Szeretetországot ígértek, ám most valami egészen más kezd körvonalazódni. Vége a kampánynak, fölényesen nyert a Tisza Párt, a szimpatizánsok azonban továbbra is harci üzemmódban maradtak. Vályi Pista azt szeretné, ha Bayer Zsoltot disznóvágáson használt orrfogóval rángatnák ki a házából, Nagy Ferót pedig fényes nappal, az utcán támadják politikai véleménye miatt. Visszatérhet a kommunista tempó, vagy egyeseknek még a győzelem sem megy elegánsan?
Jogállamiság, fékek, egyensúlyok – és egy jókora kétharmados felhatalmazás az újdonsült kormány részére. Kell ennél optimálisabb közeg egy ellenzéki újságírónak? Kertész Dávid szerint nem, ezért is várja kíváncsian a közeljövő politikai változásait, még akkor is, ha megmásíthatatlannak látja a jelenlegi véleményét: a magyar emberek többsége nem a legjobb döntést hozta meg, amikor a Tisza Párt mellé húzta be az x-et.
Mindenesetre a tánc megkezdődött, Magyar Péteréktől pedig mostantól aligha fogadható el bármiféle kifogás. Nézzük, teljesülnek-e a hangzatos ígéretek. Egy biztos, szeretetországnak a jelét egyelőre nem látni, sőt.
Huth Gergely a felvetés kapcsán nem volt valami optimista. Hozott is egy erős példát arra, hogy mi várható kormányoldal támogatóinak közösségétől a jövőben, hogy miként épül a tiszás szeretetország. A Pestisrácok.hu főszerkesztője felelevenítette, Vályi István tiszás influenszerré avanzsált újságíró nemrég egészen emberalatti gondolatokkal élt, amikor arra vonatkozóan fejezte ki reményét, hogy Bayer Zsoltot olyan eszközökkel viszik majd felelősségre vonni a hatóságok, ahogy a vágás előtt a malacot szokás: „Amikor a disznóölésen, tudod, van az orrfogó, amivel kihúzzák az izéből… Az egy ilyen vaskeret, és az orránál fogva… Egy olyannal szeretném látni a Bayer Zsoltot, ahogy kihúzzák őt a házából, és akkor viszik el…” – mondta Vályi azt követően, hogy biztossá vált, óriási felhatalmazással veheti át a kormányzást a szívéhez közel álló politikai erő.
Nagy Feró szerint egyértelmű, hogy a Tisza Párt holdudvarának nem csendesedő indulatkeltő hadjárata vészterhes időket idéz.
Benne még élénken élnek azok az idők, amikor ténylegesen börtönbe csukták, sőt, meg is verték az embereket a politikai véleményük miatt a kommunizmus alatt. Ő járt már így, nem szeretné, hogy visszatérjen a kommunista tempó, ám a jelek eddig nem túl biztatóak. Felidézte, a kormányváltás óta őt is érték atrocitások a nyílt utcán. Több kérdés is felmerül: egy nagy arányú győzelem után miért nem tudnak örülni a tiszások? Miért van olyan érzése az embernek továbbra is, mintha sokak kampányüzemmódban ragadtak volna? Honnan ez a sok frusztráció, és kibékíthetők-e a felek? Ezek, és még több az Ankét legújabb adásában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!