Mosoly fényében ragyog Osztie atya arca, mert őt itt nagyon szeretik, amire az atya azt mondta: én is titeket – méltatta Lezsák Sándor , az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke Osztie Zoltánt, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosát a Parlamentben tartott és a társaság által szervezett Mindszenty emlékérem átadási ünnepségen.
Osztie Zoltán több mint négy évtizedes hűséges és odaadó lelkipásztori tevékenységéért, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánián és a közéletben végzett nemzetmegtartó, közösségteremtő, közösségépítő és keresztény ifjúságnevelő szolgálatáért, valamint Mindszenty József bíboros szellemi örökségének méltó ápolásáért kapta meg a rangos elismerést.
Laudációjában Lezsák Sándor felidézte Osztie atya életútját. Nehéz gyermekkor és küzdelmekkel teli ifjúkor után vált szeretett személyiséggé. Felmenői a Felvidéken a Kárpátalján és a Délvidéken éltek, a Rákosi-korszakban államosították családjának vagyonát. A Parlament alelnöke hangsúlyozta: Osztie Zoltán édesanyja és a szűkebb család nevelése ültette el benne a mély emberszeretetet és Jézus Krisztus lett élete mindennapjainak meghatározója. A középiskolát akkor járta ki, amikor senkinek nem volt ajánlatos templomba menni és megvallani a hitét.
Többek között egy lány hatására a fiatal Osztie Zoltán a Központi Papnevelő Intézet hallgatója lett. Tanulmányai befejezése után 1981-ben szentelték pappá Esztergomban, 1986-ban nevezték ki plébánossá „tündéri szigetközi emberek” közé. 1990-ben plébános-helyettes lett Budapesten, itt került kapcsolatba az egyházi zene elismert szerzőivel. 1992-ig a Nagyboldogasszony Főplébánián volt helyettes, Veszprémben a főiskolán tanított, illetve 2000-ig nyolc éven keresztül a budapesti Rezső téri Magyarok Nagyasszonya Plébánián szolgált plébánosként, de emellett kórházakban is teljesített papi szolgálatot, ahol lelki vigaszt és megnyugvást adott a betegeknek. Lezsák Sándor visszaemlékezett a rendszerváltozás idején tapasztalt magyarországi keresztényüldözésre, amikor a megítélt kárpótlás miatt üldözték az egyházat, kiemelve a Dabas-Sári iskolában történt keresztényellenes rombolást.
Mint mondta, Osztie Zoltánt 1997-ben választották a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnökévé, és nemsokára, 2001-ben plébánossá nevezték ki a Budapesti Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánián. Itt kezdeményezte a Szent Gellért ereklyék visszaszolgáltatását, amit sikerült is elérnie, emellett pedig azt is kiharcolta, hogy a főplébánia belülről is megújuljon. Ezenkívül Osztie Zoltán vezeti az Aquinói Szent Tamás Közéleti Egyesületet, és
2011-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikereszt (polgári tagozat) kitüntetést vehette át, majd 2016-ban megkapta a Polgári Magyarországért Díjat 35 éves papi szolgálatáért.
Az idén száz éves Szociális Testvérek Társasága a társadalomban, az egyházban és a közéletben végzett, elkötelezett, rendíthetetlen lélek- és embermentő szolgálatáért, valamint Slachta Margit alapító, Salkaházi Sára vértanú szellemiségének és Mindszenty József bíboros örökségének őrzőjeként végzett, fáradhatatlan nemzetmentő, kereszténységet védelmező szolgálatáért vehette át a Mindszenty emlékérmet. Soós Viktor Attila, a Mindszenty Társaság és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja a társaságáról szólva kijelentette: megrendítő ma a Parlamentben állni, hiszen alapítójuk, Slachta Margit képviselőként az Országgyűlés falai között tett sokat a hazáért. A társaság egy élő közösség, ami a múltban gyökeredzik, de előre tekint. Jelen vannak a magyar társadalomban és az egyházban, utat mutatnak, gyermek-, nő- és családvédelmi feladatokat látnak el, illetve karitatív, szociális, egészségügyi és kulturális szolgálatot végeznek.
Soós Viktor Attila emlékeztetett:
az egykor titokban és illegalitásban működő szervezet ma él és virágzik, és ők a legnagyobb lélekszámú Istennek szentelt női közösség Magyarországon.
Felidézte azt is, amikor Ferenc pápa fogadta a társaság elöljáróit és azt mondta nekik: csak a szeretet fegyverével a kezükben nézzenek szembe a társadalmi kihívásokkal. Mint fogalmazott, kiemelkedik a társaság tagjai közül Salkaházy Sára és a társasághoz Mindszenty bíboros is közel érezte magát, aki az emigrációban a testvérek közül kért munkatársakat, Slachta Margittal is levélben tartotta a kapcsolatot.
