Egyértelműen politikai pamflet a jogállamisági jelentés

A szokásos klisékből összeollózott, valódi hivatkozásokkal alig alátámasztott fércmunka az Európai Bizottságnak a magyarországi jogállamiságról kiadott jelentése. A dokumentumot elolvasva egyértelművé válik, a szöveg összeállítói kifejezetten arra törekedtek, hogy elmarasztalják hazánkat. Számos általános, politikai jellegű állítás nincs érdemben alátámasztva a szövegben.

Vera Jourova, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke Fotó: Olivier Hoslet

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is ezért mondhatta a Kormányinfón, a jelentésen érződik, hogy Soros Györgyhöz köthető szervezetek mondták tollba.

A dokumentum összesen 22 állami és civil szervezetet sorol fel, amelyekkel a bizottság munkatársai „virtuális” megbeszéléseket folytattak idén júniusban. Feltételezhetően a koronavírus-járvány miatt nem került sor személyes találkozókra. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy mindössze egy hónap alatt lehetősége lett volna érdemben megbeszélni az EU-s bürokratáknak a magyar jogállamiság helyzetét mindezekkel a szervezetekkel. Az pedig, hogy az egyeztetéseken mi hangzott el, kinek a véleményét mennyiben és miért vették figyelembe, vagy melyik tájékoztatásokat nem fogadták el valósnak, egyáltalán nincsen dokumentálva az Európai Bizottság anyagában.

Még a szedés is félrevezető

A hazánkról szóló jogállamisági jelentés egy összefoglaló kivonatot és négy fő fejezetet tartalmaz. Az absztraktban, vagyis az elején található összefoglalóban egyetlen konkrét hivatkozás sem szerepel, és túlnyomóan negatív jelenségeket sorol föl. A konkrét fejezeteken belül az egyes bekezdéseket vastagon szedett, kezdő mondatok indítják, amelyek gyakran egyben a bizottság olvasatában összegzik is a bekezdés tartalmát. A 32 ilyen bevezető mondatból mindössze három tartalmaz hivatkozást. A cél egyértelmű: ha valaki nem olvassa el a teljes dokumentumot, hanem csak felületesen átfutja a vastag betűs részeket, akkor a bizottság döntően negatív olvasatát teszi magáévá, nem pedig azt a képet, ami a konkrétumokból áll össze. Az említett kezdőmondatok közül néhány példa: „A magyarországi párfinanszírozás továbbra is aggodalomra ad okot.” „Magyarországon a médiapiac pluralitása nagy kockázatnak van kitéve.” „A független médiaorgánumok rendszeres akadályozással és megfélemlítéssel szembesülnek.” „A civil társadalomra továbbra is nyomás nehezedik, különösen ha kritikus álláspontot képvisel a kormánnyal szemben.” „A médiában negatív narratívák szereplőiként tüntetnek fel bírókat és ügyvédeket.”

A dokumentumban szereplő összefoglaló megállapítások, a felsorolt jogszabályok és tények között gyakran jelentős ellentmondás érződik.

Az sem derül ki, hogy egy-egy kérdésben az említett pozitívumok és negatívumok alapján miért von a bizottság döntően negatív mérleget.

Számos olyan üggyel is foglalkozik a jelentés, amelyek már lezárultak, a rendelkezések érvényüket vesztették, illetve az Európai Bíróság által még le nem zárt, folyamatban lévő kérdéseket is tárgyal a dokumentum, bár egyelőre nem lehet tudni, hogy azoknak mi lesz a hivatalos jogi megítélése. Számos releváns adatot – például a magyarországi médiaviszonyok kapcsán a létező médiumok listáját és azok politikai irányultságát, vagy azt, hogy melyik ismételten górcső alá vett szabályozásokat hagyta hivatalosan is jóvá korábban az Európai Bizottság –, nem is említi a jogállamisági jelentés.

Olyat is felró a jogállamisági jelentés, amiért Věra Jourová tavasszal még nem aggódott
Fotó: Francois Lenoir/Reuters

Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!

A jogállamisági jelentés első fejezete az igazságszolgáltatás helyzetét taglalja, és számos olyan ügyet említ, ami mára jelentőségét vesztette. A dokumentum szerint a kormányközeli média negatív színben tünteti föl a bíróságokat, ugyanakkor a társadalom igazságérzetét felborzoló ítéleteket, mint például a vörösiszappert vagy a győri gyermekgyilkos esetét, nem említi. Azt a börtönbiznisz témájában tervezett nemzeti konzultációt is kifogásolja a jelentés, amit a járvány miatt végül meg sem tartottak. Felemlegetik a közigazgatási bíróságok létrehozásának tervét is, bár mára tudjuk, hogy az sem valósult meg. Ugyan üdvözlik a bíráknak adott béremelést, de fontosnak tartják megemlíteni, hogy két évvel ezelőtt még a legrosszabbul fizetettek közé tartoztak uniós szinten a magyar bírák. A Tanú című filmet juttathatja eszünkbe, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók jutalmazási rendszere kapcsán is aggodalmát fejezi ki a bizottság, annak ellenére, hogy az Európai Unió bírósága még nem döntött az ügyre vonatkozó beadványról, így annak objektív jogi megítélése egyelőre várat magára. A koronavírus elleni védekezés kapcsán meghirdetett rendkívüli jogrend is szerepel a dokumentumban, pedig mára az megszűnt hazánkban. Emlékezzünk: arról a szabályozásról van szó, amelyről áprilisban

maga Věra Jourová nyilatkozta, hogy nem ellenkezik az uniós joggal. – Egyelőre nem aggódom – fogalmazott akkor a biztos. Most már eszerint aggódik.

A második fejezetben az antikorrupciós keretrendszert vizsgálta Věra Jourová csapata. A magyar helyzetre vonatkozóan a Transparency International korrupcióérzékelési indexére hivatkoznak, amit az állampolgárok szubjektív benyomásaira rákérdezve állít össze a Soros György által támogatott szervezet. A dokumentum elismeri, hogy 2016 és 2018 között emelkedett a korrupcióhoz kapcsolódó vádemelések száma hazánkban, de hozzáteszik: a bírósági elmarasztaló ítéletek száma szinte azonos maradt. Ez alapján úgy tűnik, az Európai Bizottság elvárná, hogy a független magyar bíróság sok száz korrupciós ügyben hozzon elmarasztaló ítéletet függetlenül attól, mi volt azokban a tényállás.

Brüsszeli újbeszél

A legtöbb vádat a médiapluralizmusról szóló harmadik fejezetben fogalmazták meg hazánkkal szemben. A jelentés szerzői szerint a Közép-Európai Sajtó- és Médiaalapítvány létrehozása súlyos veszélyt jelent a magyar sajtóra nézve. Az Index.hu főszerkesztőjének leváltását említve a dokumentum a legolvasottabb független hírportálnak nevezi a lapot. Arra nem tér ki a jelentés, hogy tényszerűen miért aggasztó, ha egy független médium tulajdonosi jogokat gyakorló vezetője elbocsátja a főszerkesztőt. Hivatkoznak viszont az Index.hu újságíróinak és egy nemzetközi újságíró-szervezetnek az állásfoglalására. Ezután pedig a következő, a magyar baloldali politikusok szájából ismerős szöveg szerepel a jelentésben: „Az aggályok arra is rámutattak, hogy az Index.hu beleillik abba a mintába, ami a még fennmaradt független médiaoldalak kormánypárti üzletemberek általi gazdasági átvételét jelenti, amint az korábban az Origo hírügynökség esetében volt megfigyelhető.” Ez az állítás megjelölt hivatkozás nélkül szerepel a jelentés szövegében. Hasonlóan döbbenetes a brüsszeli újbeszél nyelvén megfogalmazott állítás, hogy „a Médiapluralizmus Monitor megállapítja, hogy bár a közvetlen politikai befolyás és ellenőrzés nem széles körben elterjedt, köztudott a médiára gyakorolt közvetett befolyás.”

A jelentés nem említi, hogy a magyar médiaszabályozásra annak idején rábólintott az Európai Bizottság,

és nem szól arról, milyen hangnemű és témájú cikkekben kritizálja a baloldali média a kormányt, emellett a valós adatokat sem közli a magyarországi médiaszereplők megoszlásáról. Utóbbi témában a Mérték Médiaelemző Műhely a magyar sajtóviszonyokat ismerő olvasók számára abszurd állítását veszi alapul a jelentés, miszerint a kormánypárti média befolyása alatt van a hírmédia-piac és a politikai tartalmakról való tudósítás mintegy nyolcvan százaléka. A szöveg sokat sejtetően ismeri el azt is, hogy Magyarországon „újságírók és más médiaszakemberek elleni fizikai támadásokról nem érkezett bejelentés”.

A szöveg negyedik fejezete A fékekkel és egyensúlyokkal kapcsolatos egyéb intézményi kérdések címet viseli. Ebben a részben teszik vizsgálat tárgyává többek között a koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzetre vonatkozó szabályozást, valamint a civil szervezetek helyzetét is. Utóbbiak kapcsán úgy fogalmaz a szöveg: „a kormány és a kormánypárti média által alkalmazott ellenséges retorika akadályozza a civil társadalmi szervezetekkel való konstruktív együttműködést.” A dokumentum kifogásolja, hogy a külföldről kapott forrásokat be kell jelenteniük a civileknek, és hogy hazánkban illegális a migrációt támogató tevékenység.