Fordulat történt tavaly a reklámpiacon: a hirdetők már több pénzt költöttek online hirdetésekre, mint televíziós reklámokra – mondta a Magyar Nemzetnek Szadai Károly, a Médiatanács tagja. A trendváltozás jele, hogy amíg 2013-ban reklámtortának alig 27 százalékát tették ki az online hirdetők, addig ez 2022-ben 52 százalékra, azaz majdnem a kétszeresére nőtt –
a piacon megforduló 136 milliárd forint kétharmada pedig a Google-nél és a Facebooknál kötött ki.
– Ami a televíziót illeti, reklámpiaci részesedése 31 százalékról 23-ra csökkent. A legnagyobb veszteséget viszont a nyomtatott sajtó szenvedte el: 25 százalékról 12 százalékra zuhant vissza, tehát a hirdetési bevételeknek már csak a felét könyvelhette el – hangsúlyozta a Médiatanács-tag.
Nyomják a vészcsengőt a reklámpénzek miatt
Mindez komoly figyelmeztetés a magyar piaci szereplőknek. – Ilyenkor először az a kérdés merül fel, hogy nemzetállami szinten vagy uniós hatáskörben kellene fellépni az internetes nagyvállalatok működésének szabályozása érdekében. Szerintem uniós közösségi szabályozásra van szükség, mert ezek a platformok túl nagyok ahhoz, hogy minden egyes közép-európai ország külön-külön tárgyaljon a Google-lel vagy a Facebookkal, ráadásul ellentétes üzleti érdekek húzódnak a háttérben: az Egyesült Államok érdeke nyilván egészen más, mint az Európai Unióé (EU) – hangsúlyozta.
Szadai Károly hozzáfűzte, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) része annak az európai szervezetnek, amelyik az uniós szabályozó testületeket tömöríti. – Ott próbáljuk mi is a vészcsengőt nyomni, és sajnos úgy látom, hogy a tagállamok egyelőre nem nagyon sikeresek a megoldás kidolgozásában. Időről időre azt halljuk, hogy a Meta (a Facebook anyacége) kivonulással fenyegeti az EU-t, ami azért is érdekes lenne, mert a magyarok a Facebookot részesítik előnyben: nyolcvanhat százalékuk hasznosnak tartja – világított rá. A közösségi médiumok népszerűségi listáján a második helyet az Alphabet (a Google anyavállalata) tulajdonában lévő YouTube foglalja el, a többi közösségi platform csak utánuk következik. – Általánosságban kijelenthető, hogy a magyarok bíznak ezekben a médiumokban – mondta Szadai Károly.
Négyéves kortól saját mobileszköz?
A Médiatanács tagja kitért arra is, hogy a fiatalok médiafogyasztása jelentősen eltér a többi generációétól. Ez abban figyelhető meg, hogy a tizen- és huszonévesek ugyan a konvencionális médiumoktól elfordulnak, de a hagyományos tartalmaktól nem. Ők is néznek tévét, de inkább az online televíziózás hívei, és a rádióhallgatás esetében is ugyanez a helyzet. Jól látható, hogy évről évre egyre több időt töltenek az interneten.
– Kifejezetten aggasztó, hogy a gyermekek is egyre több időt töltenek a készülékek előtt.
A négyévesnél idősebbek negyven százalékának már van saját mobileszköze – ez jellemzően okostelefon vagy tablet –, melyek használatával órákat töltenek naponta, ami egyértelműen negatív hatással van a fejlődésükre.
Erre a jelenségre elsősorban nekünk, szülőknek kell odafigyelnünk – jelentette ki Szadai Károly, hozzátéve, hogy az NMHH ebben igyekszik támogatást nyújtani a korhatári besorolások szigorú betartatásával, továbbá felvilágosítással és tájékoztatással.
Nők és híradók
Beszélt arról is, hogy kifejezetten színes a magyar médiapiac, mert itt mindenki megtalálhatja az őt érdeklő tartalmat. Ennek bizonyítéka, hogy 640 televíziócsatorna fogható Magyarországon, melyeknek több mint a fele magyar nyelvű, ebből 41 körzeti, 285 pedig helyi műsorszolgáltató. A rádiócsatornák száma 165 – öt közszolgálati, 84 kereskedelmi, 76 közösségi –, amelyek zömmel helyi frekvenciák, ahogyan az internetes tartalmak között is rengeteg helyi portál érhető el.
A hírfogyasztással kapcsolatban Szadai Károly rámutatott: minél idősebb valaki, annál inkább jellemző rá a közéleti hírek iránti érdeklődés, de azt is megfigyelték, hogy
a nők több hírt fogyasztanak.
Nagyon ritka, hogy valaki csak az egyik forrásból tájékozódik a négyfajta médiatípus – rádió, televízió, internet és nyomtatott sajtó – közül, de ha mégis így tesz, akkor annak az elsődleges forrása az internet. – Az a tipikus, ha valaki kettő, vagy több forrást követ figyelemmel, ami főleg a tévé és az internet közös használatát jelenti. Elég kevesen vannak, akik csak a nyomtatott sajtót olvassák és az internetet böngészik – tudatta. Külön vizsgálták a televíziós hírműsorok nézettségét, melynek során azt találták, hogy a tévénézők csaknem fele egyáltalán nem néz híradót. Akik viszont igen, azok leginkább kettő vagy több forrásból tájékozódnak.