A Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szerint a mai Európában „gyanús szerzetnek” minősülnek az olyan templomépítő és templomfelújító kormányok, mint amilyen Magyarország kormánya, különösen, ha ez a tevékenység saját államhatáraikon túlra is kiterjed.
– Valószínűleg nyugati barátaink nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs. A mi történelmi tapasztalataink éppen azt mutatják, hogy az egyházaknak adott támogatás sokszorosan térül meg, és áldásos tevékenységük nemcsak egy-egy közösségre, hanem az egész nemzetre kisugároz – magyarázta az államtitkár.
A templomukat az alapoktól kezdve újjáépítő csekelakiak bátorságát a reformátorokéhoz – Lutheréhez, Kálvinéhoz, Zwingliéhez – hasonlította, akik nem javítgatni próbálták, ami az egyházból megmaradt, hanem inkább visszatérnek annak alapelveihez.
Az egyház folyamatos megújulásának parancsa nem a kétes divatoknak történő behódolást, hanem az alapokhoz való ragaszkodást jelenti – figyelmeztetett.
Ahogyan Csekelakán is az épületet és a tornyot – a mai kor igényeit követve, az eredeti tervek alapján – újjáépítették, de a harang és az orgona, a szószékkorona és úrvacsorai asztal megmaradt.
– Ahogy az Önök temploma is mutatja, nekünk, magyaroknak van még mihez kötnünk magunkat a mai divatokkal szemben is. És megvan bennünk az az erő is, és itt, Erdélyben kiváltképp, hogy akkor is büszkén ragaszkodjunk gyökereinkhez, ha ezért ódivatúnak, vaskalaposnak, homofóbnak vagy éppen transzfóbnak hívnak bennünket – fogalmazott Nagy János.
Az új templomot felszentelő Kató Béla erdélyi református püspök igehirdetésében azt mondta:
igazán messzire csak az az ember jut, aki közel marad a múltjához. Szerinte ezért is példamutató a csekelakiak ragaszkodása régi templomukhoz, amelyet eredeti helyén, eredeti formájában építettek újjá.
Kifejezte meggyőződését, hogy nemcsak a csekelaki közösséget, hanem minden erdélyi református gyülekezetet megerősít az, hogy egy ilyen kis közösségnek sikerült új templomot építenie, hiszen azt bizonyítja, hogy az összefogásnak, hitnek és akaratnak óriási ereje van.
– Mi magunk is ebben a tíz esztendőben megerősödtünk: együtt volt a nemzet, együtt volt a közösség és olyan dolgokra voltunk képesek, amire azelőtt nem – mutatott rá az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Ambrus András csekelaki lelkész elmondta: az 1821-ben felszentelt református templom tornya az ezredfordulóig annyira megsüllyedt, hogy már a templomhajót is veszélyeztette. 2015-ben ezért a több mint félezer éves harangoknak külön haranglábat építettek, és amikor a reformáció 500. évfordulója alkalmából a csekelaki gyülekezet is magyar kormánytámogatást kapott temploma felújítására, a megrongálódott épület foltozgatása helyett a gyülekezet időtálló megoldást választott: új templom építése mellett döntött.
A helyi lakosok közadakozásán kívül az egész egyházkerület támogatta a csekelaki templomépítést, a régi templom lebontásának és az új hajlék felépítésének költségeinek legnagyobb részét azonban a több mint százmillió forintot kitevő magyar kormánytámogatásokból fedezték. A bukaresti művelődési minisztérium az épület nyílászáróinak beépítését fedezte.
Az Árpád-kori településen 250 református él. Az új templomban szinte az egész gyülekezet elfér, az avatóünnepségen azonban szűkösnek bizonyult, a testvérgyülekezetek és meghívott támogatók a templomkertet is megtöltötték.
