Gyurcsány, és ami mögötte van (5. rész)

Sorozatunk korábbi részeiben bemutattuk azt a hátországot, amely Gyurcsány Ferencnek lehetővé tette, hogy a nagypolitikában is villámkarriert fusson be. Ebben szerepet játszott a KISZ-es mozgalmi múltjában gyökerező kapcsolatrendszere, hálózatépítő rutinja, a vagyonából eredő pénzügyi függetlensége, valamint egy, a titkosszolgálatokból, illetve azok környékéről verbuválódott háttércsapat. Mindezeket Gyurcsány fel is használta azon hatalomtechnikai manőverek során, amelyekkel a csúcsra jutott a politikában, és megszerezte a miniszterelnöki széket. Sorozatunk mostani részében a 2006-os választási győzelem és a 2009-es bukás közötti időszakot mutatjuk be: a Magyarországot máig sokkoló őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését és az annak nyomán kialakult tüntetésekre adott példátlan, diktatúrákra jellemző rendőrterrort.

Levél egy ismeretlen ismerőstől

Nem sokkal lemondása után anonim, Gyurcsány Ferencnek címzett nyílt levelet közölt a Reakció nevű online lap. A Sötétség délben címet viselő levélről azóta sem derült ki, hogy ki írta, a benne tett megállapítások egy része mindenesetre – főként ennyi idő távlatából – nemcsak figyelemreméltónak, hanem valósnak is bizonyult. A levél írója szerint ő régi szocialista, aki még a KISZ-es időkből ismeri Gyurcsányt.

Beszámolójának lényege pedig az, hogy a fékezhetetlen egójú Gyurcsány csak a hatalmat akarja, ehhez eszköznek használja az MSZP-t, addig, amíg szüksége van rá. Mindenkiről tud valami terhelőt, politikai ellenfeleivel szemben pedig – legyenek azok régi elvtársak vagy ellenzékiek – akár titkosszolgálati módszerek bevetésétől sem riad vissza.

A levél írója Szili Katalint és Kiss Pétert is azon szocialista politikusok között említi, akiket Gyurcsány kényes információkkal tudott sakkban tartani.

A két egykori párttárs: Szili Katalin és Kovács László
Fotó: MTI

A szerző szerint nekik „baloldaliként szocializálódott magyarként” az sem fér bele, hogy a szocialista pártvezetés titokban a radikális jobboldalt, Vona Gáborékat és a Jobbikot segíti. A levél nagy vihart kavart az MSZP belső köreiben. Az ügy komolyságát jelezte, hogy a párt nemzetbiztonsági kabinete is összeült, és komoly vizsgálatok indultak a szerző felderítése érdekében.

Miniszterelnöki bukása után Gyurcsány Ferenc 85 százalékos támogatottsággal még megszerezte az MSZP pártelnökségét. Ám a megyei MSZP-elnökökkel folytatott megbeszélése után e pozíciójáról is rövidesen lemondott. A 2010-es választásokon a Fidesz győzött, ekkor aratták első kétharmados győzelmüket. Az MSZP méreteset bukott, Gyurcsány mégis újra beülhetett – igaz, egyszerű képviselőként – a Parlamentbe, mert kialkudta magának a pártlista biztos befutó, negyedik helyét. Általános volt a vélekedés, hogy neki politikai értelemben vége, s a történelmi bukás után hamarosan eltűnik a süllyesztőben.

Miniszterelnök korában Gyurcsány – akinek a főzés és az amatőr bőrdíszművesség mellett a futás a hobbija – gyakran edzett a Margitszigeten, egy időben hetente egyszer futva tette meg a Szemlőhegy utcai villája és a Kossuth tér közötti, hat kilométeres távolságot, mi több, korábban a maratont is lefutotta. Pontosan tudta és tudja, hogy a politika is a hosszútávfutók, nem a sprinterek műfaja. Ezért némi bemelegítés után újabb, máig tartó hajrába kezdett.

Gyurcsányra vallottak

Kondorosi Ferencnek, Gyurcsány egyik államtitkárának a Fővárosi Törvényszéken tanúként tett vallomásából bebizonyosodott, hogy a volt kormányfő 2006 őszén visszaélt a hatalmával, és a törvényeket megkerülve utasította a rendőrséget a békés tüntetők megveretésére. A volt államtitkár vallomása szerint Gyurcsány a minisztereit megkerülve, közvetlenül beleavatkozott a 2006-os eseményekbe, közvetlenül utasította a rendőri vezetőket, akiket később ezért ki is tüntetett. Holott az akkori rendőrségi törvény szerint a miniszterelnök csak a rendészeti miniszter útján adhatott volna utasítást, közvetlenül nem. Az országos rendőr-főkapitány volt általános helyettese is elismerte, hogy Gyurcsány Ferenc utasította a tévészékház ostromakor. Gyurcsány a tanúvallomások ellenére továbbra is hárított, de 2006-ban ő maga is elismerte, utasításokat adott a rendőrségnek. „Minden rendelkezésre álló eszközzel, törvényes keretek között, a leghatározottabban, és ebben, külön és kifejezetten, mondjuk úgy, hogy utasítást adtam, hogy a televíziót meg kell védeni” – fogalmazott miniszterelnökként a DK vezére.