Felveszik a kesztyűt a balliberális véleménymonopóliummal szemben

Napjainkra a közösségi média az egyik legjelentősebb véleménybefolyásoló tényezővé vált, azonban az online térben a balliberális narratíva vette át az uralmat. A nemrég alakult Megafon célja olyan internetes kommunikátorok képzése, akik a konzervatív, nemzeti hangok felerősítése által lehetőséget adnak a valódi politikai preferencia kialakításában. Kovács Istvánnal, a Megafon Központ alapítójával beszélgettünk.

Kovács István: Lázadó szellemiségre van szükség. Fotó: BACHPEKARYMATE

– Milyen okból és miért éppen most érezték szükségét a Megafon létrehozásának? Hiszen számos jobboldali médium van a palettán.

– A média valóban sokkal kiegyenlítettebbé vált az elmúlt tíz évben, mint korábban bármikor, csakhogy a Megafon nem médium és nem is célunk azzá válni. Mi abban szeretnénk segíteni, hogy az online térben – aminek a magja a közösségi média – kiegyenlítettebbé váljanak a viszonyok.

Az online tér még mindig nem kiegyenlített, ha pedig a közösségi médiát nézzük, ott még sokkal rosszabb a helyzet: kilencven százalék fölött van a balliberális tartalmak aránya,

hogyha pedig hozzávesszük, hogy hány „lifestyle” tartalom van, ami a balliberális narratívát erősíti, akkor még elkeserítőbb a helyzet. Hogy miért most alapítottuk, jó kérdés, hiszen mindig is ez volt a helyzet.

– Mire számíthatnak a képzésre jelentkezők, mit nyújt számukra a Megafon?

– A képzés egy négynapos komplex program, amelyen azt ígérjük, hogy mindenki előreléphet egyet, függetlenül attól, hogy most milyen szinten van. Ha már van YouTube-csatornája, közéleti Facebook-fiókja, akkor is előre fog tudni lépni, illetve akkor is, ha már régóta gondolkozik azon, hogy legyen ilyen oldala, de még nem vágott bele. Lesz egy technikai nap, amelyen kizárólag a digitális képességek fejlesztése lesz a cél, előtte viszont megtanítjuk az elméleti ismereteket a különféle platformokról: mi a sikeres tartalom és mitől lehet az, valamint hogyan kell kommunikálni az interneten vagy kezelni a frissen jött rivaldafényt, és mit kell csinálni, ha megjelennek az internetes trollok. De leginkább azt tanítjuk meg, miként kell elmesélni azokat a történeteket, amelyek megvannak az emberek fejében, de nem feltétlenül tudják, hogyan kell úgy elmondani a közösségi médiában, hogy az valóban sok embert elérjen.

Tehát a Megafon nem véleményformáló, mi pusztán fel tudjuk erősíteni azokat a hangokat, amelyekről tudjuk, hogy megvannak most is az online térben, csak nem hallhatók.

– Lehet már tudni, hogy kik lesznek az oktatók? Esetleg politikusok is lesznek köztük?

– Ez nem ideológiai képzés. Nincsen szükség arra, hogy politikusok jöjjenek el, hiszen mi nem politikusokat fogunk képezni, hanem olyan véleményformálókat, akik persze foglalkoznak politikával és közélettel, de ők maguk nem feltétlenül politikusok. Azt akarjuk megtanítani nekik, hogyan legyenek nagyon jó internetes kommunikátorok. Jelenleg is azon dolgozunk, hogy szeptember közepén el tudjon indulni a képzés sokakkal megállapodtunk már, a névsor hamarosan végleges lesz.

– Hogyan fogják a jobboldali tartalomkészítők kiküszöbölni a Facebook-cenzúrát, ami valószínűleg a legnagyobb problémát jelenti az online térben?

– Én azt látom, hogy nagyon kevés jobboldali tartalom van, és ha egy-egy csatornát elnémít akár a Facebook, akár egy másik techóriás, az mindig fájó veszteség. Viszont ha tömegesen lennének jelen a nemzeti hangok, akkor ha el is tudnának némítani egy-egy csatornát, a tömeget már nem. A cél az, hogy egy olyan kritikus sokaság alakuljon ki, amelyiket már nem lehet elnémítani, és azért azt is látni kell, hogy a Face­booknak mindenekelőtt ez egy üzlet. Abból van a bevétele, hogy az emberek a tartalmakat fogyasztják. Tehát ha valóban nagyon sok jó tartalom fog megjelenni és ezek nemzeti hangok lesznek, akkor nem lesz a Facebooknak érdeke, hogy ezeket elnémítsa.

– Számos támadás érte már most a Megafon képzését, mondván, NER-es médiaharcosokat képeznek. Mit szól ezekhez a kritikákhoz?

– Senkinek nem fogjuk megmondani, hogy mi legyen a véleménye,

mi legyen az üzenete, a mottónk is az, hogy „nem szeretnénk megmondani, hogy mi legyen a véleményed, de szeretnénk, ha te is hallatnád a hangod”. Ideológiai beállítódásunkat nem rejtjük véka alá, mi a konzervatív hangokat szeretnénk erősíteni. De ezen belül hogy kinek mit jelent az, hogy konzervatív, nemzeti, jobboldali, mindenki a saját hangján mondhatja el. Pusztán azt fogjuk megtanítani, hogy a már meglévő gondolataikat hogyan mondják el úgy, hogy az a legtöbb embert elérje.

Kovács István: Lázadó szellemiségre van szükség. (Fotó: Bach Máté)

– A hírek szerint már több mint kétezren regisztráltak a Megafon oldalán. Mit üzen ez a szám?

– Az érdeklődés az egész Megafon iránt nagyon felfokozott. Amikor kicsit több mint egy hónapja létrehoztuk a Facebook-oldalt és kitettük az első bemutatkozó videót, egy hétvége alatt megnézték körülbelül háromszázezren, pedig nem is tudtuk hirdetni, hiszen új Facebook-oldalakat nem lehet hirdetni. A honlapunkra azóta több mint kétezer ember regisztrált, a képzésre jelentkezők száma pedig háromszáz körül van. Kisebb csoportokban fog zajlani a képzés, év vé­géig több ilyen csoportot is be szeretnénk indítani. Azt látjuk, hogy amit mi szeretnénk csinálni, arra hatalmas az igény, nagyon régóta várták az emberek, hogy létrejöjjön egy ilyen szervezet.

– Főként a fiatalságot célozza a Megafon képzése, vagy bárki jelentkezhet, aki úgy érzi, nem kap az általa alkotott felület elég nyilvánosságot?

– Téves kiindulópont, hogy az online tér csak a fiatalokat érinti. Nincsen a képzésünkön semmilyen korhatár, én nagyon örülnék, ha akár nyugdíjasok is el tudnák mondani profi módon, hogy számukra mit jelent a nemzeti érzelem, mit jelent a hazaszeretet, mit jelent konzervatívnak lenni. A Facebook-felhasználók többsége sem a legfiatalabb korosztályokból kerül ki, sőt ők már kifejezetten szkeptikusok, hiszen azon már a nagyszüleik, szüleik is jelen vannak. A Megafon egyáltalán nem csak a fiatalokról szól.

– Hogyan alakulhatott ki az az állapot, hogy a balliberális kisebbség az online térben a többség látszatát kelti?

– Nagyon nehéz kérdés. Azt látjuk, hogy Magyarországon a Facebookon hatmillió regisztrált felhasználó van, amelynek nagyjából le kellene fednie a politikai preferenciákat is. A magyarok többsége számos konzervatív, nemzeti gondolatot oszt, ezt nemcsak a választási eredményekből lehet leszűrni, hanem az egyes politikák támogatottságából is. Azonban az online térben megjelenő közéleti, politikai tartalmak nem találkoznak elsöprő arányban ezzel a preferenciával, és nem is nagyon van alternatíva.

Ha valaki mégis merészeli hallatni a hangját, akkor arra rászabadul az internetes trollhadsereg, megvádolják mindenféle hazugságokkal, és ezért a konzervatív, nemzeti gondolatokat már nem is meri elmondani a neten, maximum a családi ebédlőasztalnál.

Nem kell véka alá rejteni, hogy a konzervatívok általában szkeptikusok mindenfajta újítással szemben, így nyilvánvalóan az információs technológiával szemben is. Ugyanakkor látni kell azt, hogy mostanra annyira erős véleményformáló ágenssé fejlődött az internet, illetve kiemelten a közösségi média, hogy ha ezt veszni hagyjuk, akkor könyörtelenül ki fognak alakulni ugyanazok a viszonyok, mint mondjuk Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban.

– Ha nem sikerül felerősíteni a jobboldali hangokat, ez majd hatással lehet a 2022-es választásra? Hiszen sokan osztják a véleményt, hogy októberben Budapest az online térben való jelenlét hiánya miatt került a baloldalhoz.

– Azt, hogy az online világnak, a közösségi médiának mekkora hatása van a választásokra, külföldi és magyarországi példákból is jól látjuk, elég, ha megnézzük a brexitet, a Trump-jelenséget, vagy itthon az európai parlamenti és önkormányzati választások eredményeit. Nagyon jelentős véleménybefolyásoló tényezővé vált a közösségi média, hiszen van a választóknak egy jól behatárolható csoportja, amelyik kizárólag innen szerzi be az információkat, itt olvas híreket. Nem feltétlenül lennének ezek az emberek baloldaliak, ellenzékiek, főleg nem liberálisok, de mivel nem is igazán találkoznak más véleménnyel, nem fogyasztanak hagyományos értelemben vett médiát, a jobboldali üzenetek nem jutnak el hozzájuk, ezáltal bele vannak kényszerítve az ellenzéki szerepbe. Meg kell adni az esélyt, hogy ezek az emberek találkozzanak a jobboldali narratívával is, és eldönthessék, hogy mi a valódi politikai preferenciájuk.

– Egy interjúban azt mondta, „a központot azért hoztuk létre, hogy ne érezd úgy, egyedül harcolsz a világ ellen”, és ez a harcos narratíva a Megafon kommunikációjában is visszaköszön. Ki vagy mi ellen kell felvennünk a virtuális harcot?

– Valójában nem személyek ellen kell harcolnunk, hanem egy korszellem, egy véleménymonopólium ellen. Ha megnézzük, a közösségi médiában a balliberális narratíva teljesen eluralkodott. Ha valaki hallatni merészeli a hangját és ettől a kánontól eltér, akkor ő egyből tudatlannak lesz bélyegezve, ki lesz cikizve, rosszabb esetben kirúgják az állásából, az Egyesült Államokban pedig nagyon könnyen fizikai inzultus is érheti. Mi nem szeretnénk, hogy idáig fajuljon a helyzet, de olyan erős ez a hosszú ideje fejlődő véleménymonopólium, hogy lehetetlen valamifajta lassú víz partot mos módszerrel letörni, igenis harcolni kell ellene. Igenis, lázadó szellemiségre van szükség – ez a Megafon.