Szánthó Miklós szerint a globalista hálózat ugyan más-más neveken jelenik meg a világ különböző pontjain – olykor Kominternnek hívják, másszor a nyílt társadalom hálózatának vagy Sao Paulo Fórumnak –, azonban e jól szervezett, profi és egymással sokszor összekapcsolódó együttműködések célja mindig és mindenütt a nemzeti szuverenitás letörése, valamint a kultúránk, hétköznapi életünk és az életmódunk feletti irányítás átvétele. Ezért válhatott a XXI. század meghatározó politikai törésvonalává a szuverenisták és a globalisták ellentéte – írta az Alapjogokért Központ közleményében.
A főigazgató szerint a globalista erők támadása ugyanúgy a lélek ellen irányul, mint a nemzeti és a nemzetközi szocializmus esetében. Nemcsak a hatalmat próbálják kiszervezni egyebek mellett Brüsszelbe, hanem elvennék a nyugati civilizáció hagyományos értékeit, megfosztanák az embereket az Istenüktől, a hazájuktól és a családjuktól.
Szánthó beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországgal kapcsolatban az okoz frusztrációt a progresszív mainstreamnek, hogy a hazai nemzeti oldal nemet mondott a kulturális ajánlatukra.
Ezzel a nemzeti erők nemzetközi együttműködésének motorjává váltunk, és egyre több szövetségesre találunk világszerte, így Latin-Amerikában is.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke arról beszélt, hogy a kommunista struktúrák időben és térben egyaránt nagy kiterjedésűek.
„A kommunizmus mindent túlél, mint a jégbe fagyott csótány” – fogalmazott.
A szerzőt bemutatva elmondta, hogy Alejandro Peña Esclusa igen bátor ember, hiszen Venezuelában elnökjelöltként mérkőzött meg Hugo Chávezzel, sőt, börtönbe is került politikai szerepvállalása miatt.
A könyv által a kommunizmus elleni küzdelemhez adott tanácsok közül kiemelte a baloldal egyetemeken és kulturális térben látható előretörésének megállítását, valamint a vallásos hit megerősítését.
Alejandro Peña Esclusa hazája példáján mutatta be, hogy miként működnek a baloldali globalista hálózatok. Ismertetése szerint Hugo Chávezt az tette súlytalan szereplőből a venezuelai elnöki pozíció első számú várományosává a kilencvenes évek elején, hogy Fidel Castro segítségével a Sao Paolo Fórum résztvevőjévé válhatott. Onnantól ugyanis rendelkezésére állt a kellő nemzetközi támogatás, a finanszírozás, a tanácsadók serege, illetve a médiaháttér – írták az Alapjogokért Központ közleményében.
