Birinyi András mindenkinek átadná a zene szeretetét

Ha a műhelyében alkot, megszűnik számára a külvilág, csak a megmunkálásra váró fa és ő létezik. S végül jön a beteljesülés öröme, amikor az alapanyagból ledolgozza a fölösleget, és abból hangzó szerszám, hangszer lesz – vallja Birinyi András népi iparművész. A hangszerkészítő mester eddig már sok citerát, ütőgardont, facimbalmot, bőrdudát és pánsípot adott ki a kezei közül, de talán még ennél is fontosabbnak tartja: nagyon sok fiatalt „beoltott” a mesterség, a zene szeretetével.

Fotó: Teknos

– fűzi hozzá.
Ahhoz, hogy Birinyi András idővel a hangszerkészítés felé forduljon, más hatásokra is szüksége volt. Például arra, hogy részt vegyen Szentendrén egy vetélkedőn, ahol agyagból kellett alkotást készítenie. Itt ő úgy döntött, hogy lemásolja Kovács Margit „Anya gyermekével” című szobrát. Ennek a próbálkozásnak az akkor körülbelül húszéves fiú úgy futott neki, hogy korábban soha nem korongozott, és nem dolgozott anyaggal. A vetélkedő azonban átütő sikert hozott Birinyi Andrásnak. 

Beletemetkezett a munkába, és olyan átszellemülten dolgozott, hogy mint megjegyzi, lőhettek volna mellette, azt sem vette volna észre. Csak akkor eszmélt fel, amikor Kovács Margit puszit adott a feje búbjára, és azt mondta: „Fiatalember, ne csinálja tovább, mert csak elrontja!” 

A vetélkedő pedig addigra már lényegében abbamaradt, mert mindenki, még a zsűri is, azt nézte, hogyan dolgozik. Ez a siker adott neki nagy lökést, mert arra jutott, hogy ha agyaggal így tud bánni, akkor a fával is érdemes megpróbálkoznia. Ezután csatlakozott édesapjához, öccséhez a hangszerkészítésben, azonnal jól ment neki, hiszen az első alföldi vályúciterája rögtön zsűrizett, elismert lett. Ezután egyre inkább magával ragadta a mesterség, és az azóta eltelt évtizedekben készített pánsípokat, tilinkót, flótát, zümmögőt, hasas- és vályúciterát, csikó- és ökörfejes szólóciterát, töktamburát, bőrdudát, köcsögdudát, ütőgardont, tekerőlantot és xilofont vagy régiesen facimbalmot. Idővel saját műhelyt alapított.

Bejárta a hangszereivel a világot

Rengeteget tanult Budai Sanyi bácsitól, az ország egyik leghíresebb citerakészítőjétől, Tuka Zsigmondtól, Bársony Mihálytól, akinek a kezei közül tekerőlantok és citerák kerültek ki. A Néprajzi Múzeum hangszereit is tanulmányozta. A hangszerei egyre jobbak lettek, amelyeket zsűriztetett, népi iparművész lett, és 1990-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést, 2010-ben a Magyar Kézműves Remek címet nyolc hangszerével érdemelte ki.

Hangszerei a Táborfalvi Népzenei Műhely, a kétszeres Ki mit tud? döntős helyi Csutorás együttes és sok más zenész kezében szólalnak meg, emellett az alkotások elindultak világ útjukon. 

Az USA-ba, Angliába, Spanyolországba, Franciaországba, Japánba, Oroszországba, Dél-Koreába is eljutottak. Az 1993-as Taejon Expo magyar pavilonja bejárata fölé testvérével és Gulyás Istvánnal ő készítette a használt löveghüvelyekből alkotott harangjátékot. – Párizsból egy hihetetlen történet jut eszembe. Találkoztam egy koldusnak öltözött férfival, aki amúgy az ország egyik leggazdagabb embere volt. Így akarta próbára tenni az embereket, engem is. Ismerem az árnyékot, tudok örülni a fénynek, így kifejezetten érzékeny vagyok a rászorulókra. Előítélet nélkül, szeretettel zenéltem neki, készítettem kérésére egy kis hangkeltőt. Ezzel kiálltam a „próbát”. Viszonzásul limuzint küldött értem sofőrrel, megvendégelt a rezidenciájában, felemelő műsoros estben és lakomában volt részem – meséli.

Birinyi András mesterségei jól kiegészítik egymást. Ha sürgős autójavításra van igény, megoldja, majd belemerül a hangszerkészítésbe. Jelenleg a település alpolgármestere is, mondhatni, mindig több húron játszik. Most az öccsével, a helyi önkormányzattal közösen az egyedülálló, 1366 hangszert átfogó Birinyi-gyűjtemény legszebb 150 darabjából, uniós támogatást is igénybe véve állandó kamarakiállítást szerveznek a táborfalvi Tiszti kaszinóban, amely virtuálisan is megtekinthető lesz.

A munka tartja meg egészségben

A hangszerek készítéséről már a műhelyben beszél. A helyiség meglehetősen tágas, nem zsúfolt, a kellő fényről pedig a hatalmas ablakok gondoskodnak. Minden a nyugalmat, az alkotást szolgálja. Megtudjuk a műhelyben, hogy a citerákat számítógépes program segítségével bundozza, hangológéppel hangolja, ezért azok pontosak. Birinyi András sok esetben egyedi eljárásokat, megoldásokat alkalmaz, ezek a hangszer minőségét, időtállóságát növelik, és nem ritkán saját fejlesztésű szerszámokkal dolgozik. Minden mozzanatot nagyon aprólékosan, hatalmas lelkesedéssel magyaráz el. Úgy tartja, hogy a zene és a munka szeretete tartja meg örökifjúnak. 

Szavai szerint sok mindent nagyon szeret készíteni, például a bőrdudákat is, de nehézséget okoz, hogy a dudássá válás nem egyszerű feladat. Így legtöbbször nem a hangszerben, hanem a leendő dudásban van még hiba, amelyet segítenek kicsiszolni.

Kérdés, hogy a rengeteg fiatal érdeklődő mellett lesz-e , van-e valaki a családban, akinek átadható ez a hatalmas tudás? Birinyi András elmondja, hogy az egyik fia a kereskedelemben dolgozik, ő aligha veszi át a műhelyt. A fiatalabbik, mérnök informatikus, de asztalos végzettséggel is rendelkező fia azonban nagyon szeret hangszereket készíteni, ő benne és a tanítványaiban lehet a korosodó mester reménye.

Borítókép: Birinyi András népi hangszerkészítő (Fotó: Teknős Miklós)