Az ispáni rendszert Szent István korától tudjuk nyomon követni, korábbi adat ispánokat illetően nincs
– írta ma megjelent tanulmányában a Magyarságkutató Intézet. Megjegyezték:
A középkor folyamán a főispánokat még csak egyszerűen ispánoknak nevezték, főispánoknak csak a XVI. század eleje óta hívjuk őket.
Viszont Szent Istvánhoz köthető egy fontos újítás: ő hozta létre a palotaispáni tisztséget – az első palotaispán a későbbi magyar király Aba Sámuel volt –, amely tisztség később a nádori címmé alakul, aki a király helyettese.

A főispáni cím
A Magyarságkutató azt is írja: Az I. (Szent) István által megalapított keresztény magyar állam közigazgatásának és védelmi rendszerének gerincét a vármegyék alkották. A hierarchikus szervezetben ezen középszintű igazgatási szervezetek élén a király által kinevezett ispánok, megyésispánok álltak. Már a korai időkben kimutatható az ispánok helyettesítése, de bővebben csak a középkor második felében vannak adataink róla.
– A lakosság számának növekedésével és a Turul-dinasztia korának társadalmi változásai a vármegyéket, illetve azok feladatait is részben átalakították.
A királyi vármegye nemesivé alakulása a XIII. században az önkormányzatiság egyre erőteljesebb megjelenésével magával hozta a vezetési rendszer átalakulását. Ez vezetett el a vármegye vezetésének átformálódásához is. A vármegye élén álló ispánt a király nevezte ki, de annak helyettesét, az egyre gyakrabban alispánnak nevezett tisztségviselőt a vármegyében lakó nemesek választották meg – részletezte az intézet.
A főispán elnevezésről azt írták; a kora újkor hajnalán, a XVI. század során vált általánosan használttá.
– Ekkoriban már nagyon gyakori, hogy a főispán nem tartózkodott a vármegyében, helyettese az alispán szinte teljes jogkörrel helyettesíthette. Kialakult az örökös főispáni gyakorlat is, amely szerint egy-egy vármegyét akár egy-egy család örökletes módon vagy egyházi vezető a tisztsége alapján látta el. A főispánokat távollétük esetén ebben a korszakban az alispánok helyettesítették – tették hozzá.