A járvány tovább mélyítette ezt a megosztottságot. Leginkább azért, mert míg a nyugati államok erősen fertőzöttekké váltak, és magas halálozási ráta sújtotta őket, addig a keleti államok kevéssé estek áldozatul a járvány pusztításának. Ugyanakkor addigra már az is nyilvánvaló volt, hogy a nyugati országok a keletiek munkavállalói nélkül egyszerűen képtelenek működtetni saját magukat.
Ennek az volt az elsődleges oka, hogy az európai – elsősorban nyugati – jólét, a második világháború után létrejött, ún. „jóléti társadalom” a kétezres évek elejére végképp felélte önmaga minden erkölcsi tartalékát, ezek a társadalmak a jólétükért teljes szellemi-erkölcsi kiürüléssel, leépüléssel, szélsőséges és értelmét vesztett individualizmussal, a társadalmat összetartó közös hagyomány, kulturális szövet felszámolásával fizettek, amelynek következményeként az ún. „szabadság” önmaga paródiájává vált, másrészt ezek a társadalmak teljesen alkalmatlanná váltak arra, hogy legalább önmaguk reprodukálására képesek legyenek. Az ún. „jólét” előidézte demográfiai szakadékból pedig a harmadik világ roncstársadalmaiból érkező, és integrálhatatlan emberfelesleg eszetlen befogadásával, továbbá az unió keleti országaiból érkező munkavállalóinak rabszolgamunkájával igyekeztek menekülni.
Folytatjuk
A sorozat második részét IDE kattintva olvashatják.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!