Egy időben valóban fennállt annak a veszélye, hogy teljesen elszigetelődünk az unióban, mert eleinte bizony még az egyébként velünk egyetértő politikusok sem mertek támogató nyilatkozatokat tenni, félve a globalisták retorzióitól. Egy ideig egyedül álltunk a vártán, védve határainkat, tűrve az ellenünk irányuló kőkemény kritikákat, eljárásokat, megbélyegzéseket. Azután, kitartásunknak köszönhetően, a V4-ek határozottan mellénk álltak, majd később mások is, de ezt éppen azért merték megtenni, mert mi egyetlen pillanatig sem adtuk fel, s modellt adtunk a többi nemzetnek, hogy így is lehet.
Hogy is mondta Winston Churchill? „Soha, soha, soha ne add fel!” (Never, never, never give up)! Ezt tettük, illetve ezt tette az Orbán-kormány.
És ez példaértékű azoknak, akik ugyan nemzeti és konzervatív értékrendet vallanak, de még mindig félnek a globalista-liberális fősodortól, még mindig tartanak attól, hogy „ők ülnek a zsűriben”, ők osztják a pénzt, valójában tehát még mindig ők uralkodnak élet és halál felett. Tehát jobb, ha nem húzunk ujjat velük, végül úgyis ők győznek. Márpedig jelentem: ha az ember könnyen feladja a látszólagos túlerővel szemben a céljait, akkor nem is hitt bennük igazán.
Nagy örömmel és hangsúllyal kimondom nekik: már nem kell félni, már nem kell azt hinni, hogy még mindig a liberálisok ülnek a zsűriben. Egy rebellis ország rebellis miniszterelnöke és kormánya európai szinten mutatta meg, hogy át lehet törni a globalisták, brüsszeliták, sorosisták hálózatain, s meg lehet törni a megtörhetetlennek tűnő fölényüket.
A kormány példája legyen példa a nemzeti értékrendű egyéneknek is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!