– Sokan csak bejelentkeznek, majd néhány nap múlva eltűnnek. Vannak, akik csak zuhanyozni járnak be a szállóra – mondta el lapunknak egy névtelenséget kérő korábbi dolgozó. A Magyar Nemzet azon kérdésére, hogy miért nem veszik igénybe a rászorulók az Oltalom Karitatív Egyesület vendégszeretetét, meglepően nem az alkoholfogyasztás tiltása volt az elsődleges ok. – Rengeteg az ágyi poloska. Előfordult, hogy az újként érkezett huszonhárom éves hajléktalan sírva rohant a szociális munkásokhoz az éjszaka közepén, hogy a testét összecsípték az ágyi poloskák – emlékezett vissza informátorunk, aki hozzátette: az egyesület dolgozói sokszor lekezelően viselkednek a kliensekkel, ha panaszkodni mernek az ellátás színvonalára. – Számos visszatetsző dolog van. A bogarak mellett galambok repkednek az ágyak felett, és oda is piszkítanak. Fertőtlenítés jó esetben csak hetente történik, a helyben főzött ételt csak nagy jóindulattal lehet emberi fogyasztásra szánt ételhez hasonlítani. Beazonosíthatatlan leveseket és ragukat készítenek a hajléktalanoknak – magyarázta az egykori dolgozó. A szociális munkás arról is beszámolt, hogy keveseknek adatik meg, hogy saját ágyuk legyen. A többségnek minden este más ágyon kell aludni, így a higiénés szabályok nehezen tarthatók be, és sokszor azonos a munkába járó hajléktalan és az utcán maga alá csináló fedél nélküli ágya. Így könnyen felütheti a fejét a fertőző betegség. Informátorunk arról is beszámolt, hogy naponta érkeznek adományok a hajléktalanszállóra. – Ruhaneműk, édességek, élelmiszerek és készpénz is érkezik adományként. Minden készpénzadománynál megkérdeztük az adakozótól, hogy kér-e adománylevelet. Amennyiben nem kér, annak nincs nyoma a rendszerben, ahogy annak sem, hogy az átvett ruhaneműknek mi lesz a sorsuk – sorolta az egyesületnél tapasztaltakat az egykori dolgozó.