Napközi, állatotthon, kutyaiskola, örökbefogadó állomás, ebrendészet – mindez egy helyen megtalálható az ürömi Duhajdombi Kutyaiskola területén. Szűcsné M. Adrienn a nagymamájától, Eőry Gyulánétól vette át a stafétát 1998-ban. Csöpi néni Magyarország egyik első női kutyakiképzőjeként volt aranykoszorús mesterkiképző, nemzetközileg elismert munkabíró, valamint kutyakiképző iskolavezető. Az elmúlt évtizedekben Adrienn kiképzett hobbi-, rendőr-, vadász-, és sportkutyákat is, melyek közül sokan nemzetközileg elismert vizsgákat is teljesítettek. Munkájával elnyerte az aranykoszorús mesterkiképző címet, emellett nemzetközi munkabíró is lett.
Az ürömi menhelyen jelenleg 50-60 kutya él, többségüket utcákról, szaporítótelepekről mentették ki. – Ha valaki kutyát talál, megyünk csipet olvasni. Ha nincs csip, behozzuk a menhelyre, két hétig keressük az eredeti gazdáját; ezután új gazdikereső státusba lép – fogalmazott Adrienn. Hozzátette: ha valaki igazán keresi a kedvencét, az megtalálja. Amelyikért ennyi idő alatt nem jönnek, jobbára ott is marad a menhelyen. – Hat év alatt több mint nyolcszáz kutyát, tavaly 150-et adtunk örökbe. Mi csak egy menhely vagyunk a sok közül, és nálunk sokkal nehezebb helyzetben lévő telepek is vannak az országban. Vannak olyan részek, ahol a mai napig komoly gondok vannak a szaporítással, ebtartással. Kisvárdán, Miskolcon, Ózdon és környékén például akár 380 menhelyi kutya is van, és van olyan mentett eb, amelyet hat éve nem tudtak megsétáltatni. Ezekből a térségekből szoktunk átvenni kutyákat, ha van megüresedett helyünk, és ilyenkor természetesen segítünk nekik táppal, szalmával, kutyaházzal, kinek mire van szüksége – mondta.
A duhajdombi menhelyre kerülő kutyák között a tacskótól a huskyn keresztül a kaukázusi juhászig számtalan fajtatiszta és keverék is menedékre lelt. Minden kutyának megvan a maga tragédiája, ahogy például Ámornak is, amely már négy éve a menhely lakója.
– Ámor előző gazdája a felelőtlen állattartás egyik megtestesítője. Sosem takarította az alig két négyzetméteres kennelt, mindig szalmát dobott a piszkos földre, ezért a kutya mancsát kimarta a vizeletben lévő sav. A tányérja tele volt szőrrel, abból kellett ennie. Le volt fogyva, amikor rátaláltunk, ki volt kopva a hátán a szőr