Rövid magyarországi szabadsága alatt Kecskeméten, az SOS Gyermekfaluban tartott motivációs előadás Hódosi Zoltán 14 és 16 év közötti roma származású, intézetis gyerekeknek, hogy saját élettörténetével motiválja őket a helyes út megtalálásában.
Hódosi, ahogy azt magáról elmondta, drogos utcagyerekként kezdte a rákoskeresztúri utcákon, majd beszippantotta az éjszaka. Lehúzások, védelmi pénzek, arabok, oroszok. Sűrű volt körülötte a világ. Aztán egy jóakarója segített neki bejutni az FBI Ilea Akadémiájára, a testőrképzőbe, ahonnan Irakba vitte az útja. Tizenhetedik éve dolgozik a térségben, jelenleg is onnan jött haza szabadságra. Szabadideje egy részét jószolgálati tevékenységre fordítja.
– Másfél éve tervezem, hogy a magam módján megpróbálok segíteni a hátrányos helyzetű gyerekeknek. A Deák téri kettős gyilkosság hallatán – amikor két fiatal banda összecsapott és halálra késeltek két fiút – fogant meg bennem a gondolat. Az iraki munkám hosszú hónapokra lefoglalt, de most sikerült az első tréninget megtartanom – mondta lapunknak Hódosi, hozzátéve:
a gyerekek tátott szájjal hallgatták az egy órás előadását, aztán közösen pizzáztak és közben kérdések özönét kapta.
– Jól éreztem magamat velük, tisztelettudók voltak velem, olyan szinten, hogy az előadás közben senki sem telefonozott, senki sem nyomkodta a kütyüjét, érdeklődéssel végighallgatták a mondandómat.
Elmondtam, hogy indultam 16 évesen Rákoskeresztúron, az utcán, mint egy kis drogos gyerek, aki a lehúzásokból élt, és utána hogyan szippantott be az éjszaka és hogyan kerültem a focihuligánok közé.
Aztán az éjszaka hogy vitt el, és kezdtem araboknak és oroszoknak dolgozni. Utána pedig száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem, és amikor egy orosz fociklub tulajdonosának lettem a testőre, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem túl sokat értek a testőrködéshez, így amikor lehetőségem adódott rá, elvégeztem a testőriskolát. Ezt követően az Expol által kerültem Irakba.
Ott szembesültem a kisebbségi léttel, hiszen az ottani közeg, a rendőrök, a katonák engem, a civilt nem fogadtak el.
A gyerekeknek arra éleztem ki a mondandómat, hogy a kisebbség, a hátrányos megkülönböztetés nemcsak a cigánysággal szemben fordul elő, hanem én is megtapasztaltam magyarként Irakban. A későbbiekben helyt tudtam állni magyarként britek, amerikaiak, új-zélandiak között. Tanultam és végigjártam a ranglétrát, feljebb léptem, és vezető lettem. Utcakölyökből negyvenéves koromra az Európai Unió tanácsadó missziójának személyvédelmi programjában dolgozom ma is – folytatta Hódosi Zoltán.
– A fiatalok bombáztak a kérdéseikkel: milyen fegyverem van, milyen fegyverekkel dolgozunk Irakban, öltem-e már embert? Nem, nem öltem, válaszoltam, nekem nem az a dolgom, hogy embert öljek, nekem az a dolgom, hogy a rám bízott személyt megvédjem.
Keveredtem tűzharcba, lőttek ránk, robbantás volt ellenünk több alkalommal, de olyan, hogy többórás tűzharcot fel kelljen vállalni és ölnünk kelljen, csak azért, hogy életben maradjunk, nem volt.
Lőttem emberre, lőttem autóra, de nem halt meg senki. A kötetlen beszélgetés során derült ki, hogy bár küldtem nekik az életemről szóló két könyvemből (A zsoldos – Egy magyar Irak poklában és A zsoldos 2. rész – Háború címűből – a szerk.), nem olvasták addig, bár látták a könyvtárban. A tréning hatására azonban elolvassák mindkettőt – avatott be a részletekbe az Irakban dolgozó magyar zsoldos.
– Nagyon érdekelte őket, hogy mit kell tenniük, ha el akarnak indulni egy ilyen pályán, mint az enyém, hogyan kezdjék, mit csináljanak, milyen irányt vegyen az életük.
– Srácok – mondtam nekik –, itt vagytok most, és ha egy is meghallja az üzenetemet közületek, és megérti, volt értelme annak, hogy eljöttem hozzátok. Onnan jöttem, ahonnan ti, az utcán nőttem fel, egy kis drogos hülyegyerek voltam, aki sok baromságot megcsinált élete során. Mindkét könyvemben olvashattok erről, de arról is, hova jutottam.
– Ha van bennetek kurázsi, van jövőképetek arról, mit akartok, van motivációtok, ki tudtok majd szállni a rossz irányba tartó vonatból és meg tudjátok valósítani az álmaitokat – foglalta össze Hódosi Zoltán a gyermekfaluban tartott motivációs tréninget.
Borítókép: Hódosi Zoltán
