Pokol Béla szerint 2022-es győzelme esetén dél-amerikai típusú alkotmánypuccsot kísérelhet meg a baloldal. Az alkotmánybíró az Államcsíny és alkotmánypuccs című, 2020-ban megjelent könyvében arra figyelmeztet, hogy már 2011-ben megjelentek olyan felvetések – például a balliberális Magyar Narancsban –, amelyek elfogadhatónak nevezték, hogy az akkori ellenzék kormányra kerülve, de kétharmados parlamenti többség hiányában is alkotmányozzon, például egyszerű népszavazással.
Azóta
több baloldali értelmiségi – például Vörös Imre egykori alkotmánybíró, Fleck Zoltán jogász, Elek István újságíró, valamint az egykori SZDSZ-elnök Kis János – kezdte azt hirdetni, hogy a 2011-ben megszavazott alaptörvény semmis, és a választáson esetlegesen hatalomra kerülő baloldal bármilyen kis többséggel hatályon kívül helyezheti azt, mivel szerintük Magyarországon már kiépült az önkényuralmi rendszer.
Bár ez az eljárás egyértelműen és teljes mértékben illegitim lenne – erről beszélt lapunknak korábban Fodor Gábor, az SZDSZ egykori elnöke és Hack Péter, a párt korábbi frakcióvezető-helyettese, a Mandinernek pedig Kónya Imre, a Boross-kormány belügyminisztere –, Pokol Béla úgy látja, hogy egy alkotmánypuccsot jóval nehezebb megelőzni és megakadályozni, mint egy kormánypuccsot. Ezt azzal indokolja, hogy míg a kormányhatalmi szintű államcsíny még annak megtörténte előtt, titkosszolgálati eszközökkel jórészt megelőzhető, egy alkotmánypuccs esetén erre már nincs akkora esély. Ugyanis az illegitim alkotmányozási kísérlet idejére a kormányhatalmi erők már uralják az államot, ezért egyszerűen félretolhatják az állam alkotmányi kereteit, és a meg nem szerzett alkotmányozó hatalom felett rendelkezve vágnak bele az államhatalom alapjainak az átalakításába.
Ezért
az alkotmánybíró szerint a kormányhatalom megszerzésére legálisan készülődő, de eközben a alkotmánypuccsot is előkészítő politikai szerveződések ellen még akkor kell fellépni, amikor még a kormányhatalmon kívüli státusban vannak. Ezt pedig a „belső ellenállás” növelésével, vagyis az alaptörvény védelmének megerősítésével gondolja megvalósíthatónak.
Az alkotmány illegitim átírásának megakadályozására például alaptörvény-kiegészítésként annak rögzítését javasolja a szerző, hogy az alkotmánymódosítás – vagy az új alkotmány készítése – a hatályos alkotmányos rend szerint kizárólag az Országgyűlésben és kizárólag az erre előírt módon lehetséges, míg az ezt kikerülő út alkotmányellenes és tilos. Az alkotmányos garanciának az alaptörvényen belüli rögzítése azért is fontos Pokol Béla szerint, mert akár Nyugaton is bevett gyakorlattá válhat az alkotmányellenes eljárásmód. Szavai szerint ugyanis a nyugati világ fősodrú szellemi-politikai áramlataira az jellemző, hogy még a nagyobb jogsértések esetében is elnézőek.
Az alkotmánypuccs baloldali elképzelése eredetileg Hugo Chávez venezuelai elnök nevéhez fűződik, s Dél-Amerikában gyorsan teret hódított a törvényellenes precedens. Pokol Béla felidézi, hogy a marxista vezető egy új alkotmányt akart létrehozni 1998-ban, ám nem volt meg az ehhez szükséges kétharmados parlamenti többsége. Mozgástere bővítésére ezért az általa kinevezett kormány kiadott egy rendeletet, amely alapján Chávez szűk parlamenti többsége egy bizalmi embereikből és jogászaikból álló „alkotmányozó gyűlést” hívott össze.
