Megmászta a világ egyik legveszélyesebb hegyét egy magyar túrázó

A svájci–olasz határon magasodó Matterhorn legendás csúcsa a Toblerone csokoládé csomagolásáról is ismert. Csirkés Zsolt a BEOL-nak mesélt a felkészülésről és a mászás során átélt kalandjairól.

Félezer áldozatot követelt a hegy

A Matterhorn az elmúlt százötven évben mintegy ötszáz áldozatot követelt. A hegyen a csúcsszezonban gyakoriak a viharok, de könnyű megközelíthetősége vonzza a tapasztalatlan hegymászókat, ami számos veszélyt rejt magában. Csirkés Zsolt nagyon komoly felkészülés után vágott neki a kihívásnak Babcsán Gábor vezetésével. Rengeteg próbamászást végeztek a Pilisben, a Budai-hegyekben, ahol Zsolt elsajátította a csomózást és a kötélbiztosítást.

Néha azt éreztem, hogy nem biztos, hogy kell ez nekem, de be kellett látnom, hogy egy ilyen útnak csak így, ilyen felkészültséggel szabad nekivágni

– fogalmazott a lapnak Zsolt, akit tovább ösztönzött, hogy júliusban feleségével jártak a hegy svájci oldalán, és szállásukról premier plánban látták a Matterhornt. – A túrát egyhetes időtartamban határoztuk meg, mert egy csúcs elérésekor nagyon fontos, hogy jó időablakban, kedvező időjárási viszonyok között másszunk – folytatta az elbeszélést Zsolt.

És jött a róka

Az első nap az olasz Dolomitokban próbamászást terveztek, úgy, hogy közben bivakolnak, vagyis a szabad ég alatt alszanak. Az első éjszaka a férfi óriási üvöltésre riadt, Gábor kiáltott fel, éjfél körül ugyanis megmarta egy róka a talpán. Négycentis vágás és vérző seb maradt az állat után.

Azonnal indultak a kórházba, hiszen a róka akár veszett is lehetett.

Kérdésként merült fel, hogy tudják-e majd folytatni az utat. Az ellátás és kötözés után a Matterhorn közelében, egy völgyben kialakított kempingben ütötték fel főhadiszállásukat, Zsolt pedig úgynevezett akklimatizációs körre indult, hogy szervezete szokja a szokatlan magasságot. Így közel háromezer méterig jutott fel, és szerencsére közben Gábor állapota is javult, így elindulhattak a csúcs felé.

Gleccserhasadás, mínuszok, csillagos ég

Hajnalban vágtak neki az útnak, első állomásuk a 2802 méteren fekvő Abruzzi hütte hegyi menedékház volt. Némi pihenés után azonban folytatták tovább a mászást, és legközelebb már a Carrel hütténél álltak meg, 3830 méteren. Az előzetes hírek arról szóltak, hogy a hüttét éppen átépítik, mégis volt lehetőség rá, hogy a hegymászók megszálljanak. Magában az épületben azonban nem volt már hely, így egy sziklapárkányon bivakoltak.

Nagyon sok hegymászóval találkozunk ezalatt, sokan közülük sikertelenül tértek vissza, mert hóesésbe keveredtek, és nem volt náluk hágóvas, de volt olyan, aki azért fordult vissza, mert rosszul lett, szédült.

– Mi a hütte peremén található párkányon letáboroztunk. Ettünk néhány falatot, majd jól bebugyoláltuk magunkat a hálózsákunkba, három réteg ruhát öltöttünk magunkra. Ekkor nulla fok körül járt a hőmérséklet, de hajnalra fagyni kezdett, mínusz 5-6 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. Aludni azonban nem nagyon sikerült, az éjszaka hangjai, így a félelmetes gleccserhasadás zaja ébren tartott minket. Kicsit ugyanakkor kárpótolt a gyönyörű csillagos ég. Egy kis szendergést követően világosban indultunk tovább, mert a nagyobb csoportokat magunk elé engedtük. Ilyenkor csak a legszükségesebb felszerelést visszük magunkkal, nekem ez kicsit túl jól is sikerült, mert a fejlámpát sikerült ott hagynom – mesélte a magyar hegymászó.

Hét óra folyamatos mászás után érték el a csúcsot

Mint elmondta, gyönyörű időben másztak, ami azért is fontos volt, mert előző nap esett a hó. – Gábor 30-50 méterre a csúcstól előreengedett, most is lúdbőrözök, ha eszembe jut a pillanat, amikor megláttam a csúcsot és az ott elhelyezett keresztet – idézte fel a történteket Zsolt.

4476 méterre, egy olyan csúcsra sikerült feljutnom, amit a hegymászók többsége is elismer, igazi mászóteljesítménynek tart

– mondta. Gábor és Zsolt hét óra folyamatos mászás után érték el a csúcsot, és viszonylag gyorsan indultak is lefelé, hiszen az ereszkedés legalább olyan fontos és veszélyes feladat, mint a hegyre való feljutás.

Nehezítette a helyzetet, hogy besötétedett, Zsolt fejlámpája pedig a Carrel hüttében maradt, így Gábor világított, illetve Zsolt a telefonja zseblámpájával próbálta ugyanezt. Mindez így nem volt zökkenőmentes,

Csirkés Zsolt az egyik ereszkedéskor úgy odavágta a sziklához a sípcsontját, hogy jókora duzzanat keletkezett rajta.

Még jó, hogy nem tört el, hiszen ebben az esetben biztosan menteni kellett volna helikopterrel.

A Carrel hüttében szálltak meg ismét a csúcstámadás után, de az a reményük gyorsan szertefoszlott, hogy alhatnak valamit, mert egy hegymászót, bár ráterítették a túlélő fóliát, hangosan rázta a hideg egész éjjel.

Másnap sikeresen lejutottak az Abruzziig, ahol már jólesett az olasz tészta és a pihenés. Csirkés Zsolt pedig munkahelyén egy kis relikviasarkot is berendezett később a túra emlékére, amit fotók, a bakancsa és egy, a Matterhornról származó szikladarab alkot.

Borítókép: Csirkés Zsolt a hegycsúcson (Forrás: BEOL)