A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Vízimadár-védelmi Szakosztályának szervezésében harmadik alkalommal került sor a különböző sirályfajok szinkron-számolására november 15. és 18. között. A felmérés célja a Magyarországon átvonuló és itt telelő sirályok mennyiségének, illetve a fajok arányának pontosabb megismerése volt. Összesen 27 hulladéklerakó és 33 éjszakázóhely lett felmérve, mely területekről beérkezett adatok alapján kijelenthető, hogy legalább 63 707 sirály volt az országban a felmérés hétvégéjén.
Ahogy a korábbiakban, úgy most is a hulladéklerakókon számlált mennyiségek nem kerültek be a végösszegbe, csupán az éjszakázóhelyeken számlált madarak, hiszen a napközben táplálkozó példányok nagy eséllyel a közeli víztestekre járnak be éjszakázni, így kétszer lennének számolva. Kivételt képeznek ez alól a ritkább fajok, melyeket az éjszakázóhelyen már nem olyan egyszerű, vagy nem is lehetséges határozni. Ennek ellenére elengedhetetlen a szeméttelepi felmérés, hiszen ezek az adatok alapján lehet tudni az éjszakázóterületeken becsült „nagytestű sirály” mennyiséget fajokra bontani a közeli szeméttelepeken tapasztalt arányok felhasználásával.
A felmérés ideje alatt dankasirályból észleltek a legtöbbet, mintegy 50 ezer egyedet számláltak a felmérők. Szegeden észlelték a legtöbb egyedet, összesen 14 030 példányt, de a Hortobágy térségében is 12 899 dankasirályt volt jelen a szinkron hétvégéjén.
Viharsirályok még nem mutatkoztak nagy számban, hiszen általában az első komolyabb fagyokkal érkeznek meg, de a Fertő-tóról így is mintegy ezer példány lett feljegyezve és összességében 1742 viharsirályt észleltek az ország különböző területein. Debrecenben egy szibériai viharsirály (Larus canus heinei) is megfigyelésre került.
A nagytestű sirályok aránya kimondottan érdekesen alakult. A nyugati országrészben egyértelműen sárgalábú sirály túlsúly volt megfigyelhető, míg keleten sztyeppi sirály, így a korábbi felmérésekkel ellentétben most a sárgalábú sirályok is jelentős számban kerültek elő. Régóta feltételezhető, hogy ez így van és ennyire kontrasztos lehet a különbség, de ez az első szinkron, amikor ilyen élesen elvált egymástól az ország nyugati és keleti fele. Várhatóan a decemberi szinkronra kiegyenlítettebbé válnak az arányok.
A jelentősebb éjszakázóhelyek mindegyikén 1000-2300 közötti példányszámban fordultak elő összesítve a nagytestű sirályok. Az összes terület közül a Fertő-tó volt az egyetlen, ahova végül az extrapolálás után sárgalábú sirály túlsúly került feljegyzésre.
A Balaton (41,7 százalék sárgalábú sirály) esetében a csalai, a győri, a szombathelyi és a várpalotai; Velencei-tóhoz (csaknem 34 százalék sárgalábú sirály) a csalai, a várpalotai, a pusztazámori és a dömsödi; Fertő-tóhoz (82,6 százalék sárgalábú sirály) a győri és a szombathelyi; a tatai Öreg-tóhoz (24,3 százalék sárgalábú sirály) a tatabányai; a dél-alföldi élőhelyekhez (7,14 százalék sárgalábú sirály) a szegedi és a hódmezővásárhelyi; Hortobágy térségéhez (15 százalék sárgalábú sirály) a debreceni, a hajdúböszörményi, a karcagi; Nagyhalász, Tisza-tó és a nyékládházi bányatavakhoz (10,4 százalék sárgalábú sirály), pedig a debreceni, a hejőpapi és a hajdúböszörményi adatok lettek felhasználva az éjszakázó sirálycsapatok mennyiségének fajokra történő bontása során.
