Nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk – Magyar Péter kiállt, elmondta, majd tagadott, és a Tisza belekezdett a legnagyobb átverésbe

Emlékszik még valaki arra, hogy Magyar Péter tavaly augusztus 20-án hosszú távú, 2035-ig tartó kormányprogramot hirdetett? Ha nem, az nem a véletlen műve. Egyrészt amiatt a Gyurcsány-féle figyelemelterelő trükk miatt, amit Magyar is előszeretettel alkalmaz, másrészt azért, mert a Tisza néhány nappal később lebukott, és belekezdett a legnagyobb átverésébe. A tiszás önleleplező nyilatkozatokat bemutató cikksorozatunk a célegyenesbe érkezett: hozzáfogunk a Tiszának írt hatszáz oldalas megszorítócsomag ismertetéséhez, de előtte elhelyezzük az ügyet térben és időben.

Cikksorozatunk eddigi közel három tucat részében – hátborzongató tiszás szövegek és ötletek mellett – bemutattunk megannyi megszólalást, amelyek egybehangzóan arról szóltak, hogy a Tisza Párt a választásig el akarja titkolni valódi terveit. Leírtuk például, hogy Magyar Péter már néhány héttel politikai színre lépése után, 2024 tavaszán azt fejtegette: úgy nem lehet választást nyerni, hogy valaki adóemelésről vagy a kedvezmények megvonásáról beszél. Megemlítettük, hogy Tarr Zoltán alelnök tavaly márciusban azt közölte: csak a kampány legvégén és csak nagy vonalakban mutatják be programjukat. Felidéztük Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi szakértő homofób hasonlattal megspékelt májusi állítását is, miszerint írják a kormányprogramot, de azt nemigen hozzák majd nyilvánosságra. Ezek mellé illesztettük Dálnoki Áron gazdasági felelős kijelentését, hogy nem beszélhet a programjukról. S olyannyira nem hagytuk ki Tarr Zoltán lassan szállóigévé vált augusztusi, etyeki mondatát – „nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk” –, hogy azt adtuk cikksorozatunk főcímének.

Egy nagy feladat azonban még előttünk áll: bemutatni azt, amit el akartak titkolni. Elővesszük tehát a hatszáz oldalas megszorítócsomagot, amely tavaly novemberben szivárgott ki a sajtóhoz. Mielőtt ehhez hozzáfogunk, végigvezetjük olvasóinkat a Tisza programírási folyamatán. Vagy legalábbis azon, ami annak látszik.

 

A Magyar–Gyurcsány-univerzum

Aki alaposabban követi Magyar Péter közéleti tevékenységét, könnyen azon kaphatja magát, hogy hasonló pontokat fedez fel közte és Gyurcsány Ferenc között. Az igazsághoz fűződő viszonyuk például tulajdonképpen azonos, de akad egy másik mozzanat is, ami talán kevésbé látványos: a folyamatos programalkotás. Miniszterelnöksége idején Gyurcsány mindig bejelentett valamit, ha nem állt jól a szénája. És soha nem állt jól, kormányzása egy pontján szinte már csak napok választották el az országot az államcsődtől. Gyurcsány emiatt állandóan programokat, reformokat, ötleteket vezetett elő, amikből persze jórészt nem lett semmi, de megszólalásai a figyelemelterelésre ideig-óráig alkalmasak voltak.

Magyar Péter hasonlóan dolgozik: ő is szinte állandóan bejelent valamit. Hirdetett 12 pontos tervet 2024 márciusában, aztán 21 pontost májusban. Utána kis szünet jött, hogy aztán 2025 februárjában kormányprogramot ismertessen a párt kongresszusnak nevezett rendezvényén. Ezt augusztus 20-án Pannonhalmán újabb tízpontos munkaterv, lényegében hosszú távú kormányprogram követte, majd február 7-én Magyar újra kiállt a nyilvánosság elé, és többedmagával újra bejelentett egy kormányprogramot. Immár a harmadikat.

Bárkiben joggal merülhet fel a kérdés: minek ennyi program, nem elég egy? A választ két dátum és egy férfi már megadta: augusztus 26., november 25. és Csercsa Balázs.

 

Talált, süllyedt

A nyár utolsó napjaiban közölt cikket az Index arról, hogy birtokába jutott egy belsős tiszás dokumentum, amely brutális adóemelést és háromkulcsos személyi jövedelemadót (szja) indítványoz. Eszerint a mostani, 15 százalékos kulcs havi 416 ezer forintig élne, felette 22 százalékos mérték következne, a legmagasabb, 33 százalékos elvonás pedig havi 1,25 millió forintos jövedelemtől lépne be.

November legvégén aztán – elsőként szintén az Indexen, majd a Világgazdaságon – kiszivárgott a Tisza Pártnak írt hatszáz oldalas megszorítócsomag. A dokumentum tartalmazta az augusztusban nyilvánosságra került háromkulcsos szja-táblát, mellette brutális megszorításokat az adórendszer és az állami újraelosztás majd minden területén. Címe alapján a hatalmas irathalmaz egy tanulmánygyűjtemény a Tisza 2035-ig tartó konvergenciaprogramjához. Számokkal, egységes koncepcióval és hitelesítő aláírásokkal.

A kézjegyek dolgára cikksorozatunkban még kitérünk, most jöjjön a hiányzó rések kitöltése. Magyar Péterék természetesen augusztusban, majd novemberben is mindent bevetettek: tagadtak, hazugságot és propagandát emlegettek, aztán fenyegették a sajtót, és pereltek. Nagy erők mozdultak meg a téma kikapcsolásáért, ami egészen odáig jutott el, hogy az Index cikket jegyző újságírója durva, személyeskedő üzeneteket kapott, a Tisza-párti lakájsajtó pedig azt bizonygatta: a csomag mesterséges intelligenciával készült, és egyébként is, ki az az őrült, aki megszorításokat vezetne be.

 

A kiugrott tiszás mindent leleplezett

A kérdésre egy kiugrott tiszás középvezető adta meg a választ január utolsó napjaiban. Csercsa Balázsról van szó, aki a párt vallásügyi munkacsoportját vezette. Persze őt is megpróbálták hitelteleníteni, de amit a férfi elmondott, azzal nem tudtak mit kezdeni. Csercsa az Indexnek arról beszélt, hogy a Tisza a választás előtt népszerű elemeket tartalmazó gazdasági programot hirdet, ám hatalomra kerülve nem azt hajtanák végre. Azt is elmondta: az egészet maga Magyar Péter árulta el. De át is adjuk a szót neki.

A volt munkacsoport-vezetőt a hatszáz oldalas megszorítócsomagról kérdezték, mire Csercsa hosszabb múltidézésbe kezdett: „Nem én mondom, hogy a Tisza Pártban téma egy ilyen konvergenciaprogram. Mert ez tulajdonképpen az. A dokumentum azt állítja magáról, hogy egy tanulmánygyűjtemény egy konvergenciaprogramhoz, amely konvergenciaprogram 2026 és 2035 között tartalmazza az elérendő célokat és a módszereket. Magyar Péter maga jelentette be, hogy ilyen konvergenciaprogram létezik. […] Augusztus 20-án, a pannonhalmi beszédében […] nagy csinnadratta közepette bejelentett tíz pontot, amelyek közül a legtöbb 2035-ig szólt. Tehát ő maga is azt mondta, hogy létezik egy olyan program, amely egészen 2035-ig szól. Csak miután az Index megjelentette ezt a dokumentumot, akkor egy nagy kavarodás keletkezett a központban. Akkor vették le a napirendről” – mondta Csercsa, ám itt nem hagyta abba. Azzal folytatta, hogy a Tiszában „akkor rohamtempóban elkezdtek egy új gazdasági programot kidolgozni. Egy olyan gazdasági programot, amelyet aztán a kampányban fel lehet használni.”

A volt kabinetvezető itt jutott el a tiszás kamuprogram módszerének leírásához: „Látták, hogy ez a konvergenciaprogram nem lesz sikeres a kampányban. Ehelyett kellett egy olyan programot megalkotni, amelyet a kampányban fel lehet használni, amiben olyan elemek vannak, amelyek népszerűek. Ezzel megnyerjük a választást, és aztán végrehajtjuk a konvergenciaprogramot.” Az emlegetett konvergenciaprogram pedig – nyomatékosította Csercsa – nem másra épül, mint arra a hatszáz oldalas, Tiszának készült megszorítócsomagra, amely november végén került ki a sajtóhoz.

Az élet gyorsan igazolta Csercsa szavait: Magyar néhány nappal később, február elején olyan gazdasági programot jelentett be, amely csupa népszerű intézkedést tartalmazott.

A volt kabinetvezető leleplezése 26:37-től hallgatható meg:

Cikksorozatunkat előbb azzal folytatjuk, kiknek lehetett közvetlen és kiknek közvetett köze a Tisza megszorító programjához és ötleteihez. Aztán jön a csomag a maga kegyetlen valójában.

(Folytatjuk)

Borítókép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke (Fotó: Hatlaczki Balázs)