Ki volt valójában és hol nyugszik II. András király?

Egyik legjelentősebb Árpád-házi királyunk sírját magyar–román összefogással tárják fel az egykori egresi monostorral együtt Erdélyben.

II. András 1221-ben kiadott, aranypecséttel megerősített oklevelének a pecsétje a Magyar Nemzeti Levéltárban Fotó: Szigetváry Zsolt Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Újabb bizonyítékokat találunk a középkori Magyar Királyság virágzására: II. András, egyik legjelentősebb Árpád-házi királyunk sírját magyar–román összefogással tárják fel az egykori egresi monostorral együtt Erdélyben, miközben az Aranybullát adományozó és szentföldi hadjáratot vezető, nagyratörő uralkodónk megítélése is változik az újabb kutatásoknak köszönhetően – írja a Mandiner.

Idegenek gyengekezű bábja, saját hatalmát felszámoló, kudarcos király? Vagy világpolitikában gondolkodó, nagy tétekre játszó uralkodó, aki a Magyar Királyságtól Franciahonon és Konstantinápolyon át a Szentföldig építette mozgásterét, miközben az Aranybullával megalapozta a magyar alkotmányosságot is?

II. András máig megosztja a kutatókat és a történelem iránt érdeklődő magyarokat. Most szakértő történészt és régészt kérdezett a Mandiner egyrészt az 1205 és 1235 között regnáló király életének és tetteinek mérlegéről, másrészt pedig az uralkodó sírja utáni izgalmas nyomozásról.

A középkori és kora újkori emlékezet számára II. András a legkedvesebb magyar uralkodók közé tartozott

– mondja Bácsatyai Dániel (1985) történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Emlékeztet: Werbőczy István a nemesi szabadságok alapdokumentuma, az Aranybulla kiadása miatt méltatta, miközben nem feledkezett meg az uralkodó keresztes erényeiről sem – ő nevezte először II. Andrást „Jeruzsáleminek”. Ez az egyoldalúan pozitív kép valamikor a XVIII. század második felében, a professzionális történetírás létrejöttével kezdett el megváltozni.

II. András 1221-ben kiadott, aranypecséttel megerősített oklevelének a pecsétje a Magyar Nemzeti Levéltárban
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Bácsatyai szerint II. András alakja csak a XIX. század elején nyert szélsőségesen negatív megvilágítást, amelyben vélhetően a modern nemzeteszme térnyerése játszotta a főszerepet. Hol szenvedélyes elutasítással (Horváth Mihály, Marczali Henrik), hol némileg megértőbben (Pray György, Hóman Bálint) sok történész ostorozhatta II. András vélt vagy valós hibáit,

Katona József Bánk Bánja azonban minden történeti munkánál sikeresebb volt az idegeneket pártoló, tehetetlen uralkodó imázsának meghonosításában.

Az elmúlt két évszázad ítélete szerint II. András gyengekezű, jobb esetben következetlenül csapongó uralkodó volt, aki az országot bizonytalan kimenetelű külföldi kalandokba sodorta és szétosztogatta a királyi hatalom alapját képező birtokvagyon jelentős részét.

Ez a vélekedés Bácsatyai szerint ma jelentősen változik: II. András középkori mércével nézve kifejezetten sikeres uralkodónak tűnik, aki jó érzékkel egyensúlyozott a bárói érdekcsoportok között anélkül, hogy komolyan le kellett volna mondania saját akarata érvényesítéséről. Zsoldos Attila kutatásainak köszönhetően ma már világos, hogy II. András adománypolitikájának egyik legfőbb célja egy csak tőle függő katonáskodó réteg, a királyi szerviensek felemelése volt. Ennek fényében a nevezetes Aranybulla is más színben tűnik fel:

a szabadságlevél vélhetően a rövid időre kormányzati szerephez jutó ellenzék lecsendesítését szolgálta, amelybe II. András mintegy mellékesen bebetonozta a királyi szerviensek jogait, és így saját politikájának fő eredményeit is.

Bácsatyai Dániel arra is felhívja a figyelmet: kevéssé ismert, hogy II. András nevéhez egy olyan magas szintű pénzreform fűződik, amely a hazai pénzverést megteremtő I. (Szent) István, az aranyforintot bevezető I. Károly és az ezüstpénz értékét stabilizáló I. (Hunyadi) Mátyás intézkedéseihez mérhető. A keresztes hadjárathoz hasonló külföldi „kalandok” pedig egyrészt a dinasztia presztízsének növelését szolgálták, amely egy középkori uralkodó esetében elvárás volt, másrészt pedig olyan ütközőállamok ellenőrzését szolgálták, amelyek jelentősége csak a tatárjárás után lett fájdalmasan nyilvánvaló.

A halicsi hadjáratok eredménytelensége nem jelenti azt, hogy más szomszédos területeken a király hadai kudarcot vallottak volna: II. András kifejezetten sikeresnek bizonyult a Balkánon, ahol kiterjesztette uralmát a Szávától délre fekvő Macsóra, majd francia főpapjai révén sikerrel térítette a Kárpátok keleti lábánál élő kunokat.

Nem éppen tehetetlen uralkodóra vall a királyi tekintélyt nem tisztelő Német Lovagrend ellentmondást nem tűrő fegyveres elüldözése sem.

Végezetül az elődeitől örökölt és általa továbbfejlesztett nyugati kapcsolatrendszernek köszönhetően II. András uralkodása a Kárpát-medencei kultúra egyik virágzó korszaka volt, amely elsősorban a francia gótika igen korai átvételében érhető tetten – emlékeztet Bácsatyai Dániel.

Major Balázs
Fotó: Mandiner

Nyomozás II. András sírja után

De hol nyugszik nagy királyunk? Major Balázs (1975) régész, arabista, történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének vezetője válaszolt jelen cikk szerzője, Kovács Gergő kérdéseire.

– Mekkora a valószínűsége, hogy II. András és felesége az egresi monostorban nyugszanak?

– Rendkívül nagy. Az utóbbi évek feltárási eredményei egyértelműen Egrest valószínűsítik. A történet ott kezdődik, hogy középkori krónikáink többsége szerint az 1235-ben elhunyt II. Andrást a saját, egresi monostorában helyezték örök nyugalomra, ami második feleségének, Courtenay Jolántának is a nyughelye volt. Van olyan forrás, amely szerint a váradi székesegyházban temették el a királyt, de erről pont a XIV. századi Váradi kódex nem tud – e kódex szerint a királyt Egresen temették el. Említik még a szintén cisztercita pilisi apátságot, akik pert indítottak azért, hogy András teste hozzájuk kerüljön Váradról, első felesége, Gertrudis mellé. Nem kizárt, hogy II. Andrást először tényleg Váradon temették el – ott hunyt el ugyanis –, majd az általa egyértelműen preferált Egresre vitték át.

– És a régészeti részletek?

– Eddig kétszáz feletti sírt sikerült feltárni a templom területén, de csak két, igényesen megépített tumba – középkori síremléktípus – alapozása került elő. Ráadásul ezeket abban a zónában találtuk, amelyek a keresztháznak megfeleltethető területen, az oltár előterében, azaz a templom legelőkelőbb részében voltak. Rétegtanilag is egyértelmű, hogy bár később alapozták őket a főhajó pilléreihez, de ez még a templom korai időszakában történt.

– Miért Egresre temethették?

– Egres kiemelkedő jelentőségét több dolog is mutatja. Mindenekelőtt az, hogy itt nemcsak a felső vezetés, hanem maguk a szerzetesek is a francia Pontigny-ből jöttek, amely a négy legfontosabb anyakolostor egyike volt. Már II. András apja, III. Béla idején szemtanúi lehetünk a francia kapcsolatok intenzívebbé válásának. Ezzel együtt II. András uralkodásának korai szakaszában még az esztergomi királyi székhely közelében épült pilisi apátságot favorizálta, ahova az 1213 szeptemberében meggyilkolt első feleségét, Gertrudist temették.

Második feleségének családja Jolánta 1215 körüli Magyarországra érkezésének idején már régi kapcsolatban állt Pontigny-vel, amire családi temetkezőhelyként is tekintettek. Nagyon valószínű, hogy

a király Jolánta hatására kedvelhette meg az egresi közösséget, amelyet 1224-től kezdve gazdag adományokban is részesített.

– Tehát a feleség szerepe és az adományok erős bizonyítéknak tűnnek?

– Igen, az András élete utolsó évében Egres számára tett adománya arról tanúskodik, hogy az öreg király szeretett felesége, Jolánta mellé kívánt temetkezni. Maga a monostor eddigre már a Magyar Királyság egyik legfontosabb rendháza, ami erőteljes szerepet töltött be a kun missziókban, és hiteles hely is volt. Emellett ne feledjük, hogy a fontos só- és nemesfémútvonal, a Maros völgye a középkori Európa egyik nagy „Eldorádójaként” ismert. Ennek a folyónak a partjánál épült fel Egres.

– Honnan jött az ötlet, hogy megkeressék és feltárják II. András sírját?

– Mindez Egrestől 1800 kilométerre fogalmazódott meg először, a király által is felkeresett és gazdag évjáradékkal ellátott margati vár feltárása közben. Már öt éve dolgoztunk a világ egyik legnagyobb keresztes várának feltárásán, amikor 2011-ben, a szíriai háború első évében, egyik délután

Orosházi Bernadett kolleginánk, aki II. András nagy tisztelője, vetette fel először az ötletet, hogy jó lenne megtalálni a király temetkezési helyét. A következő évben aztán tettünk egy túrát a környéken, és 2013-ban megkezdtük a munkát.

– Úgy hallottam, hogy a király szentföldi hadjárata egyedülállónak számít a keresztes hadjáratok történetében. Tényleg így van?

– Teljes mértékben. A hadjáratok két évszázada alatt csak az első és második hadjárat valamint a harmadik keresztes hadjárat Barbarossa Frigyes által vezetett serege ment a Szentföldre a szárazföldön, mindenki más a tengeren közelítette meg a Levantét. Hazafelé kivétel nélkül minden keresztes sereg a tengeri utat választotta. A lényeg, hogy II. András ugyan 1217 szeptemberében hajón érkezett Akkóba, de hazafelé – a kétszáz év alatt egyedüli vezetőként – szárazföldön jött vissza.

– Nem lehetett egyszerű.

– Valóban, és ehhez nemcsak kivételes szervezőkészség, de gondos diplomáciai előkészületek is kellettek. Az Antiochiai hercegség területét elhagyva az akkor már nyugat-európai kézen levő Konstantinápolyig a számos különböző nép és vallás által lakott Anatólián kellett átkelni, melynek nagy része muszlim kézben volt. Ilyet sem előtte, sem utána senki nem vitt végbe.

Egészen biztos, hogy a királyt egy Szentföldig lenyúló magyar kapcsolatrendszer kiépítésének célja vezette, amin nagyon tudatosan dolgozott. Ne feledjük, hogy antiochiai herceglány édesanyja, Chatillon Ágnes révén András maga is félig szentföldi latin volt,

az antiochiai hercegnek például az unokatestvére. Ráadásul anyai nagyapja az a legendás keresztes vitéz, Chatillon Rajnald, akiről hősénekek sora állított emléket a korszakban.

Az ötödik keresztes hadjárat első szakaszának András volt a rangidős vezéralakja, akiről még az ellenség krónikása Szibt ibn al-Dzsauzí is így írt: „A frankok pedig megindultak Akkóból élükön Malik al-Hunkarral (a magyarok királya), aki ’Ajn Dzsálútnál táborozott le 15 ezer fős seregével. Bátor és kiváló harcos volt és vele volt a partvidék összes uralkodója. Reggel al-Hunkar az élükre lovagolt és megindult al-’Ádil (szultán) ellen.”

– Akkor a király komolyan tervezett.

– Egészen biztosan így volt, amire bizonyíték, hogy dinasztikus házasságok sorát szervezte meg a hadjárat során. Gyermekeit a kilikiai örmény király és a níceai görög császár lányaival, valamint a bolgár cárral jegyezte el. A legfontosabb, hogy

II. András bizony a konstantinápolyi latin császári trónra is törekedett, és ehhez rokoni kapcsolatai révén is minden alapja megvolt!

András nővére, Margit házasságai révén a Latin Császárság legnagyobb hűbérének volt az úrnője 1216-ig, András második felesége, az Egresen eltemetett Courtenay Jolánta két testvére pedig latin császárok voltak az ötödik keresztes hadjárat előtt.

– Technikailag hogy nézett ki az egykori egresi monostor beazonosítása és feltárása?

– Mindenekelőtt ki kellett építeni azt a szakmai kapcsolatrendszert, ami nélkül a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézeteként nem folytathatnánk terepi munkát a mai Románia területén. Szerencsénkre, a helyileg illetékes temesvári Bánáti Múzeumban kiváló és lelkes partnerre találtunk. A helyszín azonosítása már nagyobb feladat volt, mert az erőddé alakított Egres monostorát a török háborúk elején elpusztították és míg a XIX. század elején még kikandikált néhány pillérmaradvány a földből, az egykori épületeknek mára nyomuk sincs a felszínen.

Több potenciális helyszín is felmerült, amikor 2013 novemberében először megkezdhettük a terepi kutatásokat az önkéntes kollégákkal. A Bertók Gábor (Bertók Gáborral készült interjúnkat a mohácsi csatatér beazonosításáról itt olvashatják) által irányított geofizikai felmérések viszont már két nap után jelezték, hogy az elsőként kiválasztott falu közepén lévő lelőhelyen komoly maradványok vannak a felszín alatt. A földradar képein már az elsődleges feldolgozás során kirajzolódtak olyan pillérek és falmaradványok, amelyek egy nagy méretű bazilikális elrendezésű templomhoz tartoztak.

– Azonnal meg is kezdték az ásást?

– Az kicsit odébb volt még, de az első ásatási szezon szelvényeit 2016-ban már az említett földradar képek alapján terveztük meg, és 2017-ben folytattuk a részünkről ekkor még teljesen önkéntesen folyó munkát, amihez a Bánáti Múzeum a maga részéről szállást és eszközöket tudott biztosítani. A radarképek által kirajzolt alaprajzot geodéziai eszközökkel visszamérve a terepre, gyakorlatilag pontosan meg tudtuk célozni a templom legkiemelkedőbb területét, a négyezetet, ahol a királysírokat reméltük, illetve a déli falat, aminek segítségével el tudtuk kezdeni a pontos betájolást.

Míg a templom nagyja szerencsére egy beépítetlen telek alatt fekszik, a szentélyfejek sajnos egy földút alatt vannak, aminek erősen kevert, omladékos feltöltésén a radar sem tudott „átlátni” és pontos képet rajzolni. Így a 2020-as nagy nyári szezonig, ami a hatósági engedély birtokában már azt a területet célozta, nem lehettünk teljesen biztosak a templom pontos kiterjedésében. Viszont ekkor

kiderült, hogy jól tájoltuk be magunkat, és végig ott ástunk, ahol terveztük.

– Leálltak a kutatások a járvány alatt?

– Nem, sőt igazándiból most kezdenek komolyabb lendületet venni. A kezdeti lelkesedésből végzett munkát teljesen átalakította és sokkal hatékonyabbá tette, hogy 2019-től az Emberi Erőforrások Minisztériumának Árpád-ház programjának támogatásával zajlanak a munkák a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül az erre a célra létrehozott Jolánta Egyesület koordinálásában. Ennek révén létre tudtuk hozni Egresen azt a bázist, ahol a sátorkapacitást is beleszámolva egyszerre nagyjából 25 kutató és egyetemi hallgató tud közvetlenül az ásatási terület mellett megszállni és dolgozni. Innentől kezdve évi három hónapon keresztül folyik a feltárás, jóval nagyobb területet érintve, mint korábban. A leletanyag többségét és egyik legizgalmasabb részét kiadó csontvázak szinte mind intézetünk esztergomi régészeti bázisán vannak, ahol a nemzetközi utazási tilalom alatt is

tovább folytatódhatott a munka, és rendületlenül halad a hatalmas mennyiségű digitális anyag, a 3D-s modellek feldolgozása.

– Gazdag korról beszélnek a leletek? A bugaci ásatásokról készült interjúnk alapján egy csodás gazdagságú középkori ország rajzolódott ki előttünk.

– Egres esetében is kiemelkedő fontosságú lelőhelyről van szó, ahol a pusztulás ellenére jól látszik, milyen gazdag volt a XIII. század fordulóján a Magyar Királyság. Az egresi monostor építkezései, melyhez egyes források szerint az építészek is Pontigny-ből jöttek, drasztikusan átalakították a vidéket. A háromhajós bazilikához egy hatalmas kolostornégyszög tartozott. A templomfal alsó szakaszaihoz a Maroson leúsztatott kváderköveket használták, míg a felmenő falak téglából készültek, de a finomabb építészeti elemekhez nagyon sok un. „süttői márványt” hoztak a Gerecséből, melyek siffrái még az alapozásba is bekerültek.

A templom főhajójában, az oltár előtt került elő a két tumbaalapozás, melyek közül a korábbinak tűnő déli Jolánta, az északi pedig a II. András nyughelyéül szolgáló sírépítmény alapja lehetett. A tatárjárás során a mongolok a környékbeliek menedékhelyéül szolgáló erődített épületegyüttest 1241-ben elfoglalták, és ebből az időszakból származik egyik leglátványosabb eredményünk, a templom déli hajójába beásott tömegsír. A leletek által is erre az időszakra datált, valószínűleg több tucat halott maradványait tartalmazó gödröt a visszatérő túlélők áshatták a templom belsejében, és az ekkor már erősen oszló halottakról már nem szedték össze az értékeket, úgy lökték be a bomló testrészeket a gödörbe.

– Miket találtak?

– Nagyon sok érme, fegyvermaradvány és egy valószínűleg Egyiptomban, esetleg a szicíliai fátimida ihletésű műhelyekben gyártott metszett kristálypohár töredékei is előkerültek. Az 1241 előtti templom építészeti díszei közül is több ebből és egy másik törmelékgödörből került elő, ahova az újjáépítéskor planírozhatták el a korai templom törmelékét. Ugyan az egresi monostor az Anjou-kort követően (a XIV. század végétől) hanyatlásnak indult, a templomba és közvetlen környékének földjében sokszor négy-öt rétegben eltemetett világiak nagy száma és gyakran értékes mellékletei azt tanúsítják, hogy az élet magas szinten folyt a Maros völgyének ezen a környékén.

– Mi az ásatások végső célja?

– Mindenekelőtt a monostor alaprajzának tisztázása és az egykori királyi temetkezés kérdésének megnyugtató tisztázása. Erről a következő szezont követően tudunk biztosabbat mondani, mert még mindig hátravan a szentélyfejek és a templom belseje közt egy szelvénysornyi terület feltárása. Azt, hogy a feltételezett királyi sírhelyek esetleg már a tatárjáráskor elpusztultak, nem jelenti azt, hogy a hozzájuk tartozó csontokból teljesen esélytelen lenne bármit is megtalálni.

– Milyen egyéb, II. Andráson túlmutató hatása lehet ezeknek a kutatásoknak?

– Az itt előkerült régészeti leletek feldolgozásával, amin több magyar és román kutató dolgozik, valamint egyetemünkön szakdolgozat is készül, a korabeli anyagi kultúrára remélünk egy új ablakot nyitni.

Mindezt egyébként a közeljövőben a régészeti bázison kialakított kis „múzeumhelyiségben” és egy komoly utaztatható, többnyelvű kiállítás keretében is be kívánjuk mutatni. Fontos lenne, hogy az Árpád-kori Magyarország virágkoráról minél több, a nagyközönség számára is izgalmas és informatív anyag legyen elérhető.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a keresztes hadjáratok a középkori Európa NATO-jának számítottak, amiben részt venni komoly dicsőség volt.

Európa közepéről csak a Nyugat-Európa és Bizánc között ugyanolyan intenzív kapcsolatokat ápoló, egyfajta hivatalos hídszerepet betöltő Magyar Királyság vett részt saját sereggel, saját királya vezetésével. Reméljük, hogy a jövendő feltárásokkal még több olyan értékes kőfaragványt hoznak a felszínre, ami a király síremlékéhez tartozhatott, és ebből legalább teoretikus rekonstrukció is készíthető. Nem mellesleg a kutatási program kiváló képzési helyszín is, ahol régészhallgatók tucatjai sajátíthatják el a szakmát.

– Napjainkban Magyarország segítséget nyújt a szíriai keresztényeknek. Összehasonlítható ez II. András nyolcszáz évvel ezelőtti, közel-keleti szerepvállalásával? A történelem ismételné önmagát?

– A térség mai helyzete, azt kell mondjam, sokkal rosszabb, mint akár az 1260-as szíriai mongol hódítás idején volt. Szíriát egy több mint egy évtizede tartó háború pusztítja, amiben mind nagyhatalmak, mind helyi középhatalmak kiveszik részüket, és idegen katonák-zsoldosok tízezrei fordulnak meg benne. Az egykor 22 milliós lakosság körülbelül fele gyakorlatilag földönfutó, és többségük a háború által kevéssé érintett nyugati országrészben húzza meg magát. Ezeknek a megsegítése nemhogy tettekre sarkallná a világot, hanem egy 2019 óta egyre brutálisabb nyugati embargó fojtogatja az ország összes lakóját, ártatlan emberek millióit, és okoz hatalmas károkat az egész régiónak. Ide küldi most Magyarország a segítséget.

– Rosszabb a helyzet, mint amiről tudunk?

– Sajnos a bulvárhírekkel tömött nyugati médiában arról nem sok hír szól, hogy a 2010 előtt dinamikusan fejlődő Szíria nagy részét elpusztította a háború, a lakosság kétharmada létminimum alatt él, alig van benzin vagy télen fűtőanyag, sok helyen a víz és az alapvető élelmiszer beszerzése is gondot okoz. Napi néhány órára van csak áram. Egy jobban érthető példával élve a megyei ásatási igazgatóként dolgozó régész kolléga havi fizetése 21,5 dollár, azaz 6650 forint, akkor, amikor gyakorlatilag a magyarországinak megfelelő árak vannak.

– És a keresztények sorsa?

– Nem vitás, a humanitárius katasztrófa különösen érinti a háborúban szélsőséges muszlim csoportok által üldözött keresztényeket. Rájuk – amellett, hogy ősi egyházaik egyedüli képviselői a Szentföldön – szakértelmük miatt égető szükség van hazájuk majdani újjáépítésében is. Magyarország állami szinten gyakorlatilag egyedüliként nyújt támogatást a szülőföldjükön élő közel-keleti keresztényeknek, és emellett a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram által évi 250 szíriai hallgatónak biztosít teljes képzést. Ez utóbbival az összes felekezet fiataljait segíti, hogy a Magyarországon kapott tudással felvértezve hatékonyan járulhassanak hozzá országuk újjáépítéséhez.

A Pázmány Régészettudományi Intézetében is több mint hatvan ilyen hallgatót képezünk, akik közül Egresen is dolgoznak velünk. Egyébként a háború előtt Szíriában kutató 150 külföldi régészeti misszióból mi, magyarok maradtunk ott egyedül,

és helyi kollégáinkkal és hallgatóinkkal együtt folyamatosan dolgozunk a magyar király által egykor felkeresett és évjáradékkal ellátott Margat és a Crac des Chevaliers váraiban.

II. András a maga korának megfelelő keretek közt vállalt szerepet, a mai magyar szerepvállalás teljesen más jellegű, de különösen a jelen helyzetben hatalmas értéket képvisel. Az iszonyatos helyzetben levő szíriaiak nagyon hálásak is érte. Ha másért nem, hát humanitárius szempontból jó lenne, ha minél többen követnék ezt a példát.

Az eredeti cikk ITT érhető el.