Megmászta a világ tíz legveszélyesebb hegycsúcsa között számon tartott Matterhornt a békési kötődésű Csirkés Zsolt – számolt be a Békés Vármegyei Hírportál. A lap felidézte: a férfi már több mint nyolc éve via ferratázik, bár sokáig nem gondolta, hogy egyszer a Matterhornra is eljut majd.
A via ferrata egy sziklákon át vezető mászóút, vasalt út, amelynek megtételekor a hegymászó biztosítókat, drótkötelet és befúrt segédeket használ, hogy biztonságos körülmények között feljusson a csúcsra.
– Bár magamat sosem tartottam és most sem tartom hegymászónak, sokkal inkább természetszerető és -kedvelő embernek, egy idő után mégis elkezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne feljutni komolyabb csúcsokra. Így értem fel kétszer, egyszer normál, egyszer pedig sziklagerincen (Stüdlgrat) Ausztria legmagasabb csúcsára, a Grossglocknerre hegyi vezető irányításával. Kétszer feljutottam Szlovénia legmagasabb csúcsára, a Triglavra is. Magyarországon pedig szinte valamennyi via ferrata útvonalat bejártam, sok helyre sógorommal, a szintén békési kötődésű Nagy Szabolccsal mentünk el – szólt hobbijáról Csirkés Zsolt, aki elárulta, hogy a Matterhornt már régebben is gyakran nézegette. A hegyet egyébként sokan onnan is ismerhetik, hogy
a Toblerone csokoládé csomagolásán is a legendás csúcs szerepel.
– Ekkoriban egyáltalán nem akartam odamenni, még ötletként sem merült fel. Azután, ahogy egyre többet kezdtem el olvasni, mégis kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy ha lesz lehetőségem és energiám, mégis megpróbálom – tette hozzá. Az idei évre azután megérlelődött a terv, és Babcsán Gábor túravezető, magyar extrém szikla- és hegymászó koordinálásával meg is kezdődött a felkészülés. Gábor nagyon komoly helyeken mozgott,
a legendás magyar hegymászóval, Erőss Zsolttal is járt több expedíción.
– Megterveztük tehát, hogy Gábor biztosításával augusztus végén megmásszuk a Matterhorn olasz oldalát. Ez a rész nehezebb, mint a svájci oldal, ugyanakkor a helvét rész túlzsúfolt és viszonylag gyakori a szikla- és a kőomlás. Az olasz oldal stabilabb, kevesebben másszák, ellenben nagyobb mászótudást igényel – mondta a hegymászó.
Félezer áldozatot követelt a hegy
A Matterhorn az elmúlt százötven évben mintegy ötszáz áldozatot követelt. A hegyen a csúcsszezonban gyakoriak a viharok, de könnyű megközelíthetősége vonzza a tapasztalatlan hegymászókat, ami számos veszélyt rejt magában. Csirkés Zsolt nagyon komoly felkészülés után vágott neki a kihívásnak Babcsán Gábor vezetésével. Rengeteg próbamászást végeztek a Pilisben, a Budai-hegyekben, ahol Zsolt elsajátította a csomózást és a kötélbiztosítást.
Néha azt éreztem, hogy nem biztos, hogy kell ez nekem, de be kellett látnom, hogy egy ilyen útnak csak így, ilyen felkészültséggel szabad nekivágni
– fogalmazott a lapnak Zsolt, akit tovább ösztönzött, hogy júliusban feleségével jártak a hegy svájci oldalán, és szállásukról premier plánban látták a Matterhornt. – A túrát egyhetes időtartamban határoztuk meg, mert egy csúcs elérésekor nagyon fontos, hogy jó időablakban, kedvező időjárási viszonyok között másszunk – folytatta az elbeszélést Zsolt.
És jött a róka
Az első nap az olasz Dolomitokban próbamászást terveztek, úgy, hogy közben bivakolnak, vagyis a szabad ég alatt alszanak. Az első éjszaka a férfi óriási üvöltésre riadt, Gábor kiáltott fel, éjfél körül ugyanis megmarta egy róka a talpán. Négycentis vágás és vérző seb maradt az állat után.
Azonnal indultak a kórházba, hiszen a róka akár veszett is lehetett.
Kérdésként merült fel, hogy tudják-e majd folytatni az utat. Az ellátás és kötözés után a Matterhorn közelében, egy völgyben kialakított kempingben ütötték fel főhadiszállásukat, Zsolt pedig úgynevezett akklimatizációs körre indult, hogy szervezete szokja a szokatlan magasságot. Így közel háromezer méterig jutott fel, és szerencsére közben Gábor állapota is javult, így elindulhattak a csúcs felé.
Gleccserhasadás, mínuszok, csillagos ég
Hajnalban vágtak neki az útnak, első állomásuk a 2802 méteren fekvő Abruzzi hütte hegyi menedékház volt. Némi pihenés után azonban folytatták tovább a mászást, és legközelebb már a Carrel hütténél álltak meg, 3830 méteren. Az előzetes hírek arról szóltak, hogy a hüttét éppen átépítik, mégis volt lehetőség rá, hogy a hegymászók megszálljanak. Magában az épületben azonban nem volt már hely, így egy sziklapárkányon bivakoltak.
Nagyon sok hegymászóval találkozunk ezalatt, sokan közülük sikertelenül tértek vissza, mert hóesésbe keveredtek, és nem volt náluk hágóvas, de volt olyan, aki azért fordult vissza, mert rosszul lett, szédült.
– Mi a hütte peremén található párkányon letáboroztunk. Ettünk néhány falatot, majd jól bebugyoláltuk magunkat a hálózsákunkba, három réteg ruhát öltöttünk magunkra. Ekkor nulla fok körül járt a hőmérséklet, de hajnalra fagyni kezdett, mínusz 5-6 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. Aludni azonban nem nagyon sikerült, az éjszaka hangjai, így a félelmetes gleccserhasadás zaja ébren tartott minket. Kicsit ugyanakkor kárpótolt a gyönyörű csillagos ég. Egy kis szendergést követően világosban indultunk tovább, mert a nagyobb csoportokat magunk elé engedtük. Ilyenkor csak a legszükségesebb felszerelést visszük magunkkal, nekem ez kicsit túl jól is sikerült, mert a fejlámpát sikerült ott hagynom – mesélte a magyar hegymászó.
Hét óra folyamatos mászás után érték el a csúcsot
Mint elmondta, gyönyörű időben másztak, ami azért is fontos volt, mert előző nap esett a hó. – Gábor 30-50 méterre a csúcstól előreengedett, most is lúdbőrözök, ha eszembe jut a pillanat, amikor megláttam a csúcsot és az ott elhelyezett keresztet – idézte fel a történteket Zsolt.
4476 méterre, egy olyan csúcsra sikerült feljutnom, amit a hegymászók többsége is elismer, igazi mászóteljesítménynek tart
– mondta. Gábor és Zsolt hét óra folyamatos mászás után érték el a csúcsot, és viszonylag gyorsan indultak is lefelé, hiszen az ereszkedés legalább olyan fontos és veszélyes feladat, mint a hegyre való feljutás.
Nehezítette a helyzetet, hogy besötétedett, Zsolt fejlámpája pedig a Carrel hüttében maradt, így Gábor világított, illetve Zsolt a telefonja zseblámpájával próbálta ugyanezt. Mindez így nem volt zökkenőmentes,
Csirkés Zsolt az egyik ereszkedéskor úgy odavágta a sziklához a sípcsontját, hogy jókora duzzanat keletkezett rajta.
Még jó, hogy nem tört el, hiszen ebben az esetben biztosan menteni kellett volna helikopterrel.
A Carrel hüttében szálltak meg ismét a csúcstámadás után, de az a reményük gyorsan szertefoszlott, hogy alhatnak valamit, mert egy hegymászót, bár ráterítették a túlélő fóliát, hangosan rázta a hideg egész éjjel.
Másnap sikeresen lejutottak az Abruzziig, ahol már jólesett az olasz tészta és a pihenés. Csirkés Zsolt pedig munkahelyén egy kis relikviasarkot is berendezett később a túra emlékére, amit fotók, a bakancsa és egy, a Matterhornról származó szikladarab alkot.
