Nyertek a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai a modellváltással

Rendkívül igénytelen, lepusztult állapotban vettük át az egyetem épületeit, azonban heroikus munkával valamennyi oktatási helyszínt felújítottuk – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Szarka Gábor, az alapítványi fenntartásba került Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárja. Hozzátette: folyik a fejlesztési stratégia kidolgozása, és részt vesznek egy uniós projektben, hogy a hallgatók hatékonyabb oktatásban részesüljenek.

Szarka Gábor jogász, lövész ezredesi rangban leszerelt katona, okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértő, campus főigazgató, egyetemi kancellár; dolgozott miniszteri kabinetfőnökként és miniszeri biztosként, vezérigazgató-helyettes- és stratégiai igazgató Fotó: Teknos

– Hányan jelentkeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) különféle szakjaira?

– Körülbelül ezerötszáz hallgató fizette be a felvételi gyakorlati vizsgájára vonatkozó eljárási díjat, ezzel rácáfoltunk arra a feltételezésre, amely szerint „bebizonyítva a modellváltás sikertelenségét”, az alapítványi fenntartás miatt megcsappan a felvételizők száma. A jelentkezések magas aránya meghaladta a várakozásainkat.

– A Hallgatói Önkormányzat (HÖK) korábban azt állította, hogy „olyan felvételiző diákokról értesültek, akiket az egyetem múltjával kapcsolatos hozzáállásuk, az egyetemfoglalásról alkotott véleményük miatt hátrányos megkülönböztetés ért”. Kapott az egyetem vezetése ilyen visszajelzést az érintettektől?

– Semmilyen hasonló visszajelzés nem érkezett hozzánk, sőt mi is csak a Facebookon értesültünk erről a vádról. Bizonyítékokról sincs tudomásunk. Hozzáteszem, kísérlet sem történt a vélemény alapján történő válogatásra, lássuk be, tizennyolc-tizenkilenc éves végzős gimnazisták esetében nem lehet releváns ez a fajta megkülönböztetés. Motivált, izgatott, lelkes felvételizőket láttunk, akik jókedvűen várták a felvételi kihívásait.

– Beszéltek minderről a HÖK-kel?

– Egyáltalán nem, meg sem próbáltak velünk kapcsolatba lépni.

– Tehát nem is rendeződött a viszonyuk?

– Sajnos nem, de mi egyértelműen szeretnénk jó kapcsolatot ápolni velük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy többszörösen megszólítottuk őket számos szakmai és közösségi kérdésben. Ellenben vannak olyan – elsősorban tanulmányi – ügyek, amelyekben együttműködnek például az oktatástámogatási igazgatósággal. A hatályos szabályok értelmében a HÖK elnöke pozíciójánál fogva tagja a szenátusnak, ahová a HÖK további három tagot delegálhat. Ezek mind-mind jól jelzik igyekezetünket a közös viszonyunk rendezésére.

– Mennyit segíthet a hallgatóknak a testület újjáéledése?

– A szenátus az egyetemi autonómia legfontosabb letéteményese.

A testület tavalyi lemondása egyértelműen veszélyeztette az SZFE autonóm intézményi működését, azonban mostanra sikerült új szenátust választani, ellenőrzött, teljesen demokratikus keretek között. Ez az a terep, ahol a HÖK a leghatékonyabban, az egyetemi nyilvánosság előtt fejtheti ki véleményét, mondhatja el a problémáit, észrevételeit. Két szenátusi ülést követően elmondhatjuk, hogy az egyetem legfőbb döntéshozó testületének munkájában a hallgatói érdekképviselet nem vesz részt – az invitálásunk ellenére sem. Nyitott ajtókkal várjuk hallgatóink részvételét abban a párbeszédben, mely alapja a közös egyetemépítésnek.

– Legutóbbi interjújában azt mondta, véleményezési jogkörrel bír a szenátus. Mit jelent ez egész pontosan, mekkora befolyása lehet a kuratórium döntéseire?

– Érdemes kettéválasztani a kérdését: a testület egyes esetekben, például

tanulmányi, bizottsági, tudományos kérdésekben vagy éppen az ügyrendben kifejezetten döntési jogkörrel bír.

Más, dedikált ügyekben – az egyetem üzleti tervének, vagyongazdálkodásának, valamint a szervezeti és működési szabályzatának elfogadása előtt – a jogszabályoknak megfelelően a szenátus véleményezési jogkörrel rendelkezik, a végső döntés viszont a kuratórium kezében van. Fontos megemlíteni, hogy megalakulása óta a kuratóriumnak minden egyes kérdésben ki kell kérnie a szenátus álláspontját, amely befolyásolni tudja az alapítvány vezetésének döntését.

Az intézményvezető biztos benne, hogy egy jobb, normálisabb tanévnek néznek elébe.
Fotó: Teknős Miklós

– Lapunk korábban arról értesült, az egyetem előző vezetése számos mulasztást követett el az adminisztrációban. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: mik voltak ezek a hiányosságok?

– Először rátérnék az úgynevezett Neptun-ügyre: a felsőoktatási intézmények által egységesen használt tanulmányi rendszerben az oktatóknak kötelező valamennyi szemeszterben feltölteni minden olyan adatot, amely az adott hallgató tanulmányához és ennek adminisztrációjához szorosan kapcsolódik. Ezek a feltöltések tömegesen hiányoztak, ahogy az oktatói adatok is. Ami az egyetem irattárát illeti, elképesztő helyzet várt minket,

a hivatalos iratokat dohos pincében, szemeteszsákokban tárolták, ömlesztve az irodai papírszeméttel, nem volt nyilvántartás, egyáltalán nem volt rend.

Több hónapon át rendeztük a dokumentumokat, most jutottunk el oda, hogy igényes iratkezelés áll az egyetem rendelkezésére. A diplomák esetében is súlyos mulasztások történtek. Több hallgatónak is úgy adtak ki oklevelet, hogy nem volt meg az ehhez szükséges kreditszáma, amelyeket az elvégzett tantárgyak után kapnak. Persze feltételezzük, hogy pusztán adminisztrációs hibákról beszélünk, nem pedig arról, hogy a diák valóban ne érte volna el a kreditminimumot. Mindez és sok egyéb adminisztrációs hiányosság azt mutatta, hogy az SZFE nem felelt meg a jogszabályok által előírt, az egyetemekre vonatkozó általános intézményi és tartalmi követelményrendszernek.

– Nem beszélve az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéséről, amelyben megállapították, hogy az egyetem vagyongazdálkodása 2018–2019-ben, valamint 2020-ban, a fenntartóváltás időpontjáig nem volt átlátható és elszámoltatható, sőt nem biztosították a közfeladat ellátását szolgáló nemzeti vagyon megőrzését és védelmét.

– Nagyon nehéz beszámolási időszakon vagyunk túl, a tavalyi évről el kellett számolnom, miközben csak 2020 októberében lettem kinevezve kancellárnak. Ilyen jelentések árnyékában ezt a munkát nem egyszerű elvégezni.

A könyvvizsgáló egy tízes skálán tizenegyesre értékelte az ÁSZ-jelentések által feltárt hiányosságok megoldásának nehézségi fokát.

Olyan mennyiségű kihívással nézett szembe a vezetés, amely – normál menetben – egy felsőoktatási intézménynek többéves munkája lenne. Szerencsére a tavalyi év vagyongazdálkodási beszámolója és az idei üzleti terv is elkészült.

– Az ellenszél és a mélyről indulás ellenére a modellváltás óta számos fejlesztést hajtottak végre: felújították Budán a régi Duna TV-székházat, amelyet a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet vehet birtokba, ezenkívül ideiglenesen az Infoparkba költözött az egyetem adminisztratív központja. Milyen állapotok uralkodtak előtte, hogy ezekre a fejlesztésekre ilyen hamar szükség volt?

– Rendkívül igénytelen, lepusztult infrastrukturális állapotban vettük át az egyetem épületeit. Elismerem ugyan, hogy az egyetemnek alacsony volt a költségvetése, de megfelelő tervezéssel legalább egy tisztasági festésig eljuthattak volna.

Heroikus munkával valamennyi oktatási helyszínt felújítottunk, hol kisebb, hol nagyobb mértékben.

A régi Duna TV-székházat például a huszonegyedik századi technológiával felszerelt stúdióval láttuk el, itt zajlanak a filmes képzéseink. A rendbe tett Szentkirályi utcában és az Uránia épületében pedig a színházi képzés folyik.

– Ezek szerint az Uránia is készen áll az oktatás megtartására?

– Igen, de ott is egy komoly fejlesztés zajlik. A színpadterem alkalmas lesz a próbák, az előadások és a vizsgák megtartására, illetve felújítjuk az alsó szinteket is új, funkcionális helyiségek kialakítása érdekében.

– Hogyan fogadták a hallgatók ezeket a fejlesztéseket?

– Szkeptikusan.

– Miben nyilvánult ez meg?

– Visszatérő probléma, hogy

elkezdték megrongálni a felújított épületek falait, bútorait: például kiszakították az ajtókat, kitörték az ablakokat.

Ők azzal védekeznek, hogy mindezek csak a művészeti önkifejezés és a próba által okozott stressz kivetítődései, a szándékosságot tagadják. Az igazságot nem tudom, mindenesetre egyelőre kezeljük a helyzetet, az okozott károkat természetesen meg kell téríteniük. Bízunk benne, hogy a diákjaink értékelik a munkánkat és előbb-utóbb megszűnnek a kellemetlenkedések. A hallgatók szebb körülmények között, jobb feltételekkel, ugyanazoktól a tanároktól hallgathatják óráikat, mint eddig. Az egyetem régi és új oktatóitól semmilyen változtatást nem követeltünk, nyomás nem volt rajtuk. Azt gondolom, hogy

a hallgatók sokat nyertek ezzel a modellváltással,

a magunk részéről igyekszünk ezt napról napra bebizonyítani.

– Januárban tették közzé a tanárlistát, rajta Soós Péter rendező nevével, akit emiatt Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere menesztett a Pinceszínház éléről. Történt-e azóta hasonló eset?

– Szerencsére hasonlóan pórul járt oktatóról nem tudok, ugyanakkor Koltai Lajos operatőr-rendezőről, egy világszinten elismert filmes művészről lealjasító és tárgyiasító cikkek, írások jelentek meg, emberi és szakmai mivoltában egyaránt megtámadták. Elfogadhatatlannak tartom, hogy ilyen a szakmai körökben is megtörténhet.

– Milyen további kihívások elé néz a vezetés a következő tanévben?

– A jelenlegi szisztéma alapján kiválasztott elsőéveseknek el kell indítani egy teljesen új szemesztert, a felsőbb évesek tanulmányait pedig továbbvisszük. Jobb, normálisabb tanévnek nézünk elébe, hiszen a pandémia már nem hátráltat minket a gyakorlati oktatás megtartásában.

Komoly munka folyik egy egyetemi fejlesztési stratégia kidolgozásán,

amellyel bemutatjuk az SZFE rövid és hosszú távú célkitűzéseit, azaz, hogyan leszünk nemzetközileg jegyzett és elismert, magas színvonalú, modern intézmény. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen e stratégia mentén kezdődnek el a további fejlesztések, immáron nemcsak adminisztratív módon, hanem tágabb, tanulmányi, tudományos, művészeti és menedzsment vonalon is.

– Nemzetközi kapcsolatokra is törekednek?

– Természetesen. A mobilitási programok által biztosított kapcsolatrendszeren túl áttekintjük majd a lehetőségeket, preferálva a visegrádi országok színház- és filmművészeti felsőoktatási intézményeit. Ezen kívül körbenézünk a nemzetközi művészpiacon is, feltérképezve a lehetséges kapcsolatokat, amelyben keleti és nyugati partnerek is szóba jöhetnek. A kapcsolatteremtésben segít nekünk, hogy

részt veszünk egy uniós filmes projektben, ahol a partnerországok közös képzési modellt alakítanak majd ki annak érdekében, hogy a hallgatók megismerjék különböző országok kultúráját, művészi értelmezéseit.

Mindezt anélkül, hogy elszakadnának az általuk megszokott képzési rendszertől. Célunk egy közösségi platform kialakítása.