Stumpf István: Történelmi pillanat jött el a felsőoktatásban

Nagy politikai kockázatot vállalt a kormány, hogy egy évvel a választások előtt ekkora reformba kezdett, de nem lehetett tovább odázni a felsőoktatási rendszer megújítását – hangsúlyozta az egyetemek átalakítása kapcsán lapunknak Stumpf István. A felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos szerint a legfőbb feladat Magyarország intellektuális tudáskincsének újratermelése, a nemzetközi versenyképesség növelése a hallgatókért folyó egyre kiélezettebb harcban. Elmondta: a kétlépcsős béremelést várhatóan szeptemberre és jövő januárra ütemezik.

20210202 budapest stumpf istvan havran zoltan magyar nemzet

– A napokban elfogadta a parlament az egyetemek modellváltásáról szóló törvényjavaslatot. Nehéz menet volt?

– Heroikus munkát végeztek kollégáink a több mint egy tucat törvény előkészítésével, amelyeket nagy többséggel fogadott el az Országgyűlés. Ahhoz képest, hogy februárban még csak arról beszélgettünk, hogy csupán néhány egyetem fejezte ki a nyitottságát, végül tíz újabb intézmény csatlakozott a modellváltók táborához. Nagyon összetett struktúra jött létre, amelyben vannak állami fenntartású egyetemek, magánegyetemek, egyházi fenntartásúak és a közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartottak; utóbbi körbe már 21 intézmény tartozik. Az egyetemek leszakadtak az állami köldökzsinórról, nagyobb autonómiát kaptak a gazdálkodásban, a szervezeti működésben, a bérrendszerben, a külső környezettel való kapcsolattartásban és kicsit a közbeszerzésben is. Történelmi pillanat jött el a magyar felsőoktatás életében, és fontos nemzetstratégiai kérdésben döntött a kormány: megadta a lökést és lehetőséget az egyetemeknek arra, hogy a minőségi tudástermelés révén Magyarország belépjen abba a nemzetközi világba, ahol kitüntetett harc folyik a hallgatókért és a magas hozzáadott értéket jelentő intellektuális tőkéért.

– A modellváltó egyetemek között van olyan, amelyiknek különösen nagy kiugrási lehetőséget jelent az átállás?

– A jelentős üzleti kapcsolatokkal rendelkező egyetemeknek (Győr, Debrecen, Veszprém, Kecskemét, Miskolc) egyfajta gyorsítópálya. Voltam nemrég a Dunaújvárosi Egyetemen, nekik a Pakssal való kapcsolat jelenti a kiugrási lehetőséget. Olyan gyakorlati képzést tudnak indítani, amit sehol máshol nem képesek megcsinálni az országban, csak ott. A Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem előtt is új lehetőségek nyílnak meg.

– Minden érintett intézménynél adottak vállalati kapcsolatok?

– A nagy tudományegyetemeknél az a nehézség, hogy számos szak – például a pedagógusképzés – nem piacosítható, ebben az állam továbbra is jelentős szerepet kell hogy vállaljon. És a klinikák sorsa is sokáig vitatott volt, de végül egyértelművé vált, hogy az egyetemeknél kell maradniuk. Sikerült megoldani, hogy összehangoljuk a központi kórházi irányítási rendszert és az egyetemek autonómiájának a rendszerét. E két terület átalakításába szinte minden kormánynak beletört a bicskája.

– Miért kétharmados törvénnyel fogadták el a modellváltást?

– Az alaptörvény írja elő a sarkalatosságot, de ezen túl azért van ennek jelentősége, hogy stabilizáljuk a struktúrát. Ha minden kormányváltásnál összevissza lehetne rángatni az egészségügyet, benne a klinikák kapacitását vagy az egyetemek szerkezetét, akkor ott állnánk, ahol a part szakad. Nem lehetne hosszú távra tervezni, az intézmények nem tudnának 15–20 éves szerződések keretében gondolkodni.

– A minap nyilvánosságra került az alapítványi kuratóriumok tagjainak névsora. Kormánytagokat éppúgy találunk köztük, mint felsőoktatási szakembereket. Mi lesz a pontos feladatuk és milyen viszonyban fognak állni az egyetemeket eddig vezető rektorokkal, kancellárokkal?

– A korábbi állami fenntartó helyére az alapítvány lép, átveszi a jogosítványokat. A kuratórium a szenátussal együtt alakítja ki az egyetem alapító okiratát, a szervezeti szabályzatát, pénzügyi vagyonkezelési szabályzatát, a jövőbeni fejlesztési terveket. Mindent közösen készítenek elő. Az arctalan fenntartó helyére konkrét személyek kerülnek, akik személyes felelősséget viselnek a döntéseikért.

– Ezek szerint nem csorbulnak a jelenlegi vezetés jogai.

– A stratégiai döntéshozó a kuratórium lesz. A szenátus, vagyis az eddigi vezérkar pedig képviseli az egyetemi autonómiát, és minden ellenzéki híresztelés ellenére továbbra is fontos szerepe lesz az államnak az irányításban, a szabályozásban, az ellenőrzésben. A három szereplő harmonikus együttműködése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a modellváltás sikerre vezessen. Jó esélye ennek akkor van, ha a szenátus és a kuratórium nemcsak békés egymás mellett élést mutat, hanem szoros együttműködésben, stratégiai szövetségben újítják meg a rendszert.

– Mi alapján választották ki a kuratóriumi tagokat?

– Februárban minden rektornak levelet írtam, hogy tegyenek javaslatot a kuratóriumi tagok személyére. Felkértem az Akadémia elnökét is, hogy tegyen javaslatot a tudományegyetemek kuratóriumának akadémikus tagjaira. A kormány ezeket a véleményeket figyelembe vette. Az üzleti szféra szereplői, politikában érdekelt emberek, az Akadémia meghatározó tudósai, egyetemi vezetők, helyi-lokális környezethez kötődő vállalkozók mind reprezentálva vannak. Színes, szélesvásznú kép lett, ahol nevesítve vannak a felelősök. Nem privatizációról van szó, amit folyamatosan hangoztat az ellenzék, hanem arról, hogy a korábban használóként jelen lévő egyetem megkapja tulajdonba az infrastruktúrát, de a vagyont nem fordíthatja másra, csak a felsőoktatásai célokra. Ez a közfeladat pedig igen súlyos: Magyarország újjászületésének megalapozása és intellektuális tudáskincsének újratermelése. Ha ebben lemaradunk, akkor nemzetstratégiai terepen vesztő pályára kerülünk. Ezért akarta a kormányzat az átalakítást, akkor is, ha politikai értelemben nagy a kockázat, mert egy évvel a választások előtt minden változtatás bizonytalanságot, ellenérzést okoz. Ám az egyetemi szféra revitalizálása, újraépítése beruházás a jövőbe, olyan súlyú kérdés, amit nem lehetett tovább halasztani, ezért vállalta a kormányzat a politikai kockázatot.

– Nem kerülnek hátrányba azok az egyetemek, amelyek továbbra is állami kézben maradnak?

– Majd végiggondolják, hogy számukra okoz-e hátrányt. A két nagy egyetem, az ELTE a maga gyakorlóiskoláival, számtalan karával, mamut kiterjedésével nem olyan egyszerűen alakítható át. A Műegyetem részére viszont szerintem ez a modellváltó struktúra sokkal adekvátabb, mint néhány tudományegyetem számára, de majd eldöntik, akarnak-e a jövőben csatlakozni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem valószínűleg hosszú távon is marad állami fenntartású, hiszen jórészt közszolgákat képez. Hogy mi lesz a művészeti egyetemekkel, azt meglátjuk.

– A jövőben is csak az „vált modellt”, aki akar?

– Igen, már a kinevezésemkor azt szorgalmaztam Orbán Viktor kormányfőnél és Palkovics László miniszternél, hogy csak azok jöjjenek, ahol egyértelműen erről dönt a szenátus. A modellváltás nem váltja meg az egyetemek összes gondját, de esélyt teremt arra, hogy a forrásokért, a hallgatókért és a belső megújulásért folyó kiélezett versenyben az intézmények levessék azokat a béklyókat, amiket részben az államháztartási bürokratikus rend, részben pedig a központosított közbeszerzési rendszer, a kötött bérezési struktúra jelent, illetve az, hogy nem tudnak szabadon szerződni az üzleti partnerekkel. Számos, nagyon fontos szabadalom pihen az íróasztalfiókokban, mert nem volt hozzá pénz vagy elég motiváció, hogy az egyetem nekikezdjen. A modellváltás révén ugyanakkor az egyetemek most próbálnak új konstrukciókat is kialakítani, amelyek lehetővé teszik az ilyen szabadalmak piacra vitelét.

– Számítanak a hallgatói létszám növekedésére is?

– Demográfiai elemzések szerint az elkövetkező húsz évben tíz százalékkal csökkenni fog az egyetemista korosztály lélekszáma. Kiélezett harc lesz a tehetséges hallgatókért. Szerintem az egyetemek képviselői meg fognak jelenni a középiskolákban, hogy magukhoz csábítsák, lehalásszák a tehetségeket. Komoly kampányok várhatók. Főként ha a magyar felsőoktatási intézmények benne lesznek a nemzetközi versenyben, tovább bővülnek az idegen nyelvű képzéseink és jelentős számban jönnek külföldi hallgatók is. Az új finanszírozási rendszer éppen azt szolgálja, hogy az alapfinanszírozás mellett megjelenjen a teljesítményalapú támogatás is. Vagyis ne csak a hallgatói kvóta döntse el, hogy ki mennyi pénzt kap, hanem a minőség, a kutatásban és az oktatásban nyújtott pluszteljesítmény. Emellett persze az infrastruktúra fejlesztésére is kell állami pénzt szánni, hiszen a színvonalas munkának nélkülözhetetlen feltételei a jó minőségű laboratóriumok.

– Mikor lép életbe a teljesítményalapú oktatói bérrendszer?

– Reményeim szerint szeptemberben. A már említett háromlábú finanszírozásban nagyon nagy mozgásterük és szabadságuk lesz az egyetemeknek, amelyek egyébként már maguktól is elindultak a teljesítménymérés és -ösztönzés útján. Egyre inkább számít, hogy ki hány publikációt adott le, milyen külföldi konferencián járt, jelent-e meg könyve, milyen közösségi aktivitást mutat, hány OTDK-s hallgatót menedzsel, hány szakdolgozatot vállal. Aki az új modellben tényleg jól teljesít, az igen komoly jövedelmet szerezhet.

A kormánybiztos kiemelte, hogy az arctalan fenntartó helyére konkrét személyek kerülnek, akik személyes felelősséget viselnek a döntéseikért Fotó: Kurucz Árpád

– Legutóbbi beszélgetésünkben említette a kétlépcsős, 15-15 százalékos oktatói béremelést. Mikor érkezhet a számlákra a megemelt összeg?

– Az új finanszírozási rendszer életbelépésével, szeptember elsejével meglesz a 15 százalékos emelés, majd négy hónap elteltével, január elsejétől már kapják a második 15 százalékot az egyetemi dolgozók. Ez jelentős költségvetési teher, de nemcsak a modellváltó, hanem az összes egyetem meg fogja kapni. Hosszabb távon gondolkodunk új típusú finanszírozási formák intézményesítésén is, idetartozna az egyetemi kötvény, kockázatitőke-alap és az egyetemi tao. Ezekről még nincs döntés, egyelőre csak elemzés és gondolkodás folyik.

– Jelenleg milyen az egyetemek pénzügyi helyzete? Stabil, vagy vannak komoly adósságaik?

– Az állam legfontosabb törekvése volt a PPP-konstrukciók, 48,1 milliárd forint kiváltása. Ez sok egyetemnél súlyos költségvetési terhet jelentett. Általánosságban az látszik, hogy a felsőoktatási intézmények jelentős részénél van pályázati költséghiány – ebben is próbál segíteni az állam, és hát az infrastrukturális fejlesztéseket is kevesen tudnák saját zsebből megoldani. Fontos feladat lesz áttekinteni, melyik egyetemnek milyen a mozgástere. A hétfőn kezdődő online egyetemjárásom alkalmával szeretném eloszlatni a modellváltással kapcsolatos aggodalmakat és összegyűjteni a felmerült problémákat.

– Az újonnan alakuló Tokaj-Hegyalja Egyetemmel különösen szoros lesz a kapcsolata, hiszen ön lesz a kuratórium elnöke. Ott mire készülnek?

– A Tokaj-Hegyalja Egyetem az Egri Egyetemből válik ki a sárospataki campus jogutódlásával. Az intézmény szeretné megpályázni a szőlész-borász képzés csúcsát, együttműködve nyugati egyetemekkel, ugyanakkor a turizmus-vendéglátásban, a művelődéstörténetben, valamint a comeniusi hagyományok alapján a tanítóképzésben és az óvodapedagógia-képzésben is fontos szerepet kíván betölteni. Számomra különösen fontos ez az új egyetem. Sárospatak szülötteként úgy értékelem, hogy 1650 óta, amikor Lorántffy Zsuzsanna behívta Comeniust Sárospatakra, ilyen intellektuális beruházás ebbe a régióba nem érkezett. Boldogsággal tölt el, hogy ennek részese lehetek.

– Egyetemlátogatásai során hallgatókkal is találkozik?

– Természetesen. Különböző hallgatói csoportokkal is találkozom. Ne felejtsük el: az egyetem a hallgatókért van. Az átalakítás legfontosabb értelme, hogy a magyar egyetemisták versenyképes tudásra tegyenek szert, lehetőség szerint itthon szerezzék meg ezt a tudást és itthon fordítsák termőre. Nagyon szoros kapcsolatom van a szakkollégiumi mozgalommal is, sőt szeretném, ha a szakkollégiumi tevékenység a teljesítményalapú finanszírozás indikátorai közé tartozna. A szakkollégiumok ugyanis a minőségi tudásátadás mellett a közösségformálás műhelyei is. Azok a hallgatók, akik a közösséghez tartozás élményét megélhetik, érzelmileg és emberileg is nagyon gazdagok lesznek, mire elvégzik az egyetemet. Közösséghiányos társadalomban élünk, ezért a közösséghez tartozás olyan értékes plusz energiaforrás, amit a könyvekből nem lehet megszerezni.