3°C Taksony 2022. november 29. 
– Kemény kampány van kibontakozóban: a baloldali összefogás jelöltje, Bíró László botrányról botrányra evickél, a másik baloldali jelölt, Tóth Ádám a támadásaival hallat egyre többet magáról. Mit várhat a választókerület, Tiszaújváros és Szerencs környéke, ha Koncz Zsófia fogja képviselni a helyieket az Országgyűlésben?
– Folytatni szeretném azt a munkát, amelyet édesapám elkezdett. Ő egy felemelő politikai és erkölcsi hagyatékot hagyott rám és az itt élőkre. A konkrétumokhoz tudni kell, hogy a választókerület rendkívül heterogén összetételű, 42 településből áll. Ebből 38 település ötezer fő alatti lélekszámú, ami miatt pályázhattak és sikerrel pályáztak a Magyar falu programban elnyerhető fejlesztésekre. Bölcsődék, óvodák, közösségi terek, játszóterek jöttek létre és újultak meg, napelemparkot telepítettek, sok helyen javították a csapadékvíz-elvezetést, utak, kerékpárutak, járdák épültek a program segítségével.
– Melyek térség legégetőbb problémái?
– A térség egyik legfontosabb kérdése az infrastruktúra állapota, amelyben szintén jelentős előrelépések történtek: a 37-es út kétszer két sávosra bővül, az M30-as autópálya Szlovákiáig történő megépítése új kapukat nyit Szikszónak és a Hernád menti településeknek. Tiszalúcon nemrég több mint kétezer aláírást gyűjtöttünk össze egy hét alatt, amelyet átadtunk a Magyar Közút vezérigazgatójának, hogy a településtől Nagycserkeszig tartó út megújulhasson. Úgy tűnik, megérte összefognunk, és a közeli hetekben elindul az útszakasz rendbetétele, ami a térség turizmusát is fel fogja lendíteni. Tokaj-Hegyaljára a következő két évben óriási fejlesztési csomag érkezik, a részletek kidolgozása folyamatban van. A térség nagyobb, ötezer fő feletti településeire a következő európai uniós költségvetési ciklusban is érkeznek források; Tiszaújváros, Szerencs, Szikszó és Tiszalúc kapcsán a következő időszakban is igyekszünk a leghatékonyabban megpályázni a felmerülő lehetőségeket.
A térségben komoly problémákat okozott, hogy 2008-ban, a Gyurcsány-kormány alatt bezárták a cukorgyárat Szerencsen, így a munkahelyteremtés továbbra is a legfontosabb feladatok között van.
Édesapám tíz éven át dolgozott azon, hogy a város környékén egy új gyárüzem jöjjön létre, munkájának és kitartásának köszönhetően a tárgyalások az elmúlt időszakban új lendületet kaptak. De a térségben aktívak a hazai nagyvállalatok is: Szikszón a Hell-csoport hatalmas fejlesztéseket hajtott végre, Tiszaújvárosban pedig a Mol végez beruházásokat.
– A koronavírus-járvány nem várt problémahalmazt zúdított az országra. A térség hogyan viseli a járványt és következményeit?
– Jól kezeltük az első hullámot, és a második hullámban is sikerült egyelőre elkerülni a tömeges megbetegedéseket. A kormány célzott kommunikációjának köszönhetően is ez segített beindítani a nyári belföldi turizmust a térségben, hiszen sokan lemondták külföldi nyaralásukat, és inkább hazai üdülési lehetőségeket kerestek. Tokajban van egy új nyaralós hajókikötő, ahol vízi közlekedésre alkalmas lakóhajókon lehet a Tiszán és a Bodrogon kikapcsolódni. Ahhoz képest, hogy a járvány ideje alatt nyitott meg ez a vállalkozás, nagyon sikeres lett: augusztusban 65 százalékos foglaltság volt a hajókra – hogy csak egy példát mondjak a sok közül.
– A rendszerváltozás óta eltelt három évtizedben a régió a gazdag kulturális és természeti kincsei ellenére is talán csak az utóbbi tíz évben kezdett el magára találni gazdasági értelemben. Hogyan látja a térség jövőjét?
– Az egyik legnagyobb kihívás a munkanélküliség problémája volt, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult a már említett cukorgyárbezárás. Érdemes leszögezni: a közmunkaprogram nagyon sikeres volt. 2010 után a munkaalapú társadalom koncepciója nagy változásokat hozott, a közmunkaprogramba belépők fele ma már a versenyszférában dolgozik, azaz piaci alapon el tudott helyezkedni. Mindemellett az előbb említett nagyberuházások is számos munkalehetőséget teremtenek.
– Az édesapja közelmúltbeli elvesztésén túl az olvasók az utóbbi években keveset hallhattak önről, ezért egy személyesebb kérdést tennék fel: mi az első emléke a politikáról?
– 2002-ben még máshogy nézett ki a választókerület, jómagam 11 évesen Tiszakarádon hordtam az újságokat, próbáltam segíteni a kampányban. Sajnos azért is annyira erős emlék pont ez a választás, mert többszöri újraszámlálás után két szavazattal maradtunk le a győzelemről. Ez az érzés a mai napig mélyen bennem van.
Az első polgári kormány nagyon szép eredményeket tudott felmutatni, ezért sokáig nem értettem, hogy maradhattunk alul. Számomra ez meghatározó politikai tapasztalat volt, ami azt mutatja, hogy mindig mindenki véleménye számít, és nem lehet azt mondani, hogy egy szavazattal úgysem lehet semmire sem menni.
15 éves voltam, amikor a 2006-os választások előtt megalapítottuk a Fidelitast itt, Szerencsen. Édesapám támogatott ebben, azt mondta, hogy szerinte a Fidelitas nagyon jó formája lenne annak, hogy összefogjuk a fiatalokat. Egy lelkes csapattal útnak indultunk, jártuk a településeket, nagyon jó emlékeim voltak a házról házra történő kopogtatásról. Nyernünk sajnos ekkor még nem sikerült, ám nem adtuk fel, és 2010-ben kezdődtek azok a sikerek, amelyekről úgy gondolom, hogy édesapám szellemi-politikai örökségének fontos részei. Azt gondolom, hogy ha sikerül elnyernem a választók bizalmát, akkor a képviselői munka legszebb része juthat nekem: az egyéni választókerületben végzett feladatok közel visznek az emberekhez, a legfontosabb, hogy az ő érdekeiket képviseljem.
– A politika mellett bizonyíthatott az egyetemen és később a diplomáciai pályán. Talán mondhatjuk, hogy az ön pályaíve ritkának számít a szűkebb pátriájában. Hogyan sikerült kitörnie, ha szabad így fogalmaznom?
– Én máshogy látom a helyzetet. Nagyon jó oktatóim voltak, rendkívül szerettem itt általános iskolába, gimnáziumba járni. Egykori gimnáziumi osztályomból nagyon sokan a legjobb egyetemeken évfolyamelsők lettek, sok orvos került ki az osztályunkból. A magvakat remekül elvetették a pedagógusaink. Az oktatás a mai napig rendkívül erős pillére az itteni közösségnek. Sőt mindig úgy gondoltam, hogy
Szerencs egy diákváros: van két általános iskolánk, gimnáziumunk, szakközépiskoláink, szakmunkásképző is található a városban. Emellett büszkén elmondhatom: ebben az évben már egyetemi képzés is indult, közoktatás-vezetői szakvizsgát lehet tenni nálunk, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetemmel karöltve a szerencsi tankerület szervezett meg.
A kérdésre válaszolva: a diplomáciai pályához a tanuláson keresztül vezetett az út, amelyhez minden adott itt helyben. De a szabadidő hasznos eltöltéséhez szintén minden lehetőség rendelkezésre áll. A helyi kézilabda kapcsán el szoktam mondani: Kulcsár Anita szerencsi származású. A városban van zeneiskola is, ahol klarinétozni tanultam annak idején, és nem mellesleg a Hooligans együttes is szerencsi. A saját környezetemben azt látom, ha még a jelenleginél is több lehetőség lenne, vissza lehetne csábítani a fiatalokat a térségbe.
Az egyik legfontosabb célom, hogy a kormánnyal közösen még több munkalehetőséget teremtsünk a környéken, hogy minél több fiatal térjen haza, hiszen itt helyben minden adott ahhoz, hogy családot alapítsanak, gyermeket neveljenek.
Én mindig úgy terveztem, hogy haza fogok térni. Nagyon jó világot látni, édesapám is gyakran mondta: ha Széchenyi nem kelt volna útra, akkor nem írta volna meg a Hitelt.
– Ha a parlamenti képviselők számarányát nézzük, erősen a férfiak felé billen a mérleg. Kevés a fiatal női jelölt, Magyarországon még mindig tartja magát a mondás, hogy a politika a férfiak sportja. Mit gondol a nők szerepéről a politikában, a közéletben?
– A nőknek éppúgy megvannak a maguk erősségei, mint a férfiaknak, és akkor lehet egy nő jó politikus, ha ezeket az erősségeit az előnyére tudja fordítani. A női gondolkodásmódra és a nők hangjára rendkívül nagy szükség van. Emellett az én esetemben fontos, hogy a szüleim mindig azonos bánásmódban részesítettek minket a két öcsémmel együtt. Úgy neveltek, hogy mindig mindent ugyanúgy meg tudok csinálni, mint egy fiú. A gyerekeknek szükségük van biztatásra, és én ezt otthon megkaptam. Szerintem nemcsak a nőkre van nagy szükség a politikában, hanem fiatalokra is. Fontos, hogy foglalkozzanak a jövőjükkel.
– Kihívói, Tóth Ádám és Bíró László igyekeznek felsrófolni a tétet, sokszor elhangzott eddig, hogy ez a választás a Fidesz kétharmadának lebontásáról szól. Jelent ez plusznyomást a kampány során?
– Próbálják ezt az üzenetet közvetíteni, de például a balliberális sajtóban ezzel kapcsolatban óvatosabban fogalmaznak, mivel a kétharmad nincs valós veszélyben. Ez a kérdés egyáltalán nem foglalkoztat, a választás tétje szerintem az, hogy mi történik az itt élőkkel, ki tudja és ki fogja őket képviselni.
– Egy kampányban mindig mosolyogni kell, folyton erőt kell sugározni. Ehhez képest ön egy iszonyú tragédia, az édesapja elvesztése után vágott bele ebbe. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni?
– Óriási bennem a fájdalom. Mi egy nagyon összetartó család voltunk mindig, édesapámmal a kapcsolatom különösen szoros volt, de pont ez ad most nekem erőt. Az édesapám emlékét szem előtt tartva szeretnék dolgozni a helyiekért. Gyermekkorom óta foglalkozom közélettel, amiben ugyancsak óriási szerepe volt édesapámnak. Azt hiszem, hogy előbb-utóbb ő is szeretett volna jelöltként látni. Emiatt tudom folytatni ezt a munkát, ebből tudok rengeteg erőt meríteni.
Koncz Zsófia
Harmincéves, jogász, ő és a férje is Szerencsen születtek és ott nőttek fel. A helyi Rákóczi Zsigmond Általános Iskolába, majd a Bocskai István Katolikus Gimnázium és Szakközépiskolába járt, jogi diplomáját a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte, időközben egy éven keresztül ösztöndíjjal Franciaországban is tanult. Több nyelven, angolul, franciául és németül is beszél. Koncz Zsófia korábban versenyszerűen kézilabdázott és táncolt, a hobbijai közé tartozik a lovaglás és a motorozás. 2017-től a washingtoni magyar nagykövetségen a magyar érdekérvényesítésért és a magyar–amerikai kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért dolgozott, és már hosszú ideje aktív a közéletben: a kormánypárt ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak az országos alelnöke volt.
