Küszöbön egy újabb migrációs hullám

A 2015-ös migrációs válság minden korábbinál jobban polarizálta az európai politikai közvéleményt. Amíg kezdetben az Európai Unió nyugati tagállamai a Wilkommenskultur szellemében az ellenőrizetlenül beérkezett, idegen kultúrájú tömegek befogadását propagálták, a közép-európai tagállamok – Magyarország vezetésével – következetes migrációellenes politikát folytattak. Noha a koronavírus-járvány megtörte az Európába vándorolni kívánó tömegek lendületét, az elmúlt év során újra felerősödött a migrációs tendencia, amely permanens veszélyeket rejt magában.

Rudninkai, 2021. augusztus 2. Rohamrendõrök állnak õrizetbe vett illegális bevándorlók elõtt a litvániai Rudninkai gyakorlótéren létesített sátortáborban Vilniustól délre 2021. augusztus 2-án. Az év eleje óta 3800 illegális bevándorlót tartóztattak fel a litván-fehérorosz határon. Litvánia azzal gyanúsítja Fehéroroszországot, hogy Bagdadból és Isztambulból közvetlen repülõjáratokon utaztat be, többségében iraki migránsokat, hogy aztán illegálisan az Európai Unió területére küldje õket tovább. MTI/EPA/Toms Kalnins Fotó: Toms Kalnins

Noha a migrációs nyomás egyre nő, a magyarországi baloldal továbbra sem foglal egyértelműen állást a határok védelme mellett. Sőt, Karácsony Gergely a német balliberális Die Zeit-nek adott interjújában utalt rá, hogy 

az ellenzék pártjai befogadnák a migránsokat, ám ezzel nyíltan nem kampányolhatnak, mivel nem tudnának vele választást nyerni. 

Továbbá azt is kifejtette, hogy a magyar kormány olyan „nem létező” ellenségeket kreál, mint az LMBTQ lobbi, Soros György vagy éppen a migránsok.

Forduló tendenciák?

Miközben a magyar baloldal még mindig képtelen belátni a migrációval járó veszélyforrásokat, az Európai Unióban megfordulni látszik a kezdeti Willkommenskultur lendülete. Karl Nehammer osztrák belügyminiszter július végén Magyarországot bírálta amiatt, hogy nem őrzi határait megfelelően (!) az illegális határátlépőkkel szemben. Ezen megjegyzés kapcsán érdemes megemlékezni arról, hogy a migrációs válság csúcsán 2015-ben, amikor Ausztria elmarasztalta Magyarországot a határzár kapcsán, majd ugyanúgy járt el, Werner Faymann kancellár úgy fogalmazott, hogy ők nem határkerítést építenek, hanem „kaput, oldalsó szárnyakkal”.

Az „üdvözlés kultúráját” meghirdető Angela Merkel kancellár szintén pálfordulást hajtott végre, és úgy fogalmazott, hogy Németország már nem hajlandó több afgánt befogadni, mivel ezzel semmilyen problémát nem oldottak meg.

A dán szociáldemokrata (!) kormány szintén felismerte a migrációval együtt járó problémákat, és június elején egy olyan törvényt fogadott el, amelynek segítségével az ország könnyebben lesz képes deportálni a migránsokat, ezzel is világos üzenete küldve, hogy Dániában nem látják szívesen az illegális bevándorlókat. Michel Barnier, az Európai Unió korábbi Brexit-ügyi főtárgyalója, és a 2022-es választások valószínűsíthető francia elnökjelöltje egyenesen 3–5 éves bevándorlási moratórium elrendelését tartaná szükségesnek Franciaországban, amíg a bevándorlók nem integrálódnak megfelelően és nem alakul ki társadalmi konszenzus a migráció kérdését illetően. Ez egybecseng azzal, amit Orbán Viktor is javasolt, aki a világjárványra tekintettel két évig nem engedne semmilyen migrációt az Európai Unió irányába.

A fentiek tükrében megállapítható, hogy – noha explicit módon ki nem nyilvánítva – egyre több uniós országban ismerik el Magyarország igazát a migrációs válság kezelését illetően.

Hazánk következetes politikája ismét példamutató volt az egész unió számára, amit, ha szavakban nem is, de a politikában bekövetkezett változásokban tetten lehet érni.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében a linkre kattintva érhető el.