– A jogállamiságot vizsgáló dokumentumcsomag úgy készült el, hogy semmiféle jogszabályi alapja nincsen – jelentette ki az eseményen Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója. A kötelezettségi eljárásnak konkrét jogszabályra kell vonatkoznia, megjelölve azt, hogy az az Európai Bizottság álláspontja szerint melyik európai uniós jogszabállyal ellentétes, a jogvita rendezését pedig az Európai Bíróság végzi.
– A mostani jelentéscsomag nem konkrét jogszabályokról szól, hanem egyfajta átfogó képet kíván adni a jogállamiság helyzetéről, amivel a legnagyobb probléma, hogy a jogállamiságnak nincs pontosan meghatározott definíciója, ezért nem is számonkérhető
– fogalmazott Kovács István. Hozzátette, a jelentés hitelességét és színvonalát aláássa, hogy a forrásként feltüntetett 33 szervezet több mint egyharmada, pontosan 13 szervezet a nyílt társadalom hálózat által finanszírozott politikai NGO, amelyeknek a kijelentéseit mindenfajta kritika nélkül veszi át a dokumentum. – Tulajdonképpen arról van szó, hogy
az Európai Bizottság pénzt ad bizonyos NGO-knak, akik leírják a neki tetsző üzeneteket, majd ezeket mint független harmadik felek elemzéseit használja fel az összeollózott országjelentésekhez
– fejtette ki a stratégiai igazgató.
– Az egyik legnagyobb baj a jelentéssel az, hogy hivatkozási alapot teremt a jövőre vonatkozóan, amire különböző, fajsúlyos téttel bíró eljárások során a bizottság és más uniós szervek is hivatkozni fognak – erről már Kovács Attila, a központ európai uniós műhelyének projektvezetője beszélt. Mint mondta, a jelentés nyilvánosságra kerülését követő sajtótájékoztatón az újságírók nem, illetve nemcsak Magyarországgal és Lengyelországgal foglalkoztak, számos tagállami problémára rávilágítottak: a máltai és szlovákiai újságíró-gyilkosság, a bulgáriai korrupció, a spanyol–katalán helyzet mind szóba került,
a fősodratú média mégis csak Magyarországról és Lengyelországról szól, az unió politikusai csak ezt a két országot emelik ki az uniós források feltételekhez kötésekor.
– Ráadásul az indexek, amelyekre hivatkoznak a jelentésben, legnagyobb részben úgynevezett percepció-, vagyis érzékelés-indexek, amik értelemszerűen a társadalom szubjektív véleményét tükrözik, ez pedig az egész jelentés módszertani megalapozottságát is megkérdőjelezi – tette hozzá a projektvezető.
Kurucz Orsolya elmondta, hogy a jelentés kiragad bizonyos kérdéseket, holott a dokumentum megjelenése előtt a bizottság azt ígérte, és Věra Jourová a Spiegelnek adott interjúban is arról beszélt, hogy konkrét kritériumok mentén meghatározott kérdéseket fognak összehasonlítani a tagállamok esetében.
Az igazságszolgáltatás, a korrupció, a médiapluralizmus, valamint a fékek és ellensúlyok rendszere azonban olyan tág témakörök, amelyekbe gyakorlatilag minden belefér.
A projektvezető-helyettes szerint számos tárgyi tévedés szerepel a jelentésben, nem beszélve arról, hogy az alkotmányos berendezkedések, amelyek a különböző tagállamok történelmi és politikai múltjára építkeznek, összehasonlíthatatlanok.
A mostani jelentés hazánk kapcsán olyan szabályozási területeket kritizál, melyek nem uniós, hanem tagállami hatáskörök. A jogállamiság politikai eszközét az unió lopakodó hatáskörbővítésre, a tagállami szuverenitás csorbítására akarja felhasználni,
és a magyar kormánynak óriási szerepe van abban, hogy ezt megakadályozza. Magyarország és Lengyelország ezt minden esetben elutasítja, ezért is van konfliktus ezen országok és Brüsszel között. – A harc tehát, ami valójában a pénzről és a szuverenitásról szól, a továbbiakban is folytatódni fog – jelentette ki Kovács István.
