Az 1930-as években a tudósok feljegyezték, hogy Hajdúnánáson akkor annyi szürke marha volt a településen, mint az összes hajdúvárosban együttvéve. A fajtaváltás egészen az 1960-as évekig nem ment végbe Hajdúnánáson, a városban addig szép számmal voltak ökörnevelő családok is. Ők betanították az állatokat, amíg helyben a szürke marha volt az igavonó erő, erre a gépesítés után már nem volt szükség. Nálunk azonban ehhez egészen hosszú ideig ragaszkodtak a családok
– hívta fel a figyelmet Hajdúnánás első embere. Azt is elmondta, hogy amikor 2010 után, már a gazdálkodásuk alatt az első hat tinót felnevelték, majd kiképezték, és egy aratónapon megjelentek az állatokkal a szekerek elé befogva, az idősebb emberek szemében könnycseppek jelentek meg. Egy csodálatos régi világ elevenedett meg a szemük előtt.
Híján vannak a jó legelőnek
A gazdaság alapjait hamar lerakták, lett mangalica-, szürkemarha-, bivaly- és magyartarka-állományuk, emellett tartottak vegyesen kecskéket és racka juhokat is. S közben – szintén a Kendereskertben – haladt a szántóföldi zöldségtermesztés is. A gazdálkodást folyamatosan fejlesztették és bővítették, új istállókat, illetve kocaszállást építettek, emellett több telephelyet is béreltek.
Ezzel párhuzamosan létrejött egy legeltetési szociális szövetkezet, ami pedig a régen teljesen természetes, hagyományos állattartást elevenítette fel, hogy tavasszal kihajtották a gulyát a legelőre, ahonnan ősszel tértek vissza az állatok.
A szociális szövetkezet az önkormányzat állatait is legelteti, a tevékenységhez a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságtól bérelnek területet. A legelőknek mindig híján vannak, az újabb és újabb területeket folyamatosan kutatják.

Az állattartással és a szántóföldi növénytermesztéssel több célt is igyekeztek elérni. A kezdetektől azt szerették volna, hogy minél több jó minőségű élelmiszert tudjanak értékesíteni a hajdúnánási embereknek, emellett a közétkeztetésnek is szállítsanak alapanyagot, ha lehet, akkor feldolgozott formában. Ennek érdekében már az elején létrehoztak egy kis üzemet, ahol télen húst, nyáron zöldséget dolgoztak fel. Néhány év után azonban ezt kinőtték, elkezdtek egy kisebb vágóhídban és egy húsüzemben gondolkodni. Ezeket idővel megvalósították, itt a saját levágott állatokat dolgozzák fel, elsősorban a helyi igények kielégítésére. Ezzel összhangban megalkották a Nánási portékát – most csaknem negyven védjegyhasználó vállalkozó van helyben –, és kialakítottak egy termelői piacot is, amit több ütemben fejlesztettek.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!