöttségük ezeknek a meccseknek, hogy néha teli torokból biztatom a csapatot. Nem én vagyok a vezérszurkoló, ezt meghagyom Lukács Miklósnak és Záborszky Mikének, de azért nem öltönyben megyek, hanem a fekete-piros csapatpólóban.

– A országban másodikként ön is kitűzte az önkormányzat épületére a babazászlót. Mi motiválta erre?

– A mozgalom kezdeményezőjével, Skrabski Fruzsinával már régóta jó viszonyt ápolunk. Amikor elindították a Három Királyfi, Három Királylány mozgalmat, akkor az elsők között keresett meg bennünket, így lett Budafok-Tétény az ő instrukciói alapján családbarát önkormányzat. Fruzsina a babazászló kitűzésével is azt népszerűsíti, hogy a család anyából, apából és gyerekekből áll. Ez olyan alapvető szabály és érték, mellyel maximálisan egyetértek. Ezért szíves-örömest csatlakoztunk felhívásához a zászló kitűzésével. Megdöbbentett, milyen elérési számokat produkált a közösségi médiá­ban ez az apró lépés, mert közel százezer elérést még soha semmilyen híradásunkkal sem tudtunk elérni. Ez pedig azon kívül, hogy nekem személy szerint jólesett, egyértelműen azt bizonyítja, hogy az embereknek Magyarországon és persze Budafok-Tétényben is nagyon fontos a hagyományos családmodell. Ezt élem meg a saját családomban is, hiszen nagy örömömre négy gyermekem van, és nemrég megszületett a harmadik unokám is.

– Budafok-Tétény milyen lehetőséget kínál a családok számára, és mivel ösztönzik, hogy több gyermek szülessen a kerületben?

– A településpolitikánk olyan fejlesztéseket részesít előnyben, amelyek az itt élő embereknek örömöt okoznak. A részvételi költségvetés jelenleg a legkorszerűbb eszközünk arra, hogy ebben a tekintetben előrébb lépjünk. Ennek a lényege, hogy a kerületet három nagy településrészében: Budafokon, Budatétényben és Nagytétényben egyenként százmillió forint sorsáról az ott élők döntenek. A kutyák csipeltetésétől kezdve a futókörön át a különböző közösségi terekig, találkozási pontokig, mint ­például egy kertmozi, rengeteg minden megvalósulhat az ötletek nyomán.

– Az emberek hangja lehet a legjobb politikai tanácsadó. Tovább gondolja az ötleteket?

– Nagyon izgalmas dolog városvezetőként ilyen direkt módon szembesülni azzal, hogy mit szeretnének az emberek. Közel ötszáz javaslat érkezett, ezek jelentős része azért okozott örömöt, mert ha nem javasolták volna, akkor is megcsináljuk. Tehát jól terveztünk. Ezeket ki is vettük a javaslatok közül, így több maradt más dolgokra. Nagyon sok eredeti, új ötletet kaptunk, személyes kedvencem például a kutyastrand.

„Zöldkerületnek valljuk magunkat, szeretnénk, ha ez így is maradna” Fotó: Bach Máté

– Külvárosról beszélünk, a zöldfelületek is vonzóvá teszik a kerületet.

– A Duna-part élhetővé tétele minden helybélinek szívügye. Hosszú évtizedeken át a kerület el volt vágva a saját Duna-partjától. Két vasútvonal és egy főútvonal tette lehetetlenné, hogy megközelítsük. A közelmúltban felújították a vasútvonalakat és kialakították az átjárási lehetőségeket. Ez jelentős lökést ad az egykor virágzó vízparti kultúra újjáéledéséhez. Ha csak a sportot nézzük, itt lakott és itt nőtt fel Kolonics György, de más ismert sportolók is nálunk, a Szpariban váltak bajnokká. Első fontos rehabilitációs munkánk a DunaFok nevű park, amelyet a főváros, Tarlós István akkori főpolgármester támogatásával, a TÉR_KÖZ pályázat keretében hozunk létre. A park egy része Natura 2000-es terület, ahol nagyon gazdag madárvilág van, és hódok is élnek a területen, mégpedig városi környezetben. Zöldkerületnek valljuk magunkat, szeretnénk, ha ez így is maradna.

– A fent említett zöldrégióba túlterhelt utak vezetnek. Milyen közlekedési megoldásokban gondolkodnak?

– Erre a problémára kulturált P+R parkolók és magas színvonalú, versenyképes közösségi közlekedési kapcsolatok jelenthetik a megoldást. Szeretnénk olyan P+R parkolókat, ahol kulturáltan, biztonságosan és másokat nem zavarva parkolhatnak a továbbutazók. Két felújított vasútvonalunk van, és nagyon jól működő elővárosi vasúthálózatot lehetne itt kialakítani. Elképesztő viszont, hogy mennyire nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, hogy a főváros közlekedési rendszerébe mennyire nehéz integrálni a vasúti szerelvényeket. Jelenleg Budafok-Belváros állomásról a menetidő hét perc Kelenföld és tizenkét perc a Déli pályaudvarig. A MÁV azt mondja, hogy nem szívesen állítja itt meg a vonatokat, mert növekedik a menetidő. Jelenleg ez a szabály akadályozza legjobban a korszerű, kényelmes, gyors elővárosi vasút működtetését. Ráadásul döbbenten hallottam, hogy a főváros uniós pályázati pénzeket adott vissza a közelmúltban, ami P+R parkolók létesítésére elnyert pályázatból maradt meg. Mindezt úgy, hogy mi nem is tudtunk arról, hogy ilyen fejlesztési lehetőség egyáltalán létezik, és azzal adták vissza, hogy nem volt rá igény. Ilyenkor tudok igazán bosszankodni.

– Még szerencse, hogy a kötöttpályás közlekedés jelen van a kerületben, sőt lehetőségük lenne bekapcsolódni a fonódó villamosrendszerébe is.

– Kerületünkben még nem építették ki azokat a megállókat, amelyek a korszerű CAF villamosok számára megfelelőek. A korszerű villamosoknak más a lépcsőmagasságuk, mint a régieknek, ezért új peronokat kellene építeni. Mindössze nyolc megállóról van szó, négy megállási hellyel. A mostani villamossal a Móricz Zsigmond körtérig eljutni 35-40 perc. Ha korszerű villamossal mehetnénk, nem kellene átszállni, vagy döcögni a rossz minőségű vágányokon, a felére lehetne rövidíteni a menetidőt. Nem a személygépkocsiké a jövő a városon belül. Én még tartom magam, mivel motorkerékpárral viszonylag jó ütemben tudok közlekedni.

– Ha már szóba hozta a fővárosi vezetést. Karácsony Gergely elég sok jobboldali önkormányzat felújítási forrásait lenullázta, viszont önöknél meghagyott néhányat, de nem azt, amit szerettek volna.

– Két ilyen példát tudok mondani, az egyikről már esett szó, ez a villamosmegállók teljes körű átépítése. A másik érthetetlen dolog, hogy a főutcánk, a Kossuth Lajos utca felújítását elhalasztották, és egy másik utunk felújítását hagyták jóvá helyette, amely ugyan szintén rossz állapotban van, és szintén fővárosi út, csakhogy míg a Kossuth Lajos utcán sok ezer autó halad át egy nap alatt, az érintett úton ötszáz sem. Nem értjük, hogy ugyanazt a pénzt ­miért nem arra az útra költjük, amelynek sorsa szinte minden kerületit érint. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ügyben jelenleg is tárgyalunk, és esélyt látok a szükséges források átcsoportosítására. Ez a jó hír. A rossz pedig, hogy ebből csak 2024-re lesz valami.

– A kormány által indított Budapesti útfelújítási programnak köszönhetően Budapesten alig található olyan utca, amely nem lett szilárd burkolattal ellátva.

– Ez a program óriási dolog. Azoknak a kerületeknek, amelyekben sok volt a földút, nagyon nagy segítség volt a közvetlen pályázat. A Tarlós-korszakban kiírt pályázat mostani, utolsó szakaszában gyakorlatilag el fogunk jutni oda, ami egy-két évtizede még csak álom volt, hogy nem lesz a kerületünkben belterületi földút. Hivatalosan valamennyi lakóterületi utunk aszfaltburkolatú lesz. Ez azért is nagy eredmény, mert csak ott lehet szilárd burkolatú út, ahol van szennyvízcsatorna, illetve a csapadékvíz-elvezetés is megoldott. A feladat tehát sokkal összetettebb, mintha csak egyszerűen burkolatot kellene építenünk.

– Idén a koronavírus miatt több helyütt elmaradt az éves lomtalanítás, a főváros nem pótolta be ezt több kerületben. Egyeztettek erről a főpolgármesterrel?

– Az itt élőknek nagy szívfájdalmuk, hogy nincs lomtalanítás, ezért felajánlotta a főváros, hogy egy gyűjtőpontos lomtalanítást végez, de nagyon nehézkesek az egyeztetések. Nagy fejtörést okoz, hogy hol alakítsuk ki ezeket a pontokat. Mivel az idő telik, szeptember ­10-én képviselő-testületünk úgy döntött, hogy a főváros illetékeseitől teljes értékű lomtalanítást kér a felajánlott gyűjtőpontos helyett. Mivel engem azért választottak meg, hogy az itt élők érdekeit képviseljem, mi a normál lomtalanítást fogjuk forszírozni, hiszen a szemétszállítási díjban azt fizettük ki.

– Sokan panaszkodnak a sétarepülések zajára. Zajlanak a tárgyalások?

– A Budaörsi Repülőtér által keltett zaj nagyon sok XXII. kerületi lakost zavar. Leginkább az Erdődűlő környékén élők érintettek. Felettük húzódik az az iskolakör, amely a tanuló pilóták kötelező útvonala. A meleg nyári napokon van, hogy három percenként követik egymást a repülők, még a közeli óvoda kisgyermekei sem tudnak aludni a teraszon. A lakott terület feletti repülés két-háromezer ember életét keseríti meg. Jó hír, hogy sikerült a reptér vezetésével megállapodni arról, hogy az iskolakör útvonalán módosítsanak, nem fognak lakott terület felett repülni, ritkítják a gépek számát, és a repülési időszakot megpróbálják a nappali időszakra korlátozni, amikor kevesebben vannak otthon.