Elsődleges cél a klímasemlegesség mielőbbi elérése

Különleges szerepe van a klímavédelemben az erdőgazdálkodásnak, az agrárerdészeti rendszereknek és a faiparnak, ami a szénmegkötésnek, a széntároló kapacitásnak, valamint a fatermékek helyettesítő termékként történő felhasználásának köszönhető – erre mutatott rá egy frissen készített jelentés. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója lapunknak ennek kapcsán kiemelte: Magyarországon tudatos erdőgazdálkodás folyik, az erdőirtás hazánkban elképzelhetetlen.

Fotó: Nagy Balázs

Szükség van az aktív erdőgazdálkodásra

Borovics Attila kifejtette: a földhasználati szektor jelentős rövid távú szénmegkötési potenciált kínál viszonylag alacsony költségek mellett, azonban a kibocsátás csökkentő intézkedéseken túl kulcsfontosságú a folyamatos alkalmazkodás a klímaváltozás már jelenleg is érzékelhető hatásaihoz. 

Az erdők alkalmazkodási folyamataiban aktív emberi közreműködés szükséges annak érdekében, hogy sem az erdőtakaróban, sem az erdei szolgáltatások elérhetőségében és a szén-dioxid-csökkentési potenciál mértékében ne alakuljanak ki kedvezőtlen változások

– jegyezte meg. Ennek kapcsán Borovics Attila hangsúlyozta, az erdőfelújításnál így érdemes olyan fajú és származású növényt vinni a területre, amely képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Jelezte, hogy az evolúcióhoz képest százszoros sebességgel változik a természet, és erre csak átgondoltan lehet reagálni. Például azzal, hogy délről, akár a Balkánról hozunk ide csertölgy makkot vagy csemetét, olyat, amely ötven év múlva nálunk várható szárazabb és melegebb éghajlathoz már alkalmazkodott.

Hazánkban kiváló a tudásbázis

Borovics Attila beszélt arról is, hogy hazánk az erdőgazdálkodásban megvalósuló szénmegkötéseknek köszönhetően évente jelentős kvótabevételekre tesz szert. – Fontos lenne olyan szabályzórendszer és ösztönzők alkalmazása, amelyek az erdőgazdálkodókat érdekeltté teszik a klímavédelmi beruházásokban, alkalmazkodóképesebb, nagyobb megkötéseket eredményező gyakorlatok kialakításában, és erőforrásokat biztosítanak ezek finanszírozására. Azaz szükség lenne a kvótabevételek nagyobb arányú visszaforgatására az erdőgazdálkodás fejlesztése érdekében – hangsúlyozta.

A szakember elmondta, hogy az erdőgazdálkodási gyakorlatok megváltoztatása nemcsak megfelelő gazdasági ösztönzőket igényel, hanem korszerű tudásbázist, naprakész kutatási eredményeket, innovatív jövőbe mutató megoldásokat, valamint az intézményrendszer fejlesztését és szakképzett munkaerőt is. Szavai szerint e téren hazánk nemzetközi összehasonlításban is jól áll.

Végül kiemelte azt is, hogy a sajtóban a tűzifakérdés kapcsán felmerült az erdőirtás problémája, amely Európában, így Magyarországon sem értelmezhető. Ez a globális szinten létező veszély hazánkban elképzelhetetlen. Sőt az erdővel borított területek nagysága és az erdőkben felhalmozódó faanyag mennyisége is folyamatos növekszik a a visszafogott fenntarthatóság elvét követő gazdálkodásnak, valamint az erdőtelepítési, fásítási programoknak köszönhetően.

Boritókép: Magyarországon a földhasználati szektor már jelenleg is nettó szénelnyelő (Fotó: Nagy Balázs)