Napközi, állatotthon, kutyaiskola, örökbefogadó állomás, ebrendészet – mindez egy helyen megtalálható az ürömi Duhajdombi Kutyaiskola területén. Szűcsné M. Adrienn a nagymamájától, Eőry Gyulánétól vette át a stafétát 1998-ban. Csöpi néni Magyarország egyik első női kutyakiképzőjeként volt aranykoszorús mesterkiképző, nemzetközileg elismert munkabíró, valamint kutyakiképző iskolavezető. Az elmúlt évtizedekben Adrienn kiképzett hobbi-, rendőr-, vadász-, és sportkutyákat is, melyek közül sokan nemzetközileg elismert vizsgákat is teljesítettek. Munkájával elnyerte az aranykoszorús mesterkiképző címet, emellett nemzetközi munkabíró is lett.
Az ürömi menhelyen jelenleg 50-60 kutya él, többségüket utcákról, szaporítótelepekről mentették ki. – Ha valaki kutyát talál, megyünk csipet olvasni. Ha nincs csip, behozzuk a menhelyre, két hétig keressük az eredeti gazdáját; ezután új gazdikereső státusba lép – fogalmazott Adrienn. Hozzátette: ha valaki igazán keresi a kedvencét, az megtalálja. Amelyikért ennyi idő alatt nem jönnek, jobbára ott is marad a menhelyen. – Hat év alatt több mint nyolcszáz kutyát, tavaly 150-et adtunk örökbe. Mi csak egy menhely vagyunk a sok közül, és nálunk sokkal nehezebb helyzetben lévő telepek is vannak az országban. Vannak olyan részek, ahol a mai napig komoly gondok vannak a szaporítással, ebtartással. Kisvárdán, Miskolcon, Ózdon és környékén például akár 380 menhelyi kutya is van, és van olyan mentett eb, amelyet hat éve nem tudtak megsétáltatni. Ezekből a térségekből szoktunk átvenni kutyákat, ha van megüresedett helyünk, és ilyenkor természetesen segítünk nekik táppal, szalmával, kutyaházzal, kinek mire van szüksége – mondta.
A duhajdombi menhelyre kerülő kutyák között a tacskótól a huskyn keresztül a kaukázusi juhászig számtalan fajtatiszta és keverék is menedékre lelt. Minden kutyának megvan a maga tragédiája, ahogy például Ámornak is, amely már négy éve a menhely lakója.
– Ámor előző gazdája a felelőtlen állattartás egyik megtestesítője. Sosem takarította az alig két négyzetméteres kennelt, mindig szalmát dobott a piszkos földre, ezért a kutya mancsát kimarta a vizeletben lévő sav. A tányérja tele volt szőrrel, abból kellett ennie. Le volt fogyva, amikor rátaláltunk, ki volt kopva a hátán a szőr
– idézte fel a részleteket Adrienn. Mint fogalmazott, mire el tudták hozni az állatot a volt gazdájától, megelőzően féreghajtót, oltást és élősködők elleni cseppet is kapott, hiszen születése óta nem volt oltva. – Ha idegen embert lát, a kutya feszült lesz, be is megy a helyére. Többen jelentkeztek érte, de az örökbefogadás egyszer sem volt sikeres – tette hozzá.
Családtagok
Sajnos nem ő az egyetlen nehéz sorsú kutya. Egy tacskó azóta kóborolt, amióta a gazdája – két éve – meghalt. Szilveszter után került be hozzájuk. Egy kaukázusi juhászkutya két évig nem volt hajlandó kijönni a kennelből. Van olyan kutya is, amelyet az Illatos útról hoztak el, amikor már három éve esélytelen volt az örökbe adása. Minden futóversenyen ott van, érmeket nyer, intelligens, okos, képzett kutya lett belőle. Egy frissen behozott kutya farkát maga alá húzva, füleit lapítva ugat szünet nélkül. A gazdája egyik napról a másikra akart megszabadulni a félénk kis jószágtól, az is mindegy volt neki, kihez kerül, csak neki ne legyen vele gondja. – A felelős állattartás ott kezdődik, hogy csak akkor tartunk kutyát, ha megfelelően tudunk róla gondoskodni, habitusunknak, életvitelünknek megfelelő fajtát választunk, és élete végéig gondoskodunk róla. Családtagként tekintünk rá. Aki ezt nem érzi, az ne tartson kutyát. A kutya ne legyen csak házőrző, arra ott a riasztó – fejtette ki Adrienn.
Ahogy végigvezet minket a kennelek között, az ugató, farkukat csóváló kutyusok közt, az ember szíve összeszorul. Pedig itt jó dolguk van, sokkal jobb, mint ott volt, ahonnan sokakat kimentettek.
– Sötét kis ketrecben éltek, vashordóban, láncra verve, kitéve esőnek, tűző napsütésnek. Méltatlan körülmények között – sorolta a telep vezetője, miközben az egyik kennelre mutat. – Ez a kutya például annyira fél, hogy azonnal visszahúzódik a házába, ha idegent lát, még a fejét is alig meri kidugni – mondta a szakember. Valóban, a szerencsétlen állat a kutyaházban húzta meg magát, amíg ott voltunk.
Rehabilitáció
A menhely önkéntesei nap mint nap azon dolgoznak, hogy visszaadják a kutyák emberekbe vetett bizalmát. Személyre szabott terápiákkal és megfelelő gondozással a rehabilitációra is komoly hangsúlyt helyeznek. – Bár a kutyakiképző iskolánk területén folyamatosan zajlik a menhelyi kutyák rehabilitációja, célunk egy valódi rehabilitációs centrum létrehozása, ahol négy kiképzőnk és önkénteseink segítségével gyorsabban, könnyebben segíthetünk az állatokon, ezáltal még több kutyát tudunk „gazdásítani”. Itt lehetne egy konténercsarnokunk is, ahol a kutyák fejlesztése eső, jég, hó esetén is zökkenőmentesen folyhatna. Nagyon sok tervünk, ötletünk van, aminek maximum az anyagiak szabhatnak határokat – mondta Adrienn, aki aranykoszorús mesterkiképzőként mindezt meg is tudná valósítani.
A menhely vezetőjének szakmai hozzáértését, szakmai elismertségét mutatja az is, hogy a január elsején életbe lépett állatvédelmi törvény kidolgozásában kikérték a véleményüket.
Komoly, céljaiban egységes önkéntes csapat dolgozik a menhelyen, ahol mindenkinek más feladata van. – Ovádi Péter, a nemzeti állatvédelmi program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos nagy hangsúlyt helyezett az állatvédelem pontos feltérképezésébe és arra, hogy az állatvédelem valóban jó irányba haladjon. Megválasztása után egy hónappal nálunk járt, mint ahogy nagyon sok más menhelyen is, hogy tájékozódjon, mivel tudna segíteni, hogy könnyebbé tegye a menhelyek, ebrendészeti telepek életét. Egy szigorú, megfelelő törvény kidolgozása érdekében többször is egyeztettünk, az együttműködés pedig a jövőben is folytatódik, mert a törvény megszavazásával a munka nem állt le – fogalmazott Adrienn, aki szerint az állatvédelmi törvényt az állatvédők egy része még jelenlegi formájában is enyhének tartja.
Megoldás hosszú távon
– Tudom, hogy vannak olyan törvények, amelyeknek hosszú távon van csak igazi eredményük. Nyilván nem lehet egy év alatt az összes kutyát ivartalanítani, de legalább elindult valami, és mi is azon vagyunk, hogy továbbhaladjunk ezen az úton. Megkezdődött az ebrendészeti telepek tartási körülményeinek jobbá tétele is, hiszen a rossz körülmények közül mentett állatoknak biztonságos, jobb állapotokat kell biztosítani, amíg új gazdához kerülnek. Az állatvédelem nem földrajzi kérdés. Ebben a kérdésben fontos, hogy az állatvédők összefogjanak. Ha mindenki rendet tud tartani a saját területén, akkor ezzel közelebb kerülhetünk az állatvédelem céljainak megvalósításához. Vannak olyan területek Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyében, ahol rengeteg kóbor kutya él, főleg a hatalmas szaporulat miatt, ezért a menhelyek és a civil állatvédők vért izzadva küzdenek egy-egy kis állat életéért, amelynek talán sosem lesz gazdája. Egyes helyeken hajnal négytől este tízig gondozzák a kutyákat, megállás nélkül – hangsúlyozta a szakember, aki szerint a felelősségteljes állattartáshoz az ivartalanítás mindenképpen hozzájárul.
Ezenkívül – mint fogalmazott – aki kutyát szeretne, legyen tisztában azzal, milyen kutyát szeretne, hogy annak a kutyának milyen igényei vannak. – Hiába jön egy hetvenéves nő, ha a fizikuma nem engedi, nem adok neki olyan ebet, amelynek nagy a mozgásigénye, ahogy egy futónak sem adok öreg kutyát. Ha a habitus nem egyezik, nem lesz jó a kapcsolatuk – sorolta a feltételeket Adrienn. Hangsúlyozta: ha a kutya nem mozog eleget, nem az állat a hibás, ha szétrágja a lakást és mindent lever. – A kutya olyan, mint egy gyerek. Mozognia és szocializálódnia kell. Fontos lenne minden kutyának és tulajdonosnak, hogy iskolába járjanak, hogy összeszokhassanak, és kényelmes legyen az együttélés. A kutya nem tárgy, hanem családtag. Ha a növendék kutya kiképzésébe elég energiát fektet a gazda, jól működhet a kapcsolat. Egy jó kutyaiskola a gazdákat is tanítja, hogyan bánjanak különböző helyzetekben a kedvencükkel – emelte ki az iskolavezető.
Arra a kérdésre, hogy az illegális kutyaviadalok felszámolására szerinte van-e valódi szándék, Adrienn azt mondta: január elsejétől azokat is büntetik, akik nézőként, fogadóként vesznek részt ezeken.
– Hiába titkos vagy illegális, a hatóságok fel tudják tárni ezeket. Ma már külön rendőrségi csapat foglalkozik a külföldre vitt kutyák, az illegális szaporítók és a kutyaviadalok feltárásával. Ilyen az állatvédelemben sosem volt, ez mindenképpen hiánypótló – emelte ki Adrienn, aki állította: elkezdődött egy pozitív folyamat, amelynek semmi köze nincs a közelgő választásokhoz, hiába állítják ennek ellenkezőjét egyesek.
Borítókép: Üröm állatmenhely (Fotó: Kurucz Árpád)
