1848 szeptemberének végén a Csehországban állomásozó, jászkun legénységű császári-királyi 12. Nádor-huszárezredhez is eljutott Kossuth hazahívó szózata. Csíkszeredai Kászonyi Dániel volt az, aki szeptember 29-én a prágai Fekete ló fogadóban beszélte meg a vállalkozó tisztekkel a hazatérés menetrendjét. Ám voltak egyéni akciók is: Balla Endre és marosjárai Rozsnyay Pál tizedesek voltak az elsők, akik hat huszárral hazajöttek. Őket követte október 4-én szandai Sréter Lajos főszázados, valamint cserneki és tarkeöi Dessewffy Dénes hadnagy. Ők a 2. őrnagyi osztály 1. századának 56 huszárjával szöktek haza, aminek hatására a császári hadvezetés statáriumot hirdetett ki az ezrednél.
Miközben a regiment elhagyta Prágát, hogy téli szálláshelyére vonuljon, október 10-én Krikuska György tizedes három huszárral indult el, de Porosz-Sziléziába tévedtek, ahol kiadták őket a császáriaknak. A Saaz környékére megérkezett Nádor-huszárok 2. őrnagyi osztálya Auscha város és környékén kapott kvártélyt. A báró Franz Vernier von Rougemont, Orchamp et Lugos őrnagy, császári kamarás parancsnoksága alatti osztálynál október 16-án olvasták fel a statáriumot, mely feladat Virágh Gedeon főhadnagyra, az osztály 2. századának egyik alantos tisztjére hárult: „A hazaszeretet ily módon jutalmazni szándékozó magasb katonai hatalom igérvényét némán, csendesen hallgatta végig az osztály, s csakis az tünt fel nekik, hogy ép az által hirdettetik, kinek vezetésére vártak mindez ideig.
Virágh főhadnagy belátta válságos helyzete komolyságát – olvashatjuk öccse, Virág(h) Lajos beszámolójában –;
de czélját még most el nem árulhatván, tenni kényszerült volt azt, mit föllebbvalója parancsolt; kihirdettetvén azonban általa a rögtönitélet, s távozván a tisztikar, netaláni félreértés kikerülése tekintetéből ismételten fölhivta az osztályt tervezett hazamenetelökre, s azok lelkesültségében, mint eddig, ugy most sem csalatkozott.
A 23 esztendős főhadnagy két nappal később szerzett tudomást Sréterék szökéséről, ami azért is gondolkodóba ejtette, mert „rögtönzésük indokát nem ismervén, méltán tartott a fölfödeztetéstől.” A mielőbbi indulás mellett döntött, ráadásul ezen a napon osztályából 85 huszár szökött meg Csillag Jakab és Tóth Sándor tizedesek vezetésével, akik türelmetlenségükben nem vártak Virágh főhadnagy parancs szavára (Vállalkozásuk kis híján teljes kudarccal végződött, üldözőikkel többször összecsaptak, a két káplár és tíz huszár kivételével mind fogságba estek).