„Akik a málenkij robotról hazajöttek, olyan traumákat hoztak haza, amelyek a családjukban akár a harmadgenerációs leszármazottakra is hatással lehetnek tudattalanul” – magyarázta lapunknak adott interjújában Kosztra Gábor. A történelem–matematika szakos tanár 10. alkalommal szervezte meg januárban többedmagával a Málenkij Robot Emléktúrát, amely idén az elhurcolások 80. évfordulójára esett.
A málenkij robot Magyarország XX. századi történelmének egyik legsötétebb fejezetéhez tartozik. A szovjet csapatok a második világháború végén, 1945 januárjában elérték a Dunakanyart, ahonnan – mint oly sok más településről – felsőbb utasításra összeszedték a német származású magyarokat, és elhurcolták őket a Szovjetunió munkatáboraiba. Hogy az előre meghatározott tervlétszám teljesüljön, sok esetben kérdés nélkül ejtettek foglyul bárkit – legyen az magyar vagy német –, aki az útjukba került.
A németországi gyökerekkel rendelkező, de évszázadok óta Magyarországon élő svábokat kollektíven háborús bűnösöknek mondták ki, és kényszermunkával büntették őket. Voltak, akik egy-két év után hazatérhettek, de számos társuk nem élte túl a lágereket.
„A túrának a tragédia méltó megemlékezésén túl a legfontosabb missziója, hogy az érintett résztvevőknek segítsen feldolgozni a mélyen beivódott traumákat” – hangsúlyozta a főszervező.
Három nap alatt több mint száz kilométer
Kosztra Gábor lapunknak elmondta, hogy 2012-ben költözött Nagymarosra feleségével, annak nagyszülői házába. „Feleségem nagymamáját kilenc hónapra hurcolták el, nagyapját pedig két és fél évre. Ideköltözésünk után kezdtem egyre jobban megismerni a málenkij robot történetét” – magyarázta.
Elmondása szerint így jött az ötlet: méltó megemlékezés lenne, ha Nagymarosról három nap alatt elgyalogolnának Kál-Kápolna vasútállomásra. Ugyanis ezen a helyen vagonírozták be tizenkét dunakanyarbeli sváb település lakosait. Erre emlékezve a Heves vármegyei települések közös állomásán egy emlékművet is állítottak.
A túra útvonalának kijelölésében nagy segítségére volt a szervezőknek egy bizonyos Krebsz György, aki Zebegénytől kezdődően fel tudta jegyezni, merre haladtak.
„A túra hossza Nagymarostól 134 kilométer, amit három nap alatt tettünk meg. Mivel azonban ez a táv sokak számára nehezen teljesíthető, rövidebb szakaszokra, egy-egy napra is lehetett hozzánk csatlakozni”
– hangsúlyozta Kosztra.
