– Amikor 2010-ben Hajdúnánás polgármestere lettem, húsz év baloldali irányítás után a település nem volt könnyű helyzetben, a térségben körülbelül 13 százalékos volt a munkanélküliség, de akkor indult el a közfoglalkoztatási program – bocsátotta előre a Hajdú-Bihar megyei város polgármestere. Szólláth Tibor Zoltán (alsó képünkön) elmondta, hogy sok település vezetője ezt akkor inkább tehernek érezte, de ők Hajdúnánáson lehetőséget láttak a programban. Úgy gondolták, hogy a közfoglalkoztatással egy sor olyan feladatot el tudnak látni, amire költségvetési forrásból nem volt lehetőségük.
Fontos szempont volt az indulásnál, hogy a gazdálkodásnak a Hajdúságban, a mezővárosokban mindig volt hagyománya. Megfogalmaztunk akkor egy mottót, amit azóta is tartunk: hagyomány és innováció. Azóta is azt keressük, hogy miként lehet a hagyományos hajdúnánási értékekre úgy alapozni, hogy a XXI. század körülményei között is megálljuk a helyünket
– emelte ki Szólláth Tibor Zoltán. Hozzátette: fontos kiindulási alap volt az is, hogy eleinte a közfoglalkoztatásban leginkább csak köztisztasági feladatokat végeztek el, de a program Hajdúnánáson az új polgármester irányításával hatalmas, szerteágazó gépezetté vált. Az első időben a településen több mint ezer közfoglalkoztatott volt, de idővel az emberek zöme el tudott helyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, ma már alig kétszázötvenen vesznek részt a programban. Olyanokkal dolgoznak együtt, akik piaci alapon nem találtak munkát. Ez adja a legnagyobb kihívást is Hajdúnánás vezetésének, hogy miként működtesse azt az értékteremtő rendszert, amelynek az alapjait akkor rakták le, amikor még több mint ezer közfoglalkoztatott állt rendelkezésre.
Szürke marha, a totemállat
Amikor annak idején elkezdtek gazdálkodni, részben béreltek területeket, mert az önkormányzatnak akkoriban nem voltak olyan földjei, ahol el tudták volna kezdeni a munkát. Volt ugyanakkor egy régi, bérbe adott apaállattelepe a településnek, a Kendereskert, amit visszavettek használatba, és ott fokozatosan felépítettek egy kertészetet és egy állattenyésztési bázist, ahol őshonos fajtákkal kezdtek foglalkozni, a város korábbi hagyományait is szem előtt tartva. Ahogy Szólláth Tibor Zoltán fogalmazott, a helyi közösség „totemállata” mindig is a szürke marha volt.