Fotó: Kurucz Árpád
Igazságügyi forrásunk kitért arra is, hogy az elítéltekkel börtönéveik alatt pszichológusok és az újabban reintegrációs tiszteknek hívott nevelők foglalkoznak. – Ez nem választás kérdése. Senki sem fogja megkérdezni a rabot, hogy „Akarsz róla beszélni?” – szögezte le, kiemelve, hogy a rendszerbe bekerülő elítéltek egyik első útja a börtönpszichológushoz vezet, aki végig kíséri őket a szabadságvesztésük ideje alatt. – Ez nem jelent feltétlenül napi vagy heti szintű találkozásokat, de általában eleget ahhoz, hogy a fogvatartott pszichés folyamatairól adekvát képet kapjon a büntetés-végrehajtás – mondta forrásunk.
A nevelők viszont egész idő alatt ott állnak az elítéltek mellett, s ugyancsak odafigyelnek a személyiségfejlődésükre, amiről jelentést is tesznek feletteseiknek. Ha valakit nem zártak ki a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, az idő elérkeztével a büntetés-végrehajtási bíróhoz fordulhat, és kérvényezheti a szabadítását.
– A bv. bíró a bírósági szervezet része, éppúgy, mint aki az illetőt elítélte, ami azt is jelenti, hogy a törvényes kereteken belül szabadon dönthet a rab sorsáról. H. Gábor esetében például a bv.-intézet javaslatával szemben, a pártfogói véleményt és a férfi előadásait helyezte előtérbe. Furcsállhatjuk ezt, kritizálhatjuk, de a bíró intézkedése, a következményektől függetlenül, jogszerű volt. Ezt állapította meg másodfokú határozatában a Győri Ítélőtábla is, ahová az ügyészség fellebbezése miatt került a kérvény – fejtette ki forrásunk, aki egyébként a gyermekek anyjának szerepét tartja az ügy egyik legérdekesebb elemének.
A nő, aki időközben elvált H. Gábortól, a hírek és a Szombathelyi Törvényszék közleménye szerint rendszeresen látogatta a férfit a börtönben, s kiállt mellette abban a perben, amit az ügyészség indított ellene a szülői felügyeleti jog megszüntetése érdekében. Ennek a körülménynek a feltételes szabadságra bocsátás elrendelésénél is szerepe volt. A rendezett családi kapcsolatokra, az apa és gyermekei erős kötődésére a törvényszék és az ítélőtábla határozata egyaránt hivatkozik. Forrásunk a részletek ismeretének hiányában tartózkodott attól, hogy a bíróság döntését minősítse, általánosságban viszont arra hívta fel a figyelmet: a családon belüli erőszak áldozatai, azok, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, gyakran nem tudnak elszakadni az agresszortól. Újra és újra megbocsátanak neki, hinni akarnak abban, hogy a legutóbbi pofon volt az utolsó. És olyan esetek is ismertek, sajnos, amikor a szülők szakítása torkollik tragédiába, mert az egyikük annyira ragaszkodik a gyermekeihez, hogy inkább megöli őket, és velük magát, semmint hogy elengedje őket a másik féllel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!