Folyamatosan emelkedik az önsértő gyerekek száma hazánkban is. A Semmelweis Egyetem figyelmeztetése szerint egyre fiatalabban, nemritkán már kiskamasz korban okoznak rendszeresen és szándékosan fájdalmat maguknak azért, hogy enyhítsék szorongásukat, belső ürességérzésüket.
Megduplázódott az önsértő gyerekek száma
– Vagdosás, ütés, tépés, égetés, ezek az önsértési módok egyre gyakoribbak a gyerekek körében. Az önsértés nem önálló kórkép, hanem tünet, kísérőjelenség, így nincs statisztika arra vonatkozóan, hogy mennyi gyereket érint – magyarázta Várnai Nikoletta gyermek- és ifjúságpszichiáter, aki egyben kiemelte, hogy
az önsértés egy segélykiáltás, amit mindig komolyan kell venni, és pszichológusi, pszichiátriai segítséget kérni, mert akár öngyilkossági szándék is állhat a hátterében.
Megjegyzi, amíg a gyermekpszichiátriai osztályon a 2000-s évek elején átlagosan heti egy-két gyereknél tapasztalták ezt, manapság már napi szinten négy-öt ilyen esettel találkoznak. A szakember elárulja azt is,
gyakori, hogy a sürgősségi ellátásból kerülnek hozzájuk gyerekek, olyan mély sebet ejtenek vagy olyan súlyos sérülést okoznak maguknak.
Az önsértő lányok három-négyszer többen vannak, mint a fiúk, ők viszont sokszor durvábban bántják magukat. A legjellemzőbb a 16-17 évesek körében, de 12-13 éves kiskamaszoknál is előfordul, és egy teljesen „átlagos”, egészséges személyiségfejlődésű gyerek is érintett lehet egy nehezebb életszakaszában.
– Az önsértés lényege ugyanis, hogy a fizikai fájdalom enyhít azon a belső, lelki fájdalmon, ami a gyereken eluralkodik. Vagy ahogyan sokan fogalmaznak, legalább átmenetileg kizökkenti őt a beszűkült tudatállapotból, abból az ürességérzésből, ami teljesen rátelepedik. Ez a belső fájdalom, ürességérzés kapcsolódhat szorongáshoz, depresszióhoz, evészavarhoz vagy akár súlyosabb pszichiátriai kórképekhez is, és a hátterében bio-pszicho-szociális okok egyaránt állhatnak – mutat rá a főorvos.
Az önsértés mögött tehát a genetikai hajlam mellett a rossz szülői példa, a megküzdési stratégia hiánya is állhat, de anyagi vagy egyéb családi problémák, a közösségi média hatása, ezen belül a zaklatás, online bántalmazás is megbújhat.
Az önsértés azért is egyre gyakoribb, mert a téma mondhatni folyamatosan jelen van a gyerekek körében, az online felületeken számtalan olyan tartalom jelenik meg, hogy az önsértés megoldás lehet a problémákra. – Nemcsak beszélnek róla a fiatalok, hanem egymást segítik akár gyakorlati ötletekkel is. De fontos ok az is, hogy a világ a gyerekek számára elveszítette biztonságos voltát, a járványok, a háborúk, a klímaválság már része az ő mindennapjaiknak, otthon, az iskolában és másutt is ezekről a témákról hallanak, beszélgetnek maguk is – jelezte a Semmelweis Egyetem szakembere.
Az önsértésben nincs szezonalitás, folyamatosan érkeznek gyerekek a klinikára, mindig más miatt
– fűzte hozzá a pszichiáter főorvos.
Azoknál a fiataloknál, akiknél a probléma forrása a családban keresendő, főképp az az ünnepek alatt vagy éppen a téli-nyári szünetben éreznek kényszert az önsértésre. Mások viszont épp az iskolai élet során megélt bántalmazás, zaklatás miatt érzik úgy, hogy ilyen módon tudnak csak enyhíteni a szorongásukon. Így nekik a szünet és az iskolától, az osztálytársaktól való távolság kifejezetten gyógyító tud lenni.
– Ha egy gyerek szándékosan fájdalmat okoz magának, azt mindig komolyan kell venni. Nemcsak azért, mert ez egy segélykiáltás, de azért is, mert az önsértés krízishelyzetekre adott válaszként szokássá válhat, illetve idővel a nem öngyilkossági célú önbántalmazás átfordulhat szuicid szándékú önsértésbe is. Ezt nagyon fontos szem előtt tartania a szülőnek, aki attól fél, hogy a segítségkéréssel esetleg megbélyegzi a gyerekét – tanácsolta Várnai Nikoletta.
Hogyan fedezheti fel a szülő az önsértést, és mit tehet ilyen esetben?
A pszichiáter szerint gyanúra adhat okot, ha a gyerek nyáron sem szeretne pólóban, rövidnadrágban, fürdőruhában lenni, ha bezárkózik, hosszabb időre elvonul a szobájába, és közben például romlik az iskolai teljesítménye vagy elhanyagolja a barátait. Még intőbb jel, ha a szülő véres ruhadarabot talál a szennyeskosárban, vagy például pengét a gyerek holmijai között.
– Ilyen és hasonló esetekben mindenképpen találjon alkalmat a szülő, hogy őszintén elbeszélgessen a gyerekével, akár egy közös program során. Egy kamasznál, kiskamasznál minden lehetőséget meg kell ragadni a beszélgetésre, ha pedig a gyerek jelzi, hogy erre igénye van, akkor mindent félre kell tenni és meg kell hallgatni őt. Ezek nagyon fontos pillanatok, ha ilyenkor nyitott a szülő, akkor akár el is lehet kerülni, hogy a gyerek az önsértést válassza a problémája látszólagos megoldásaként – javasolta a gyermek- és ifjúságpszichiáter.
Amit viszont mindenképpen kerülni kell ezekben a helyzetekben, az az áldozathibáztatás. Fontos, hogy a gyerek érezze, nem vele van baj, támaszkodhat a családjára, ezt a problémát együtt oldják meg.
Ha a gyerek teljesen be- és elzárkózik, és azt érezzük, hogy baj van, ne habozzunk segítséget kérni; ilyenkor fordulhatunk a házi gyermekorvoshoz, az iskolapszichológushoz, a pedagógiai szakszolgálathoz, és akár családterapeuta támogatását is igénybe lehet venni.
– Akut helyzetben, ha a gyerek súlyosabban megsérti magát, feltétlenül orvoshoz kell vinni vagy mentőt hívni, és az ellátóhelyen beszélni kell az önsértés gyanújáról. A szakember meg tudja ítélni, hogyan tovább – húzta alá Várnai Nikoletta.
