Határtalan szeretettel formálják a gyermekek szemléletét

Legalább hétezer gyermek vett már részt Sulyok Péter és Almádi Balázs szemléletformáló programjain; a két férfi – az egyikük vak, a másikuk gyengénlátó – a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány munkatársaiként az oktatási intézményeket látogatja. A programok egyediek, és attól működnek, hogy mindketten végtelen odaadással, nyitottsággal fordulnak a gyermekekhez, akik megható szeretettel veszik körbe a mesélőket. S ami a lényeg, az üzenet célba ér.

20230508 Erdőkertes vakok óvodai érzékenyítő programja Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Bejárják az országot
 

Két évvel később megjelent egy hosszabb cikk a kezdeményezésről, amelyet Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezetője is elolvasott. Ő annyira szimpatikusnak és fontosnak találta a programot, hogy forrást szerzett a kiterjesztéséhez.

Ez abban jelentett könnyebbséget, hogy az intézményeknek továbbra sem került pénzbe a program, Sulyok Péter és Almádi Balázs pedig a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány részmunkaidős alkalmazottja lett. Először, 2020-ban az ifjúsági csoporthoz kerültek, majd 2022-ben a Vakmisszióhoz csatlakoztak.

– Eleinte továbbra is iskolákba jártunk, de egyre erőteljesebben munkált bennem, hogy bővíteni kellene a kört, és óvodákba is el kellene látogatnunk, már csak azért is, mert nagyon szeretek mesélni. A koronavírus-járvány alatt bőségesen volt időm gondolkodni, így kitaláltam egy koncepciót, amely szintén interaktív, és teljes mértékben a kicsik nyelvén szól. Akkor született meg a Meseprogram, amelyet tavaly május óta a mai napig viszünk az óvodákba. Ennek akkora sikere van, hogy noha a jövő évi forrást még nem látjuk, már most sok 2024-es időpontra lenne érdeklődő. Ezeknél a programoknál lényeges, hogy a gyermekek előre semmit nem tudhatnak, nem készíthetik fel őket. Ez fontos, mert a pozitív élményhez kapcsolódó információk rögtön a hosszú távú memóriában rögzülnek – fogalmaz Sulyok Péter. Hozzáteszi, bár pontosan nem tartják számon az összes eddigi alkalmat, de már biztos, hogy legalább százas nagyságrenddel és 7000-7500 gyermek részvételével számolhatnak.

A kis vakond és a labrador története lenyűgözte a hallgatóságot Fotó: Mirkó István

Csak az óvodai Meseprogramból körülbelül negyvenet tartottak az idén. Az elmúlt években nagyon sok helyen jártak Magyarországon, sőt egy alkalommal még székelyföldi településekre is eljutottak.

Megható visszajelzések
 

Almádi Balázs kitér rá, hogy a maga nemében minden program egyedi és megható. Példaként említi, hogy Tiszanánán egy olyan iskolában jártak, ahol szinte csak cigány fiatalok tanulnak.

Nemhogy nem voltak nehézségeink, hanem a legszebb emlékeink közé tartozik az akkori látogatás. Az egész közösség úgy működik ott, mint egy nagy család, és mindenki érdeklődő volt. A gyerekek szeretettel fordultak hozzánk, és kifejezetten aktívak voltak a program alatt. Hasonlót tapasztaltunk egy másik felzárkózó településen is, ahol még egy olyan testvérpár is kifejezett érdeklődést mutatott, akiket a nagymamájuk nevel, mert a szülők börtönben vannak

– mutat rá Almádi Balázs. Szerinte nincs meghatóbb, mint a gyermekek közvetlen és őszinte szeretete. Ezt többször is átélnék és megtapasztalnák, nagyobb óraszámban is tartanának szemléletformáló programokat, de ehhez további források bevonására, vagyis újabb támogatókra lenne szükség.

Nagyon szeretjük, amit csinálunk, valóságos álommunka a miénk. Kapcsolódik a személyiségünkhöz, szeretünk mozogni, új helyeket, embereket megismerni és mesélni. Hálás dolog gyermekeknek szemléletformáló programot tartani. Jók a visszajelzések, amelyek erőt adnak. Nagyon nagy ajándék ez a lehetőség. S ha csak néhány gyermeknek változik meg a gondolkodása, ha oldódnak bennük a szociális görcsök, a félelmek, már nagyon megéri

– fűzi hozzá Sulyok Péter. A férfi elmondja azt is, hogy új mesével készül, amely a Vakmisszió nyári táborában debütál majd. Ennek egy társasházi közösségben élő bagoly, sündisznó és mókus lesznek a főszereplői, de a vakvezető kutya sem marad ki a történetből.

Elfogadásra nevelés
 

Sulyok Péter és Almádi Balázs az erdőkertesi Ki Akarok Nyílni Óvodában járva három csoportot is felkeres a Meseprogrammal. A gyermekeknek a foglalkozás elején semmit nem mondanak, csak leültetik őket a szőnyegre az óvónővel együtt, majd a körben maguk is helyet foglalnak. A bemutatkozás után egy kis vakond és egy labrador kutya történetét mesélik el, amelyekből fontos információkhoz juthatnak a gyermekek. Többek között megtudhatják, hogy amíg a vakond a felszínen nem boldogul könnyen, addig a kutya a föld alatt ütközik akadályokba, mert ott nem lát. A történetben egy ponton felbukkan Bodza, akit Peti vakvezető kutyájaként mutatnak be. A gyermekeknek így a történet végén válik egyértelművé, hogy a mesélő Sulyok Péter vak.

Előrekerült a Meseprogramban a fehér bot is Fotó: Mirkó István

Ahogy halad előre a mese, a gyermekek hangulatváltozása jól nyomon követhető. Az elején még bizalmatlanok, de amint egymás után következnek a vicces események, egyre aktívabbak lesznek és valóban együtt élnek a mesével. Nagyon sokat nevetnek, ami akkor hagy alább, amikor rádöbbennek, hogy Péter valójában vak ember.

Hamar túllendülnek azonban ezen, és a mesén keresztül megértik, hogy nekik ugyanúgy szükségük lehet egy vak ember segítségére, mint ahogy neki mások támogatására. Vagyis a világ csak mindannyiunk együttműködésével haladhat előre. A programok nagy hatással vannak az óvodásokra, az egyik kislány meg is hívja a két mesélőt a születésnapi bulijára, még tortát is ígér nekik.

A szintén jelen lévő Pásztor László, Erdőkertes polgármestere méltatja az óvodai foglalkozást, mondván fontos, hogy a gyermekek nagyon sok mindennel találkozzanak az életükben, már ebben a korban is. Az óvodában helyi esélyegyenlőségi program folyik, amellyel igyekeznek a környezetükből, a családból hozott hátrányokat felszámolni, hogy a gyermekek később minél sikeresebben folytathassák tanulmányai­kat. Szerinte ehhez jól illeszkedik a Meseprogram, ami a vak és gyengénlátó emberek elfogadására, segítésére és az együttműködésre készít fel. Visnovszkyné Bátori Katalin óvodavezető arról beszél, hogy a Meseprogram nemcsak a vaksággal kapcsolatban formálja a gyermekek szemléletét, hanem általánosságban is segít az elfogadásban.

Ez a korosztály még nagyon nyitott, rácsodálkoznak mindenre és elfogadnak mindent. Számukra az a tanulsága a mai előadásnak, hogy el kell fogadni a másikat olyannak, amilyen, és segíteni kell mindenkinek, akinek erre szüksége van. Nálunk ez remekül működik, hiszen minden csoportban van speciális nevelési igényű gyermek, de a társai elfogadják őt, aki része a közösségnek

– emeli ki Visnovszkyné Bátori Katalin.

Borítókép: Az óvodás korú gyermekek még mindenre nyitottak (Fotó: Mirkó István)