Egyre nagyobb veszély leselkedik a diótermésre Magyarországon

Alig néhány éve jelent meg a dióburok-fúrólégy Magyarországon, de mivel egyelőre nincs természetes ellensége, már a szűk évtized alatt komoly pusztítást végzett a hazai termésben. A diót nemcsak ez a rovar, hanem más kártevők is károsítják, emellett jó néhány kórokozó sem kíméli a több ételhez elengedhetetlen gyümölcsünket. A kártevők és kórokozók zöme ellen lehet védekezni, de akad olyan vírus, amit csak úgy szoríthatunk vissza, ha kivágjuk a beteg fát. A klímaváltozás miatt is egyre súlyosabb helyzet elkeserítő, a szakemberek hatékony megoldásokon dolgoznak.

SANYO DIGITAL CAMERA

Pintér Csaba arra mutatott rá, hogy a dió szintén nem új és elég gyakori baktériumos betegsége (xantomonászos foltosság) a vizsgált évben – legalábbis Lengyeltótiban – nem volt jelentős, mivel a tavasz kellően száraz volt. Szavai szerint csapadékosabb években ez a kórokozó is jelentős terméspusztulást okozhat, ám ez ellen – a vírussal ellentétben – régóta hatékony kémiai védekezés alkalmazható. – A gomba kórokozókat számba véve, a tapasztalataink szerint a dió fomopsziszos foltosságának jelentősége kifejezetten megnőtt az egész lengyeltóti ültetvényben – és minden bizonnyal az egész ország területén –, tekintettel arra, hogy nincs hatásos védekezési technológia ellene.

A károsítók egy része ellen a leggondosabb védekezés sem jelent teljes megoldást, de csökkentheti a veszteségeket
Fotó: MTI/Oláh Tibor

Emiatt évről évre fokozottan növekszik a fertőző anyag mennyisége, amelyek a legyengült ágakon, zöld dióhéjon, elhalt kupacsokon, léha, elszáradt terméseken képződhetnek.

E szempontból vannak kifejezetten veszélyeztetett diófajták – fejtette ki a szakember. Pintér Csaba hangsúlyozta, célszerűnek tartanák, ha vegyszerkísérletek indulnának, mivel szerintük a jövő egyik nagy problémája lesz ez a kórokozó. Szavai szerint a mechanikai, agrotechnikai ajánlásuk alapján – a diószedés után – fontos őszi feladat lenne, hogy a lehullott, léha, fertőzött, beteg terméseket megsemmisítsék.

Súlyos gondot okoz a klímaváltozás

Kadlicskó Sándor kitért arra is: 2017-ben azt figyelték meg Lengyeltótiban, hogy a dió legismertebb gombabetegsége, a gnomóniás levél- és termésfoltosság ivartalan alakja (marsszoninás foltosság) egész korán, már június elején megjelent. Ez szerintük azt valószínűsíti, hogy a gomba képes áttelelni az ivartalan alakkal is.

– Ez a korábbi évtizedekben, a jóval keményebb telek miatt elképzelhetetlen volt hazánkban. A korábbi irodalmi adatok alapján a gombának ez az alakja csak jóval később, július vége után jelent meg, akkor pedig már az idősebb termések ellenállók voltak a fertőzés ellen, de ez, úgy tűnik, megváltozott. Mindez a nap­jainkban folyó klímaváltozással hozható összefüggésbe – fejtette ki Kadlicskó Sándor. Hozzátette: a gond az, hogy az ivartalan alak a korai megjelenéskor akkor támad, amikor a fiatal, kialakulóban lévő termés végén a termő (bibemaradvány) még nem szárad be.

A kórokozó ezen a kapun keresztül behatol a termés belsejébe is, és tönkreteszi azt, valamint korai, tömeges terméshullást, így óriási termésveszteséget okoz.

Ez a terméstünet kezdetben többnyire az apró termés csúcsán, egy bibe körüli fekete foltként (kezdeti elhalás) jelentkezik. A betegség ellen már május közepétől gombaölőszerrel ajánlott védekezni, esetleg kötésben, az utolsó baktérium elleni permetezéssel egyszerre.

Számos kártevő pusztít

Pintér Csaba beszélt arról is, hogy számukra újszerűnek tűnt az ültetvényen belüli fuzáriumos fertőzések nagyobb arányú megjelenése a dió szinte minden részén. További problémának tartja, hogy a gomba akár toxint is termelhet, ami a dióbélen már jelentős minőségi károsodást okozhat. – A Lengyeltótiban végzett, szeptember eleji felmérés alkalmával egyértelművé vált, hogy már az augusztus elejihez képest fokozódott a dióhéjak barnulása, foltosodása. A termés belsejének aszalódását, a betakarításkori terméspenészedést – a már említett fajokon túlmenően – a kozmopolita penészgombák is tovább fokozták. Ezek megtelepedése más fajok károsításával nagyban összefügghet.

A megváltozott viszonyok miatt, általában a kórokozókkal szemben ajánlunk egy rezes, lemosó állománypermetezést a betakarítást követően, a következő évi jó termés érdekében – fejtette ki.

Keresztes Balázs azt emelte ki, hogy a diónak számos kártevője is van, a legtöbbjük régóta ismert, mint ahogyan a védekezés is ellenük. Ezek között vannak olyanok, amelyek más növényeken is megjelennek, ilyenek a pajzstetvek, a levélbarkók és lombormányosok, valamint az amerikai medvelepke is. Mások csak a diót vagy azok rokonait károsítják, ezek közül jelentősebbek a gubacsatkák: kiemelten a termést is károsító dió szemölcsös gubacsatkája és a kifejezetten terméskártevő alm­amoly (kis képünkön).

Feltartóztathatatlan a dióburok-fúrólégy

– A dió legjelentősebb kártevője mégis az inváziós, Észak-Amerikából származó nyugati dióburok-fúrólégy, más néven dióburoklégy. Ezt a fajt hazánkban először 2011 őszén mutatták ki Sopron környékén. Ahol megjelent, ott jelentős mértékben növelte a dió növényvédelmi költségeit, valamint jelentősen rontotta a mennyiségi és minőségi paramétereket. A faj évi egynemzedékes és a bábja áttelel a talajban. A kártevő rajzása igen elhúzódó, akár június közepétől szep­tember végéig, sőt október elejéig is eltarthat, és ez idő alatt végig károsíthat. A korai kártétel esetén feltűnően csökkenhet a dió mérete, a dióbél is ráncosodhat, sőt teljesen tönkre is mehet, és korán lehullhat.

A rovar későbbi kártétele is jelentős lehet, mivel a zöld buroktól nem válik el még a betakarítási, terméshullási időszakban sem a dió, az szinte rásül a kemény héj felületére. Az ilyen diót felbontva általában károsodott bélállomány tárul a szemünk elé – jegyezte meg a szakember.

Szavai szerint a nagyüzemi védekezés drága, de megoldható. Igazán eredményesen kizárólag a kifejlett rovarok ellen lehet védekezni, mivel ha a nőstények petéznek, a termésben már kevésbé hatékonyan lehet utolérni a nyüveket. Ennek oka, hogy mivel fúrólégyről van szó, nem a dió külső felületére ragasztja a petéit, mint általában a legyek, hanem belerakja azokat a mélyebb szövetekbe.

Sok fa csak árnyékként szolgál

– A különböző védekezési módokat Lengyeltótiban alkalmazva már 2017-ben több következtetést is le tudtunk vonni. Az évi négy védekezéssel, nagyjából tízszázalékosra becsültük a még így is bekövetkező kárt, ami elfogadható az első, próbaévben. Ugyanakkor ez annyira megemelte a növényvédelem költségeit, hogy abban az évben elmaradt a másik jelentős terméskártevő, az almamoly elleni védekezés, ami húsz-harminc százalékos többletkárt okozott – mutatott rá a szakember.

Keresztes Balázs sajnálattal közölte ugyanakkor, hogy a háztáji, egy-két diófa esetén többnyire nincs sok remény a dióburok-fúrólégy elleni védekezésre.

Ez a kártevő ugyanis – többek között idegenhonos mivoltából adódóan, mivel egyelőre nincs természetes ellensége – már elárasztotta az országot. S ellentétben például az almamollyal, akár a magányos, mindentől távol álló fákat is nagy tömegben lepi el. – Persze vannak, akik sok mindent megpróbálnak, pénzt és energiát nem sajnálva, és nekik valóban valamivel több egészséges diójuk is lesz, mint azoknak, akik eleve feladják. Ugyanakkor egy hatalmas lombkoronát teljes egészében, mindössze egy háti permetezővel lekezelni lehetetlen. Sajnos – a komolyabb lehetőségek hiányában – sokaknak fel kell készülniük arra, hogy kerti diófájuk termés híján a legtöbb évben pusztán árnyékkal fog szolgálni a forró nyári napokon – fűzte hozzá az egyetemi adjunktus. A helyzet pedig, a globális felmelegedés és a klímaváltozás miatt, egyhamar aligha változik jó irányba.