Azonnal befogadták a kis vörös kóbor macskát, aki rögtön a családjának tekintette az életmentőket és hűségesen gondoskodott róluk a szeretetével. Hozzáfűzik, Gusztit a teljes tatabányai bajtársi közösség a saját kedvenceként szerette, betegség miatt bekövetkezett korai halála hatalmas űrt és fájdalmat hagyott a mentők szívében.
Nyugodj békében, Guszti, köszönjük a sok mosolyt, bújást és kedvességet, amivel szebbé tetted a bajtársak mindennapjait!
– ezekkel a szavakkal búcsúztak a tatabányai mentők a mentőállomás macskájától.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!